„De az igazságot akarni még nem elég. Tudni kell azt is, hogy hol keressük. Az igazság pedig illékony. Tudja, hogy rejtőzzön el.”
Született feleségek
Született feleségek 4/13 – Szabályok
„A szabályokat mindenki megszegi olykor-olykor. És ha megszegi, mindig van egy jó kifogása. Mint a szomszédnak, akinek megtelt a saját kukája. Vagy a szöszinek, aki elfelejtett reggelizni. Vagy az alkalmazottnak, akinek kellett egy kis előleg a fizetésből. Való igaz mindenkinek van oka nem követni a szabályokat. Még azoknak is, akiknek a szabályok betartatása a dolga.
…
Az igazság az, hogy a szabályokat mindenki megszegi olykor-olykor. És eszébe sem jut egy percig sem, hogy rajta kaphatják. Ha netán mégis lebukik egyszerűen bocsánatot kér. És az esetek többségében bocsánatot is nyer. De némely tett annyira alávaló, hogy csakis a megvetésünkre érdemes. Hogy lehet az ilyen sorsot elkerülni? Nos a nagy trükk az, hogy tudni kell, melyik szabályt lehet megszegni és melyiket nem.”
Született feleségek
Victor Hugo – rabszolgaság vs szabadság
„Abban a szeszélyben, hogy önként lemondunk szabad akaratunkról, és alávetjük magunkat olyasvalaki szeszélyének, akinek erről sejtelme sincs: a játékosan csapongó függetlenség a vak engedelmességgel elegyedik. Valami átmenetféle ez a rabszolgaság és a szabadság között.”
Victor Hugo
Született feleségek 8/16 – Az élet ajándéka
„Ez a mi utcánk. S az utcánkon emberek, akiket nap, mint nap látunk. S ezt nap, mint nap magától értetődnek vesszük. Miközben életünk útjait járjuk vagy evilági dolgainkkal vagyunk elfoglalva. Néha teljesen elmegyünk egymás mellett. Esetleg integetünk egyet udvariasan és már vissza is térünk korábbi tevékenységünkhöz. Egyik percben még egy szerettünkkel vagyunk, a másikban már elmerülünk a munkánkban vagy a saját gondjaink kötik le a figyelmünket. Milyen kár, hogy ezek a szomszédok magától értetődőnek veszik egymás létezését, alig pár nap múlva ugyanis az egyik közülük halott lesz.
…
Az élet ajándékát mind magától értetődőnek vesszük. De bárcsak le tudnánk lassítani a dolgokat. Mert mire észbe kapunk az ajándék elillan.”
A remény rabjai – a zene és a szabadság
„A mai napig sincs fogalmam, miről énekelt az a két olasz nő, és nem is érdekel. Nem kell mindent kimondani. Olyan megfoghatatlan szépség áradt belőle, amit szó le nem írhat, amibe belefacsarodik a szíved. Azok a hangok magasabbra, messzebbre szárnyaltak, mint amiről valaha is álmodtunk. Mintha gyönyörű madár szállt volna a kalitkánkba, és dala nyomán leomlottak volna a falak. Ha csak egy röpke pillanatra, de a legutolsó rab is szabadnak érezte magát.”
A remény rabjai