Grace klinika 5/5 – Csapatjáték

„Szikla vagyok. Sziget vagyok. Ez a hitvallása minden sebésznek, akit csak ismerek. Szeretjük azt hinni, hogy függetlenek vagyunk, magánzók, szabadúszók. És hogy a munkánkhoz nem kell más csak egy műtő, egy szike és a megfelelő test. De az igazság az, hogy még a legjobbaknak sem megy egyedül. A sebészet, akár az élet csapatsport. És végül fel kell állni a kispadról és el kell dönteni, melyik csapatban játszol.

A csapatválasztás a valóéletben nem úgy megy, mint tornaórán. Ha elsőnek választanak az rémisztő lehet. És ha utolsónak maradsz nem biztos, hogy olyan rémes. Az oldalvonalról figyelünk és próbálunk elkülönülni. Mert tudjuk, hogy ha felállunk a kispadról, jön valaki és teljesen felforgatja a játékot.”

Grace klinika

Grace klinika 6/11 – Változás

„Azt gondoljuk, hogy életünk nagy változásai lassan történnek. Idővel. De ez nem így van. A nagy dolgok egy perc alatt mennek végbe. Felnőtté válni. Szülővé válni. Orvossá válni. Az egyik percben még nem vagy az. Aztán azzá leszel. Ha megkérdezzük bármelyik orvost pontosan tudni fogja, mikor lett orvos. Többnyire nem a diplomaosztón. Bármi is az, senki nem felejti el. Néha észre sem veszed, hogy valami megváltozott. Azt hiszed, hogy te Te vagy és az életed nem változik, de egy nap felébredsz körül nézel és már semmi sem ismerős. Egyáltalán semmi.

Sosem felejted el a percet, amikor orvos lettél. Átbillen valami. Többé már nemcsak beöltözöl. A fehér köpeny már a tied. De az lehet, hogy nem látod meg, mikor orvos leszel, megváltozol.”

Grace klinika

Móricz Zsigmond az élet apró örömeiről

„A mindennapi hangyaharcban nincs pihenője az embernek az apró jelenségek és nagyszerűségek meglátására. Csak ha erei le vannak kötve, ha karcert szab rá a büntető végzet, akkor van ideje belemerülni olyan dolgok megnézésébe, melyek felségesebbek egész élete munkájánál.”

Móricz Zsigmond – A karcerben