Gyilkos elmék 2/11 – T. S. Eliot I.

„Odahull az eszme és a valóság, odahull a mozgás és a tett közé, az árnyék.”

T. S. Eliot

Grace klinika 14/11 – Halál

„A halálos ágyán senki sem a munkára gondol. Ezt a közhelyet akkor vesszük elő, ha lógni akarunk vagy túl sokat költünk a nyaralásra vagy ha egy megbeszélés miatt nem tudunk elmenni a gyerekünk focimeccsére. A halálos ágyán senki se gondol a munkára. Kivéve azt, aki imád dolgozni.

Nem számít, hogy az életünket egy tárgyalóban, otthon vagy egy hawai-i strandon töltjük. Ha visszanézünk az életünkre, az egyetlen, ami számít az az, hogy azt csináltunk, amit szeretünk, azokkal akiket szeretünk? Boldogok voltunk? Kihoztuk a legtöbbet ebből a gyönyörű, rémisztő, furcsa életből? Elengedtünk mindent, ami visszafogott minket? És vigyáztunk arra, ami igazán fontos?”

Grace klinika

Grace klinika 12/16 – Félelem

„Nem kell félni. Fogalmam sincs hányszor mondtam már ezt. Ott áll a gyakornok a beteg felett kezében szike vagy tű vagy fogó és fél megtenni az első lépést. Rettegnek. Tudják, mi a feladat, csak egy kis lökésre van szükségük.

Ne várjunk. Ne vaciláljunk. Nem szabad félni a nagy lépéstől. Nem állhat a félelem az utunkba. … Ezért nem operálunk egyedül. Ott van a szakorvos, a nővér, a gyakornok. A műtő mindig tele van emberekkel. Így ha valaki esetleg mégis bajba kerül, senkinek sem kell egyedül megoldania.”

Grace klinika

Grace klinika 1/7 – szenvedés

„Na jó, ha maguk úgy gondolják, hogy a sírban ráérünk aludni, beszélgessenek el velem pár hónap medikusi gyakorlat után. Persze azért nem mindig csak a munka tart ébren egész éjjel. Tudják, ha az élet már önmagában is nehéz, miért hozunk még több bajt magunkra. Miért érzünk késztetést arra, hogy megnyomjuk az önpusztító gombot?

Talán szeretünk szenvedni, talán belénk van programozva, mert enélkül – nem is tudom – nem éreznénk, hogy vagyunk. Hogy is mondják, mért csapkodom magam ostorral? Mert olyan eszméletlenül jó mikor abbahagyom.”

Grace klinika