Grace klinika 9/3 – Alku

„Egy sebész nem köt kompromisszumot. Dacolunk a halállal. Felülmúljuk a tökéletest. Akár 17 órán keresztül is operálunk, ha kell. Nem alkuszunk meg. De ez nem azt jelenti, hogy nem is fogunk.

Ha a szívünket követjük. Ha nem alkuszunk meg. Furcsa, nem igaz? Megkönnyebbülünk. A nap fényesebben süt. És legalább egy rövid pillanatra békére lelünk.”

Grace klinika 5/4 – Felfedezés

„Krisztus előtt 6500-ban egy ember ránézett a barárjára és azt mondta: ‘Van egy ötletem, fúrok egy lyukat a koponyádba. Jobban leszel.’ És akkor megszületett a sebészet. Kell némi agyamentség, hogy valaki egy lyukat akarjon fúrni egy koponyába. De a sebészek mindig is magabiztos bagázs voltak. Többnyire tudjuk mit csinálunk és ha nem, akkor úgy teszünk. Bátran megyünk idegen terepre. Kitűzzük a zászlónkat és dirigálni kezdünk másoknak. Felpezsdítő és riasztó is.

Szeretjük azt hinni, hogy nem félünk. És szívesen fedezünk fel új helyeket és szerzünk új élményeket. De a helyzet az, hogy folyamatosan rettegünk. Talán a félelem a vonzalom része. Valaki horror filmeket néz, mi pedig felvágunk dolgokat és a sötét mélybe ugrunk. De végülis nem a szörnyűségeket akarjuk hallani. Ha van italunk, barátunk és 45 percünk. Az egyszerű napok uncsik. Egy kisebb katasztrófa, na arról érdemes beszélni!”

Grace klinika

Grace klinika 4/5 – Kísértés

„A sebészek okkal tanulják meg forgatni a szikét. Szeretjük azt mutatni, hogy kemény hidegfejű tudósok vagyunk. Eljátszani, hogy semmitől sem rettenünk meg. De az igazság az, hogy azért leszünk sebészek, mert a lelkünk mélyén reméljük, hogy legyőzzük azt, ami kísért minket. A gyengeség, a törékenység, a halál.

Nemcsak a sebészekre igaz. Igazából senkit nem ismerek, akit ne kísérteni valami vagy valaki. És valahányszor megpróbáljuk egy szikével kivágni a fájdalmat, vagy elrejteni a szekrény mélyére rendszerint belebukunk. Csak úgy tűnnek el a randa foltok, ha új lapot nyitunk. Vagy eltemetünk egy régi történetet. Hogy végre-végre megnyugodjon.”

Grace klinika

Kölcsey Ferenc – a haza

„Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol; s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt.”

Kölcsey Ferenc