Született feleségek 8/16 – Az élet ajándéka

„Ez a mi utcánk. S az utcánkon emberek, akiket nap, mint nap látunk. S ezt nap, mint nap magától értetődnek vesszük. Miközben életünk útjait járjuk vagy evilági dolgainkkal vagyunk elfoglalva. Néha teljesen elmegyünk egymás mellett. Esetleg integetünk egyet udvariasan és már vissza is térünk korábbi tevékenységünkhöz. Egyik percben még egy szerettünkkel vagyunk, a másikban már elmerülünk a munkánkban vagy a saját gondjaink kötik le a figyelmünket. Milyen kár, hogy ezek a szomszédok magától értetődőnek veszik egymás létezését, alig pár nap múlva ugyanis az egyik közülük halott lesz.

Az élet ajándékát mind magától értetődőnek vesszük. De bárcsak le tudnánk lassítani a dolgokat. Mert mire észbe kapunk az ajándék elillan.”

Grace klinika 13/6 – Veszély

„Ismerik a történetet amikor egy gyerek beszorul egy autó alá és az anyja hirtelen szupererős lesz és felemeli a kocsit, hogy megmentse az életét. Mindig kíváncsi voltam, igaz-e? Mindig törödtem a sérültekkel és az elesetekkel. Beindulnának az ösztöneim? Tudnám, mit kell tennem? Felemelném a kocsit? A golyó elé ugranék? Képes lennék valakit eszméletlenre verni? Szeretném hinni, hogy igen.

Ha az, akit szeretünk veszélybe kerül; könnyű összeszedni minden erőnket, hogy megmentsük. De néha a veszély nem fizikai, néha mélyebbre nyúlik. Ekkor viszont az ösztönök nem segítenek. Sem a szuper erőnk. Sem az adrenalin. Nem tudjuk kiemelni őt az autóroncs alól. És ilyenkor csak ott ülünk és várunk és átkozzuk a sorsot.”

Grace klinika