Grace klinika 11/14 – Legendás hős

„1888. William Williams Keen volt az egyik első sebész aki sikeresen távolított el egy agytumort. Még hozzá nagyot. Utána is nézhetnek. Arról már kevesebbet szól a fáma, mikor ez a dupla Vilmos doktor úr nem járt sikerrel. Pedig biztos elveszített betegeket. Sebészként mindig fel kell készülnünk a veszteségekre. Főleg idegsebészként, ha nagy a tumor. Az ilyen csatákat épp olyan gyakran veszítjük el, mint ahányszor megnyerjük. A lényeg akár sikerül akár nem, hogy nem bukhatunk bele. Belebukni pedig csak úgy lehet, ha nem is küzdünk. Tehát addig küzdünk, ameddig csak lehetséges. … Fejet fel irány az aréna. Nézz szembe az ellenséggel. Addig küzdj ameddig csak lehetséges. Sose engedd el. Sose add fel. Sose menekülj. Sose add meg magad. Küzdj a nemes célért. Csak küzdj. Míg ha egyértelműnek tűnik is, hogy szélmalomharcot folytatsz.

Miért próbálkozunk? Olyan hatalmas az akadály és alig van esélyünk. Nem lenne jobb feladni és hazamenni. Annyival könnyebb lenne az egész. De a vége az, hogy a könnyű nem dicsőség. A könnyűre nem emlékszik senki. A vérre emlékeznek, a csontokra és hosszú, gyötrelmes küzdelemre. Így lesz valakiből legendás hős.”

Grace klinika

Grace klinika 11/8 – Memória

„A memóriánk nem tökéletes. Nem teljes. Keverjük a dolgokat. Minden összefolyik. Sok helyen megfordultunk. És végül minden teljesen összemosodik. Pont úgy van ahogy ő mondta: a körhinta mindig csak forog.

A memóriánk nem tökéletes. Nem teljes. Keverjük a dolgokat. Minden összefolyik. Sok helyen megfordulunk.És végül minden teljesen összemosodik. De mit jelent ez? Mi marad nekünk? Mi kísért minket? Mi bánt? Mi fáj? Mi inspirál? Pont úgy van, ahogy ő mondta: a körhinta mindig csak forog, nincs kiszállás.”

Grace klinika

Fekete István a magányról

„Karácsony táján – a magányos szobák még magányosabbak (…), de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése.”

Fekete István