Weöres Sándor a képességekről

„Mindegy, hogy képességeid mekkorák: fő, hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és általuk.”

Weöres Sándor

Született feleségek 5/4 – Féltékenység

„Ha alaposan megnézik a barátaik arcát meg fogják látni. A mosolyuk mögött ott bújkál egy bizonyos zöld szemű szörny. És akkor majd megértik, hogy mennyire irigylik a szépen karbantartott otthonukat, az ínycsiklandó ételkölteményeiket és az ízléses holmijaikat. De jól oda kell figyelniük, hogy észrevegyék a féltékenységet, mert a jó barátok is mindig odafigyelnek, hogy leplezzék.

Ha alaposan megnézzük a körülöttünk élők arcát elkaphatjuk egy bizonyos zöld szemű szörny pillantását. És akkor megláthatjuk, hogy irigylik a karrierünket, a szerelmi életünket, az időt, amit a gyerekünkkel tölthetünk. Hogy is tudnánk kezelni ezt a mérhetetlen féltékenységet? Sokféle módja van, de a legjobb, ha egyszerűen megosztjuk azt, amink van.”

Született feleségek

Grace klinika 2/9 – Öröm, hála, boldogság

„Köszönet, megbecsülés, hálaadás. Mindegy melyik szót használod, mind egyet jelentenek: az örömet. Örülnünk kellene, hálát adni, hogy vannak barátaink, családunk. Örülni annak, hogy élünk. Akár tetszik, akár nem.

Talán mégsem kell feltétlenül örülnünk, talán a hálának semmi köze az örömhöz. Talán a hála csak annyit jelent, hogy felismerjük, mi is az, amink van. Megköszönjük a kis győzelmeket. Az, hogy imádjuk a küzdelmet annyit tesz, hogy emberek vagyunk. Talán az ismerős dolgokért vagyunk hálásak és talán azokért is hálásak vagyunk, amiket sosem ismerünk meg. A nap végén a tény, hogy még mindig van erőnk állva maradni elég ok az ünneplésre.”

Grace klinika

Márai Sándor: Az igazi – alázatos szeretet

“… sokféle erő van az emberek között, sokféleképpen ölik egymást az emberek. Nem elég szeretni. A szeretet tud nagy önzés is lenni. Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne. Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára.”

Márai Sándor: Az igazi