Fekete István a magányról

„Karácsony táján – a magányos szobák még magányosabbak (…), de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése.”

Fekete István

Grace klinika 14/11 – Halál

„A halálos ágyán senki sem a munkára gondol. Ezt a közhelyet akkor vesszük elő, ha lógni akarunk vagy túl sokat költünk a nyaralásra vagy ha egy megbeszélés miatt nem tudunk elmenni a gyerekünk focimeccsére. A halálos ágyán senki se gondol a munkára. Kivéve azt, aki imád dolgozni.

Nem számít, hogy az életünket egy tárgyalóban, otthon vagy egy hawai-i strandon töltjük. Ha visszanézünk az életünkre, az egyetlen, ami számít az az, hogy azt csináltunk, amit szeretünk, azokkal akiket szeretünk? Boldogok voltunk? Kihoztuk a legtöbbet ebből a gyönyörű, rémisztő, furcsa életből? Elengedtünk mindent, ami visszafogott minket? És vigyáztunk arra, ami igazán fontos?”

Grace klinika

Grace klinika 6/23 – Biztonság

„A legtöbb embernek a kórház rémisztő hely. Ellenséges hely. Ahol rossz dolgok történnek. A legtöbben szívesebben lennének templomban, vagy iskolában, vagy otthon. De én itt nőttem fel. Míg az anyám dolgozott, én a galérián tanultam olvasni, a hullaházban játszottam, zsírkrétával a régi korlapokra firkáltam. Nekem a kórház volt a templom. Az iskolám. Az otthonom. A kórház volt a menedékem, a szentélyem. Jó itt lenni. Illetve jó volt itt lenni.

Én a galérián tanultam olvasni, a hullaházban játszottam és zsírkrétával a régi korlapokra firkáltam. Nekem a kórház volt a templomom, az iskolám, az otthonom, a menedékem, a szentélyem. Jó itt lenni. Illetve jó volt itt lenni.”

Grace klinika