A remény rabjai – a zene és a szabadság

„A mai napig sincs fogalmam, miről énekelt az a két olasz nő, és nem is érdekel. Nem kell mindent kimondani. Olyan megfoghatatlan szépség áradt belőle, amit szó le nem írhat, amibe belefacsarodik a szíved. Azok a hangok magasabbra, messzebbre szárnyaltak, mint amiről valaha is álmodtunk. Mintha gyönyörű madár szállt volna a kalitkánkba, és dala nyomán leomlottak volna a falak. Ha csak egy röpke pillanatra, de a legutolsó rab is szabadnak érezte magát.”

A remény rabjai

Grace klinika 5/18 – Veszteség

„A sebészek nem a kedvességről és gügyögésről ismertek. Arrogánsak, türelmetlenek, gonoszak leggyakrabban. Azt hinnénk nincsenek barátaik. Ki viselné el őket? De a sebészek olyanok, mint a nátha. Kellemetlenek és kitartóak. A sebészek kellemetlenek, agresszívak, megállíthatatlanok. Olyan emberek, akikre szükséged lehet, ha pácban vagy.

Ha orvos vagy, az nem könnyíti meg a barátkozást. Talán, mert az élet és a halandóság folyton az arcunkba csap. Vagy mert ha minden nap látjuk a halált, kénytelenek vagyunk észrevenni, hogy az élet, minden perc kölcsönkapott idő. És minden ember, akivel törődni kezdünk újabb veszteség az összesítésben a vonal alatt. Ezért van az, hogy annyi orvos van, aki egyáltalán nem is barátkozik. De mi többiek kötelességből mozgatjuk a vonalat És minden veszteséget olyan messzire tolunk, amennyire csak lehetséges.”

Grace klinika