„Rabságban. Fogva tartva. A szabadságtól megfosztva. 6 év telt el így a fiatalságomból. A javító intézetben sokan elvesztik a reményt. Számomra a rabság kezdőlökés volt a bosszúálláshoz, amire megesküdtem. Amint szabadulok megbüntetem azokat, akik megfosztottak a szabadságomtól.
…
A szenvedély fűtötte akarat megállíthatatlan. Idővel lendületbe jön és akkor a változás irányíthatatlanná válik. A hajlandóság így alakul át motivációvá. És egy gyermek esküje így válik valósággá.”
Született feleségek 8/16 – Az élet ajándéka
„Ez a mi utcánk. S az utcánkon emberek, akiket nap, mint nap látunk. S ezt nap, mint nap magától értetődnek vesszük. Miközben életünk útjait járjuk vagy evilági dolgainkkal vagyunk elfoglalva. Néha teljesen elmegyünk egymás mellett. Esetleg integetünk egyet udvariasan és már vissza is térünk korábbi tevékenységünkhöz. Egyik percben még egy szerettünkkel vagyunk, a másikban már elmerülünk a munkánkban vagy a saját gondjaink kötik le a figyelmünket. Milyen kár, hogy ezek a szomszédok magától értetődőnek veszik egymás létezését, alig pár nap múlva ugyanis az egyik közülük halott lesz.
…
Az élet ajándékát mind magától értetődőnek vesszük. De bárcsak le tudnánk lassítani a dolgokat. Mert mire észbe kapunk az ajándék elillan.”
Danielle Marchant az emberről
„Az embert könnyen elsodorják az események, és annyira lefoglal minket, hogy mindenkinek megfeleljünk, hogy elfelejtjük, kik is vagyunk valójában, miért vagyunk itt, és mire vágyik a szívünk.”
Danielle Marchant
Gyilkos elmék 13/16 – Wallace Stevens a halálról
„A halál a szépség anyja. Így csak belőle származhat az álmaink és vágyaink megvalósulása.”
Wallace Stevens
Született feleségek 4/10 – Mary Elizabeth Frye – Ne jöjj el sírva síromig
„Ne jöjj el sírva síromig.
Nem fekszem itt, nem alszom itt.
Ezer fúvó szélben lakom.
Gyémánt vagyok fénylő havon.
Érő kalászon nyári napfény.
Szelíd esőcske őszi estén.
Síromnál sírva meg ne állj.
Nem vagyok ott.
Nincs is halál.”
Mary Elizabeth Frye