Grace klinika 13/15 – Háború

„Van egy régi történet egy apáról és két fiáról. Amikor kitört a polgárháború, az apa az egyik fiát az északi seregbe küldte, a másikat a délibe. Úgy gondolta, ha külön oldalon harcolnak, nagyobb az esélye, hogy az egyikük túlélheti. Egy otthon vívott háborúnak az áldozatai a szomszédok, a barátok, a család. Mi pedig egyedül maradunk.

A háború kegyetlen. Mindenkinek védekezni kell és támadnia. Sérülést okozunk. Megsérülünk. Harcolunk. Harcolunk. És harcolunk. De meddig? De mi ellen harculunk? És miért harcolunk? Mikor kell már abbahagyni az egész hülyeséget? És simán feladni?”

Grace klinika

Grace klinika 5/9 – Szörnyek

„Gyerekkorunkban félünk éjszaka, mert attól tartunk szörnyek bújtak az ágyunk alá. Ahogy öregszünk, a szörnyek egész mások lesznek. Önbizalom hiány. Magány. Megbánás. És bár idősebbek vagyunk és bölcsebbek, rájövünk, hogy még mindig félünk a sötétben.

Alvás. A legkönnyebb dolog. Egyszerűen becsukod a szemed. De oly sokunknak az álom kicsúszik a kezéből. Akarjuk, de nem tudjuk, hogy szerezzük meg. De ha szembe nézünk a démonjainkkal, a félelmeinkkel, és ha segítséget kérünk egymástól. Az éjszaka már nem is olyan ijesztő, mert többé nem vagyunk egyedül a sötétben.”

Grace klinika