Kategória

Sorozat

1 059 idézet erről a falról

Grace klinika 10/3

„Létezik egy nagyon érdekes gyerekjáték. Összekapaszkodnak és háromra megpróbálják eltörni egymás ujját. A végsőkig ki kell tartani, vagy legalábbis tovább, mint a másik fél. A játék, akkor ér véget, ha valaki azt mondja állj. Feladja. Kegyelmet kér.  Nem egy vidám játék.
…
A játékban, ha valaki kegyelmet kér, a másik figyel rá és megszűnik a fájdalom. Bár mindig ilyen könnyen menne. Ez már nem játék. Nem vagyunk gyerekek. Hiába kérünk kegyelmet senki sem hallja meg. Magunk vagyunk. És a semmibe kiálltunk.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/2

„A várakozás idegölő dolog. Meghozunk egy döntést, aztán csak várunk. A következményeket nem tudjuk befolyásolni. Nem rajtunk múlik. Csak egy dolog tűnik biztosnak a várakozás perceiben, hogy rosszul döntöttünk.
…
Csak át akarjuk vészelni a vihart. Fohászkodunk. Kérlek Istenem csak jussak át a túloldalra. De arra nem gondolunk, mi lesz akkor, ha odaérünk. Mi történik, ha elvonul a vihar és nem marad utána semmi. Mindig azt mondtam, bármit megoldunk. Tévedtem. Nagyon sok mindenben tévedtem. De egy dologban igazam volt, ebben nem tévedtem.”

— Grace klinika

Grace klinika 9/24

„Az orvosin volt egy jó professzorom. Legyőzhetetlennek tűnt. Aztán egy napon ki kellett venni az epehólyagját és a műtét megölte. Véralvadási zavara lett. Az asztalon vérzett el. Minden, ami elromolhatott el is romlott. A sebészeknek van egy nevük erre. Ezt hívjuk tökéletes viharnak. Vicces. Sosem hittem volna, hogy velem is megesik.
…
Egyszer minden vihar véget ér. Amint minden fát gyökerestül kitekert. Amint minden házat darabokra tépett. El fog csendesedni a szél. A felhők eloszlanak. Az eső el fog állni. Az ég egy pillanat alatt kitisztul és csak akkor – a vihar utáni csendes pillanatokban – tudjuk meg, ki volt elég erős ahhoz, hogy túlélje.”

— Grace klinika

Grace klinika 9/21

„A fertőzés olyan, mint egy alvó szörny. Nem látod. Nem érzed. Viszont mindent meg kell tenned, amit csak tudsz, hogy urald. Mert ha a szörny felébred, már kezelhetetlen.
…
Az ember győzködi magát, hogy az alvó szörny nem is létezik. Pedig csak erőt gyűjtött. A fertőzés már terjed. Most már felébredt a szörny és semmit sem tehetünk ellene.”

— Grace klinika

Bosszú 3/18

„Gyerekkorunkban összerezzenünk a vér látványára. Még nem értjük, hogy az a családot jelenti. A hűséget. És az élet velejét. És mi a hátránya? Elkerülhetetlen, hogy a vér a gyermeket a fájdalomra emlékeztesse. Erőszakosan figyelmeztet, hogy bármit elveszíthetünk egy szempillantás alatt.”

— Bosszú

Grace klinika 9/10

„Hogy egy orvos megfelelően tudjon kezelni egy problémát, a lehető legtöbb információra van szüksége. Úgyhogy kérdezünk. Például, hogy: ‘Mikor kezdődött a fájdalom? Tapasztalt-e korábban is ilyet? Előfordult-e hasonló a családjában? Szexuálisan aktív-e jelenleg? Műtötték-e mostanában?’ Ha nem akarsz vagy nem tudsz a kérdésekre válaszolni, kénytelenek vagyunk a vizsgálati eredményekre és magunkra hagyatkozni. Amíg nincsenek meg az eredmények, nem tehetünk mást, minthogy várunk.
…
Ha legközelebb orvoshoz kell menned, ne feledd, nem a maga érdekében teszi fel azokat a kérdéseket, hanem a Te érdekedben. Mondj el neki mindent. Az apró részletek is fontosak, azok alakítják az életünket. Nem kell sietned. Hagyj rá elég időt. Kezd az elejéről.”

— Grace klinika

Grace klinika 9/8

„A legtöbb ember utálja a kórházat, de a gyakornokok nem. Számukra a kórház varázslatos hely. Költői. A gépek ritmusa. A műtős köpenyek suhogása. Egy hely tele ígéretekkel, izgalommal, meglepetéssel. Egy hely, ahol az álmok valóra válhatnak.
…
Nincs szükség hárfaszóra, madárdalra és égből aláhulló rózsaszirmokra. És vannak napok, amikor a románc meghal, de csak nézz körül. A dolgok lenyűgözőek, ilyenkor állj meg egy percre, élvezd a szépséget. Érezd a varázst. Szívd magadba, mert nem tart örökké. A románc meghal. történnek dolgok és az emberek változnak. A szerelem is meghal. De talán nem ma.”

— Grace klinika

Grace klinika 9/4

„A sebészek ruhája színpadikus jelentéssel bír. A köpeny, a kitűző, a műtős ruha hatalommal ruházzák fel a viselőjét. Megbízhatóságot sugall. De ha a ruha lekerül, az más történet. Érzékenyek vagyunk. Sebezhetőek. Emberek. És éppúgy hajlamosak hibásan ítélkezni, mint bárki más.
…
Lehet, hogy nehéz beismerni egy a sebésznek, de nem szégyen egyszerűen embernek lenni. Megkönnyebbülés a beismerés. Elfogadni, ki vagy valójában. És engedni, hogy a világ is ilyennek lásson. Egy kis önismeret nem árt senkinek. Mert, ha tudod, hogy ki vagy, könnyebben rájössz mit akarsz és végül, hogy mire van szükséged.”

— Grace klinika

Grace klinika 9/3

„Egy sebész nem köt kompromisszumot. Dacolunk a halállal. Felülmúljuk a tökéletest. Akár 17 órán keresztül is operálunk, ha kell. Nem alkuszunk meg. De ez nem azt jelenti, hogy nem is fogunk.
…
Ha a szívünket követjük. Ha nem alkuszunk meg. Furcsa, nem igaz? Megkönnyebbülünk. A nap fényesebben süt. És legalább egy rövid pillanatra békére lelünk.”

— Grace klinika

Grace klinika 9/2

„Gyerekkoromban volt egy memóriajátékom. Egy csomó kártya képpel lefelé fordítva. Minden kártyán egy kép van. Egyet megfordítasz és megnézed. Aztán visszafordítod. És megpróbálsz visszaemlékezni, hogy hol volt a párja. Néha fogalmad sincs. Máskor pont az kerül elénk, amire szükségünk van. A kártyák teljes összevisszaságot mutatnak, de Te csak forgatod őket. Minél többet láttál belőlük, annál könnyebben fedezed fel az összefüggéseket.
…
Ezen a helyen szörnyűségek történnek. Igazad volt, hogy elmentél. Így megúszod a tragédiákat. Nézz meg engem, lényegében itt nőttem fel. És igazad van, fáj. Bizonyos dolgokat valószínűleg sosem emésztek meg. Sok emlékem van emberekről, akiket örökre elvesztettem. De sok más emlékem is van. Ez az a hely, ahol szerelmes lettem. A hely, ahol megtaláltam a családomat. Ezen a helyen váltam orvossá. Ahol megtanultam másokért felelősséget vállalni. És itt találkoztam Veled. Szóval rájöttem, hogy ez a hely legalább annyit adott, mint amennyit elvett tőlem. Nemcsak túléltem, de éltem is itt. Csak nézőpont kérdése. Úgy döntöttem ilyen szemmel nézem a dolgokat és rád is így emlékezem.”

Tovább olvasom ↓

Grace klinika 9/1

„A halál mindent megváltoztat. Nincsenek többé érzelmek az biztos, de van praktikus oldala is. Ki fogja elvégezni a munkádat? Ki gondoskodik a családodról? Az egyetlen jó dolog, hogy Neked nem kell aggódnod emiatt. Ismeretlen emberek élnek a házadban. Végzik a munkádat. A világ tovább működik nélküled.
…
Azt mondják a halál az élőknek legrosszabb. Nehéz búcsút mondani. Néha lehetetlen. A veszteség érzése sosem múlik el. Ez teszi keserédessé a dolgokat. Apróságokat hagyunk magunk után. Emlékeztetőket. Egy életnyi emléket. Képeket. Tárgyakat. Dolgokat, amik ránk emlékeztetnek, akkor is ha már nem vagyunk.”

— Grace klinika

Született feleségek 8/13

„A szerelem képes a legrosszabbat kihozni az emberekből. Egyeseket zsugorivá tesz. Másokat ellenségessé. Vagy egyszerűen közönyössé. De kezdetben, amikor a szerelem még csak ígéret, mindenki a legjobb oldalát mutatja. … Igen, a szerelem ígérete a legjobbat tudja kihozni belőled. Kivéve ha azzal szembesülünk, hogy kissé kiestünk a gyakorlatból. … Egy-egy sorscsapás után minden feleség a maga módján birkózik meg a történtekkel. Vannak, akik az italhoz fordulnak. Vannak, akik az édességhez. És vannak akik azokhoz, akikben a legjobban bíznak.
…
Igen, a szerelem képes a legjobbat kihozni belőlünk. Az önbizalmat ahhoz, hogy tovább lépjünk. A bátorságot, hogy kimondjuk az igazságot. Az erőt, hogy ne adjuk fel a reményt. De néha a legmeglepőbb nem az, hogy a szerelem mit hoz ki belőlünk, hanem hogy a szerelem kit hoz vissza hozzánk.”

— Született feleségek

Született feleségek 8/11

„Mindig könnyű megállapítani, hogy kik a barátaink. Azok, akik ránk szólnak, ha pojácát csinálunk magunkból. Vagy ha hiú ábrándokkal áltatjuk magunkat. Vagy ha túlzásokba esünk. De a barátaink közül is csak a legjobbak mondják meg az igazat. Akkor is ha tudják, dühösek leszünk. … Igen, csak a barátaink mondják meg nekünk az igazat. Úgyhogy ha felhívják a figyelmünket valami gyanúsra, talán érdemes hallgatni rájuk.
…
Igen, a jó barátok azok, akik megmondják nekünk az igazat önmagunkról. Még ha az igazságot mi magunk vonakodunk is beismerni. Hogy még sok mindent meg kell tanulnunk. Hogy néha muszáj segítséget kérnünk. Hogy esetleg nem veszünk észre egy kiváló lehetőséget. Igen, ha megtudjuk az igazságot az gyakran más útra terelhet minket. De sosem tudhatjuk, hogy az az út hová vezet vagy hogy ki figyeli minden léptünket.”

— Született feleségek