Kategória

Sorozat

1 059 idézet erről a falról

Grace klinika 12/12

„Ha egy nap senki nem hal meg, az jó nap. … Ha egy napon felébredünk és a testünk még mozog, az egy jó nap. Kezdhetjük előlről. Elfelejthetjük a múlt hibáit. Jöhet az új kezdet. Éljünk úgy minden nap, mintha az utolsó lenne. Az összes rossz szöveg, amit a párnákra írnak mind igaz. Élünk. Örüljünk neki. Mert nem mindenki él.
…
Előlről kezdhetjük, minden nap. Kapunk második esélyt. Hogy azok legyünk, akik szeretnénk. Hátrahagyhatjuk a múltat. Vagy tanulhatunk belőle és megbecsülhetjük. Mi dönthetünk. Sosem késő változtatni.”

— Grace klinika

Grace klinika 12/9

„Egy csoportban 57%-kal valószínűbb, hogy férfi válaszol, mint nő. Ha mégis nő szólal meg, a statisztikák alapján a férfiak jó eséllyel vagy félbeszakítják vagy túl harsogják. Nem azért, mert bunkók. Ez tudomány. Tudományosan bizonyított, hogy a női hangot a férfi agy sokkal nehezebben érzékeli. Mit jelent ez? Azt, hogy ebben a világban a férfiak nagyobbak, erősebbek, gyorsabbak és ha nem vagy kész a harcra a csend megöl.
…
Ne hagyd, hogy a félelem elnémítson. Van hangod! Hát használd! Szólalj meg! Emeld a kezed. Kiáltsd a választ. Hallasd a hangod, bármibe kerül. Csak találd meg a hangod. Amikor megvan, töltsd ki az átkozott csendet.”

— Grace klinika

Grace klinika 12/6

„A családja szerint ez a beteg nem dohányzott. Valójában 20 évig napi 2 csomaggal is elszívott a kocsijában, amíg a felesége és a gyerekei aludtak. Néha pont az a probléma, amit a beteg szégyell, amit el akar titkolni. De a sebész elől nem tudja, mert a test nem hazudik. Mindenki láthatja az igazságot és közben egyetlen szó sem hangzik el.
…
Azt mondják, minden emberi viselkedést a szégyenérzet irányít. A lényeg, hogy kinek hisszük magunkat. Elvenni azonban nem lehet. És a test nem hazudik. Az egész világ láthatja a igazságot. A szégyenünk megfojt, megöl. Belülről rohaszt minket szét, ha hagyjuk neki. Ne engedjék, hogy így legyen.”

— Grace klinika

Grace klinika 12/4

„Talán meglepő, de a sebészek nem igazán szeretik a boncolást. Mi összerakjuk a testet. A szövet a kezünk alatt legyen meleg és élő. Általában egy sebész akkor lát halott szövetet, ha valami nagyon nagy baj van.
…
Bizonyos dolgokat nem lehet elkerülni az életben. Akármennyire kényelmetlen is néha megéri kilépni a komfort zónából. Még ha hányingerünk is lesz a gondolattól. Akkor is ha legszívesebben sikítva elmenekülnénk. Na erre mondják, hogy ami nem öl meg, az megerősít. De néha fogalmunk sincs mi a fenéről beszélnek.”

— Grace klinika

Grace klinika 12/3

„A test tele van lehetőségekkel. Valahányszor felvágunk egyet döntéseket kell hoznunk. Néha azonban mások döntenek. De a legtöbb esetben a sebészet rizikós egy társasjáték.
…
Ha nehéz döntést kell hoznod, az már rajtad múlik, mivel tudsz együtt élni, mit tudsz elfelejteni. Helyes vagy helytelen? Döntened kell. Mi az amiért érdemes küzdeni. Nekünk kell döntenünk.”

— Grace klinika

Grace klinika 12/1

„Talán azt gondolhatják, már jártak itt. Mert ez ismerős, ilyet már láttak. talán azt kérdezik, miért vagyunk itt? De ígérem hamarosan meglátják, hogy minden megváltozott.
…
Álljanak meg és nézzék meg közelebbről aki ott van maguk előtt. Nincs benne semmi különös, csak egy test. Akkor miért vagyunk itt? Mi olyan különleges? Mi változott? A válaszom mi. Mi vagyunk az, ami változott.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/22

„Ő volt életem szerelme. Tényleg. Még egy férfit nem fogok ennyire szeretni. Tudom, hogy nem. Hogy lehetne? De elment. Ez a helyzet igaz? Elment és itt hagyott. Itt hagyott. … Minden másmilyennek látszik most. Minden annyira más. Nem tudom mihez kezdjek. Tudom mit kellene tennem, de mégsem tudom. Nem tudom. Nem tudom. … Elvesztettem. Minden megváltozott. És most azt hiszem nehéz elfogadni. Elment. Tényleg elment. És többé nem jön vissza.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/21

„Öt éves koromban Anyám ott hagyott a vidámparkban. Csak arra emlékszem, hogy az egyik percben még a körhintán ültem, a következőben pedig nem volt sehol. Nem emlékszem, hogy találtam meg. Arra sem emlékszem, hogy kerültem haza. De arra emlékszem, mi történt ezután. Azt mondta, ne aggódjak. Azt mondta, minden rendben lesz. Fura nem? Ahogy a memória működik. Egyes dolgokra nem emlékszünk. Míg másokat sosem felejtünk el. A körhinta soha nem áll meg.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/20

„A rezidens sebészek képzése minden szörnyűséget magába foglal. De bármennyire is felkészültek, nem láthatják előre a katasztrófát. Megpróbáljuk elképzelni a legrosszabb lehetőségeket, hogy előre lássuk a katasztrófát. Ha lesújt a valódi katasztrófa, az gyakran a semmiből bukkan elő. Ha bekövetkezik a legrosszabb, az bizony gyomorszájon vág.
…
Miért történnek jó emberekkel rossz dolgok? Annyiszor feltesszük ezt a kérdést, hogy már elcsépelten hangzik. De muszáj, mert igenis történnek jó emberekkel rossz dolgok. Állandóan. Csak remélni tudjuk, hogy ha ránk kerül a sor, tudjuk hogy mit tegyünk. Hogy fogadjuk el. Hogy tartsunk ki. Az igazság az, hogy nem tudni, hogyan reagálunk majd a legrosszabb esethetőségre. Egyikünk sem tudja. Ameddig meg nem történik.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/19

„Szerelem. Az idegsebészek szerint az agy ugyanazon részeit aktiválja, mint a függőségek. Azt érezzük, hogy bármit megtehetünk. Bárkik lehetünk. Bármit elérhetünk. És ha belekóstolunk még többet akarunk.
…
A szerelem olyan, hogy ha jön, akkor nagyon jó. De ha nem, akkor nagyon fáj. És ha nem találjuk az egyensúlyt a jó és a rossz dolgok között, abba beleőrülünk.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/16

„Arra tanítjuk a rezidenseket, hogy ha patakopogást hallanak, akkor az alighanem ló és nem zebra. Azt jelenti, hogy a legnyilvánvalóbb válasz általában helyes. Mert így az orvos nem a rossz utat választja. Mert így maradunk közel az igazsághoz. És így menthetünk életeket. Részben ezért is vagyok jó sebész. Patakopogás, akkor ló. Én mindig lóra gondolok. Akkor is, ha nem kéne.
…
A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. Gyakran csak jelzik, hogy valahol mélyen nagyobb baj van. Tünetek. Vörös zászlók. A figyelmeztető jelek, amire oda kéne figyelnünk. Nem tehetünk úgy, mintha nem léteznének. A fájdalmas dolgok. A rossz dolgok. Amiket lehet, hogy már túl késő rendbe hozni.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/15

„Gyerekek. Kulcs. Családi fotoalbum. A lista, amit átveszünk magunkban elalvás előtt. Azok a dolgok vannak rajta, amit vinnünk kell vészhelyzet esetén. A lista megnyugtat bennünket. A gyerekek. A kulcs. A családi fotoalbum. Amikor tűz üt ki cunami idején. Amikor a föld tényleg megremeg. Emlékszünk a listánkra? Vagy csak igyekszünk elbújni?
…
Mi az, amit magunkkal viszünk baj esetén? Gyerekek. Kulcs. Családi fotoalbum. A lista semmit nem ér, ha a baj úgy kezdődik, hogy nem tudjuk, a férjünk megcsal-e azzal a nővel. Az egy egészen más földrengés.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/14

„1888. William Williams Keen volt az egyik első sebész aki sikeresen távolított el egy agytumort. Még hozzá nagyot. Utána is nézhetnek. Arról már kevesebbet szól a fáma, mikor ez a dupla Vilmos doktor úr nem járt sikerrel. Pedig biztos elveszített betegeket. Sebészként mindig fel kell készülnünk a veszteségekre. Főleg idegsebészként, ha nagy a tumor. Az ilyen csatákat épp olyan gyakran veszítjük el, mint ahányszor megnyerjük. A lényeg akár sikerül akár nem, hogy nem bukhatunk bele. Belebukni pedig csak úgy lehet, ha nem is küzdünk. Tehát addig küzdünk, ameddig csak lehetséges. … Fejet fel irány az aréna. Nézz szembe az ellenséggel. Addig küzdj ameddig csak lehetséges. Sose engedd el. Sose add fel. Sose menekülj. Sose add meg magad. Küzdj a nemes célért. Csak küzdj. Míg ha egyértelműnek tűnik is, hogy szélmalomharcot folytatsz.
…
Miért próbálkozunk? Olyan hatalmas az akadály és alig van esélyünk. Nem lenne jobb feladni és hazamenni. Annyival könnyebb lenne az egész. De a vége az, hogy a könnyű nem dicsőség. A könnyűre nem emlékszik senki. A vérre emlékeznek, a csontokra és hosszú, gyötrelmes küzdelemre. Így lesz valakiből legendás hős.”

Tovább olvasom ↓

Grace klinika 11/10

„Volt egy férfi Maine-ben, aki teljesen egyedül élt az erdőben 30 évig. Az utolsó remetének nevezték el. 30 év emberi érintés nélkül. Beszélgetés nélkül. De magányosabbnak érezte magát, mikor elhozták onnan, mint az erdőben bármikor. A társaság ellenére is lehetünk magányosak. És ez a magány felemészthet.
…
Az utolsó remete meglett és elhozták őt. Ki a nagyvilágba. Sokan szomorúnak találnák az életét. Tudta, hogy mindent összevetve mégha van is valakink vagy hatalmas forgatag vesz körül, magunk vagyunk. Az akire számíthatunk, a támaszunk, a bázisunk, csak magunk vagyunk. Ha erre rájövünnk az egyedüllétünk … már egy döntés.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/9

„Ha trauma ér minket, testünk riadóztatja a védelmi rendszerét. Az agy egy pillanat alatt üzenetet kap, hogy katasztrófa történt. A vér odaáramlik, ahol a legnagyobb a baj. Beáramlik az izmokba, a tüdőbe, a szívbe, az agyba. Az agy dönti el, mit tegyen a test. Nézzen szembe a veszéllyel vagy meneküljön. Az egyetlen cél, hogy a test minél kevésbé sérüljön. De ami történt, lehet hogy visszafordíthatatlan. Ezt úgy hívjuk: sokk.
…
Amikor a sokk elmúlik. Amikor a test elfogadja, hogy trauma érte, akkor már nem kell védekeznie. Egy rémes pillanat. Sebezhető. A sokk reakció megvédett minket és lehet, hogy meg is mentett.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/6

„A traumatológia szörnyű. Kaotikus. Egy vértócsává vált testet nézünk. Nehéz eldönteni, hogy hol kezdjük. Szerencse, hogy pár zseni kidolgozott egy protokollt, az LLK-t. Légút, Légzés, Keringés. Az LLK életmentő, így van időnk megoldani a többi bajt. Bár mindent megoldhatnánk intubálással.
…
Az LLK a tarumán jó módszer arra, hogy életeket mentsünk. De ez csak a kezdet. Ha a beteg légútja, légzése és keringése végre helyre állt, jöhet az igazi munka, a neheze. Nem tudjuk meddig tart megszüntetni a káoszt. Ha belekezdünk. Mert néha nem tudjuk, mi vár ránk. Nem tudjuk, milyen titkokat rejt az előttünk lévő test. És azt sem, hogy mikor letelik az idő van-e még mit megmenteni.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/3

„… A sebészek sebezhetetlenek. Nem szeretünk védtelenek lenni. Mert pontosan tudjuk, milyen mély lehet egy seb. De a sebezhetőség nem az erő ellentéte, hanem szükséges dolog. Rá kell vennünk magunkat hogy megnyíljunk. Hogy megmutassuk magunkat. Hogy mindent beleadjunk. És imádkozunk, hogy elég legyen. Különben nem érünk célba.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/2

„Imádom a rejtvényeket kiskorom óta. A rekordom a pénteki new york times rejtvényénél 11 perc. 13 voltam. Próbálom megdönteni. Ez dicsekvésnek tűnt. Úgy értem, ha belekezdek egy rejtvénybe nem teszem le, amíg nincs kész. Szerintem a rejtvények miatt lettem orvos. Hiszen ez is egy nagy rejtvény. Összegyűjtünk minden adatot, felmérjük a bajt. Összpontosítunk. És végül megoldjuk. Az emberek keményebb diók. Nincs konkrét megfejtés. És nem is kapunk meg minden adatot.
…
A legtöbb rejtvénynél az utolsó információ a legfontosabb. Legyen az egy orvosi probléma. Vagy hogy kik vagyunk? Vagy hol a helyünk? Az utolsó információ a döntő. Ezért vagyunk olyan elégedettek, amikor megfejtettük a rejtvényt. Kivéve, ha mégsem az a jó megoldás. Ilyenkor azt kivánjuk bár bele se kezdtünk volna a rejtvényünkbe.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/24

„Azt nem tudhatja, idióta. Tőle ez akár élete legrosszabb napja is lehetne. Tudják mit szoktak mondani: Ki tudja lehet, hogy holnap elüt egy busz? Ez azért túlzásnak tűnik. Amíg egy barátunkat tényleg el nem üti egy busz. A lényeg az, hogy sosem tudhatjuk, hogy milyen nap vár ránk.
…
Mindig, amikor azt hisszük, látjuk a jövőt, csak egy pillanatra is. Az megváltozik. A jövő néha képes teljesen gyorsan megváltozni és mi csak arról dönthetünk mi a következő lépés. Dönthetünk úgy, hogy félünk tőle. Csak állunk remegve és nem mozdulunk. Elképzelve  a lehető legrosszabbat is. Vagy elindulhatunk az ismeretlen felé. És remélhetjük, hogy fantasztikus lesz.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/22

„Néha egyszerűen muszáj elutazni. Egy új  nézőpontért. De nem mindig látjuk, hogy szükségünk van-e új nézőpontra, mert hááát ahhoz új nézőpontra van szükség, hogy ezt belássuk.
…
Nyissuk ki a szemünket. Mit látunk? Új lehetőségeket. Az új nézőpont új reményt is kínál? Ez a cél. Bár nem mindig alakulnak így a dolgok. Néha egy új nézőpont azt jelenti, meglátjuk, amit addig nem.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/21

„Az elmúlt 20 évben az orvosok egyik legfontosabb eszközévé az algoritmus vált. A beteg panasza bekerül egy dobozba és egy képlet segít eldönteni, mi a következő lépés. De mi van ha a panasz nem fér bele egy dobozba. Hááát hirtelen magunkra maradtunk váratlanul ezernyi választási lehetőséggel.
…
Szóval mit csinálunk? Hogyan döntünk? Ha ott maradunk a sötétben. Mi a biztosíték rá, hogy nem követjük el a legnagyobb hibát valaki életében? Becsukjuk a szemünket, kizárunk mindent és mindenkit magunk körül. Imádkozunk, hogy a belső hangnak igaza legyen. Mert ha már döntöttünk, többé már nincs visszaút.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/20

„A sebészet szóló műfaj. Amikor egy szikével a kezünkben az asztalhoz lépünk, egyedül vagyunk. Csak magunkra számíthatunk. Mert bár egy egész csapat vesz körül minket, ami igazán számít az a mi felkészültségünk, döntéseink, eszünk, kezünk, mozdulataink. Minden csak rajtunk múlik.
…
A sebészek megtanulnak egyedül dolgozni. Igazi szólisták. Magányosak a műtőben és azonkívül is. De az igazság az, hogy sosem vagyunk egyedül. A vállán állunk azoknak, akik előttünk jöttek. Ott állunk a kollégákkal akik segítettek, felkészítettek. A pillanatra, amelyért minden sebész dolgozik. Amikor minden a felkészültségünkön, a döntéseinken, az eszünkön, a kezünkön, a mozdulatainkon … amikor minden csak rajtunk múlik.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/9

„Az orvosok sosem hibázhatnak. Egy rossz döntésből is nagy baj lehet. Persze nem szándékosan csináljuk. Senkit nem akarunk bántani. De néha így alakul. Időnként hibázunk. És sajnáljuk, hogy ha hibázunk. Nem mintha a bocsánat kérés számítana. Már nem számít. Bármennyire is sajnáljuk, már nem számít.
…
Mind teszünk dolgokat, amikre nem vagyunk büszkék. Tisztában vagyok ezzel. Tudom, hogy senki sem tökéletes. De hogy lehet ezzel együtt élni? Hogy lehet minden reggel felkelni, szembenézni a világgal, ha tudjuk, hogy jobbak is lehettünk volna? Jobbnak kellett volna lennünk. Elég, hogy sajnáljuk? Egy bocsánat kérés tényleg begyógyítja a sebeket? Enyhíthet a fájdalmon? Helyrehozhatja a fájdalmat, amit okoztunk?”

— Grace klinika