Kategória

Sorozat

1 059 idézet erről a falról

Grace klinika 10/18

„Minden ébren töltött óra alatt átlagosan tizennyolcszor érintjük meg az arcunkat. Naponta körülbelül százszor tesszük ki magunkat valamilyen fertőzésnek. A fertőzés gonosz módon kihasználja a mindennapi szokásainkat. Terjed, ha megfogunk egy ajtót, egy asztalt, a lift gombját, egy tollat, egy poharat. Vagy pénzt. Csak annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk megállítani a terjedését. Mert ha már terjed, általában a vírus győz.
…
Köztudott, hogy az orvosok a legrosszabb betegek. Nem törődünk a tünetekkel, amíg össze nem esünk. Szeretjük azt hinni, hogy mások vagyunk, mint a betegeink. De egyikünk sem legyőzhetetlen. Végül szembe kell néznünk vele, hogy emberek vagyunk és hogy néha legnagyobbaknak is kell segítség.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/19

„A Harper-Avery díj az egyik legrangosabb díj, amit sebész kaphat. A jelölteket telefonon értesítik mindig ugyanakkor. Pénteken keleti parti idő szerint reggel nyolckor. Ami Seattle-ben hajnali öt. Az anyámat ötször is jelölték. Én már átéltem ezt. Ha megcsörren a telefon minden megváltozik. Hirtelen szupersztárrá válik. És ha nem … azt nem tudom. Anyám szupersztár volt, őt mindig felhívták.
…
Anyám nem hitte volna, hogy nyerni fog. Úgy gondolta, ez népszerűségi verseny és ő nem népszerű. Nő volt és medika és az arroganciáját félreértették az emberek. El sem merte képzelni, hogy esetleg még is nyerhet, mert annyira szerette volna. És amikor kimondták anyám nevét, őszintén megdöbbent. Elismerték a rengeteg munkáját és áldozatát. Majd hazajött és azt mondta, hogy nem nyerte meg a Harper-Avery-t, hanem kiérdemelte.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/20

„A sebészet szóló műfaj. Amikor egy szikével a kezünkben az asztalhoz lépünk, egyedül vagyunk. Csak magunkra számíthatunk. Mert bár egy egész csapat vesz körül minket, ami igazán számít az a mi felkészültségünk, döntéseink, eszünk, kezünk, mozdulataink. Minden csak rajtunk múlik.
…
A sebészek megtanulnak egyedül dolgozni. Igazi szólisták. Magányosak a műtőben és azonkívül is. De az igazság az, hogy sosem vagyunk egyedül. A vállán állunk azoknak, akik előttünk jöttek. Ott állunk a kollégákkal akik segítettek, felkészítettek. A pillanatra, amelyért minden sebész dolgozik. Amikor minden a felkészültségünkön, a döntéseinken, az eszünkön, a kezünkön, a mozdulatainkon … amikor minden csak rajtunk múlik.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/21

„Az elmúlt 20 évben az orvosok egyik legfontosabb eszközévé az algoritmus vált. A beteg panasza bekerül egy dobozba és egy képlet segít eldönteni, mi a következő lépés. De mi van ha a panasz nem fér bele egy dobozba. Hááát hirtelen magunkra maradtunk váratlanul ezernyi választási lehetőséggel.
…
Szóval mit csinálunk? Hogyan döntünk? Ha ott maradunk a sötétben. Mi a biztosíték rá, hogy nem követjük el a legnagyobb hibát valaki életében? Becsukjuk a szemünket, kizárunk mindent és mindenkit magunk körül. Imádkozunk, hogy a belső hangnak igaza legyen. Mert ha már döntöttünk, többé már nincs visszaút.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/22

„Néha egyszerűen muszáj elutazni. Egy új  nézőpontért. De nem mindig látjuk, hogy szükségünk van-e új nézőpontra, mert hááát ahhoz új nézőpontra van szükség, hogy ezt belássuk.
…
Nyissuk ki a szemünket. Mit látunk? Új lehetőségeket. Az új nézőpont új reményt is kínál? Ez a cél. Bár nem mindig alakulnak így a dolgok. Néha egy új nézőpont azt jelenti, meglátjuk, amit addig nem.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/23

„Minden hatásnak van egy azonos erejű ellenkező irányú ellenhatása. A sürgősségi osztályon dolgozók ezt a saját bőrükön tapasztalták. Ejtőernyősök, redeósok. Emberek, akiknek a bátor lépéseik törött csontokhoz és zúzott lépekhez vezetnek. A sebészek megtanulják kezelni, hogy a nagy ötletük kudarcot vall. Összeszedjük a darabokat és megpróbáljuk összerakni őket.
…
Az a helyzet a bátor lépésekkel, hogy ijesztőek. Lehet, hogy könnyekhez és törött csontokhoz vezetnek. És éppen ez teszi őket olyan átkozottul izgalmassá.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/24

„Azt nem tudhatja, idióta. Tőle ez akár élete legrosszabb napja is lehetne. Tudják mit szoktak mondani: Ki tudja lehet, hogy holnap elüt egy busz? Ez azért túlzásnak tűnik. Amíg egy barátunkat tényleg el nem üti egy busz. A lényeg az, hogy sosem tudhatjuk, hogy milyen nap vár ránk.
…
Mindig, amikor azt hisszük, látjuk a jövőt, csak egy pillanatra is. Az megváltozik. A jövő néha képes teljesen gyorsan megváltozni és mi csak arról dönthetünk mi a következő lépés. Dönthetünk úgy, hogy félünk tőle. Csak állunk remegve és nem mozdulunk. Elképzelve  a lehető legrosszabbat is. Vagy elindulhatunk az ismeretlen felé. És remélhetjük, hogy fantasztikus lesz.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/1

„5 éves koromban anyám otthagyott a vidámparkban. Csak arra emlékszem, hogy az egyik percben még a körhintán ültem, a következőben pedig már sehol nem volt. Nem emlészem, hogy találtam meg. Arra sem emlékszem, hogy kerültem haza. De arra emlékszem, mi történt ezután. Azt mondta, ne aggódjak. Azt mondta, minden rendben lesz. Azt mondta, játszuk azt, csendben maradok. Tudtam, nem szabad kérdeznem semmit. Más különben szóltam volna, hogy ottmaradt a babám. Nagyon szerettem azt a babát, nem akartam otthagyni. Fura nem, ahogy a memória működik? Egyes dolgokra nem emlékszünk, míg másokat sosem felejtünk el.
…
Nem mindig rossz dolog elveszni. Néha muszáj elvesznünk, hogy megtaláljuk egymást. És néha csak azért találjuk meg egymást, hogy újra teljesen elvesszünk. Nincs mindig hatásunk rá és könnyen lehet, hogy egyedül maradunk. Ahogy állunk a teraszon és visszanézünk az életünkre, amit magunk mögött hagyunk. El kell fogadnunk hogy vége elveszett, ahogy mi is. Nem tehetünk mást, minthogy nem mozdulunk, veszünk egy mély levegőt és csak várunk. Arra hogy legközelebb hova sodor minket a szél.”

Tovább olvasom ↓

Grace klinika 11/2

„Imádom a rejtvényeket kiskorom óta. A rekordom a pénteki new york times rejtvényénél 11 perc. 13 voltam. Próbálom megdönteni. Ez dicsekvésnek tűnt. Úgy értem, ha belekezdek egy rejtvénybe nem teszem le, amíg nincs kész. Szerintem a rejtvények miatt lettem orvos. Hiszen ez is egy nagy rejtvény. Összegyűjtünk minden adatot, felmérjük a bajt. Összpontosítunk. És végül megoldjuk. Az emberek keményebb diók. Nincs konkrét megfejtés. És nem is kapunk meg minden adatot.
…
A legtöbb rejtvénynél az utolsó információ a legfontosabb. Legyen az egy orvosi probléma. Vagy hogy kik vagyunk? Vagy hol a helyünk? Az utolsó információ a döntő. Ezért vagyunk olyan elégedettek, amikor megfejtettük a rejtvényt. Kivéve, ha mégsem az a jó megoldás. Ilyenkor azt kivánjuk bár bele se kezdtünk volna a rejtvényünkbe.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/3

„… A sebészek sebezhetetlenek. Nem szeretünk védtelenek lenni. Mert pontosan tudjuk, milyen mély lehet egy seb. De a sebezhetőség nem az erő ellentéte, hanem szükséges dolog. Rá kell vennünk magunkat hogy megnyíljunk. Hogy megmutassuk magunkat. Hogy mindent beleadjunk. És imádkozunk, hogy elég legyen. Különben nem érünk célba.”

— Grace klinika

Grace klinika 11/4

„Anyám azt akarta, hogy így őrizzék meg. Az én emlékeim viszont egy kicsit mások. De biztos mindenki a maga módján emlékszik rá. Mintha nem is mindegyik ő lenne. Csak az emlék marad valakiből, ha meghal. De pont ez a baj. A memóriánk nem tökéletes, nem teljes. Keverjük a dolgokat. Minden összefolyik. Sok helyen megfordulunk és végül minden teljesen összemosodik. Pont úgy van, ahogy ő mondta: a körhinta mindig csak forog.
…
Azt mondják elnyomhatunk emlékeket. Lehet, hogy csak raktározzuk őket. Mert legyenek bármilyen fájdalmasak az emlékek, nincsen náluk értékesebb. Az életünk a kudarcainkra és sikereinkre is épül. Az emlékek formálnak minket.”

— Grace klinika