Kategória

Sorozat

1 059 idézet erről a falról

Grace klinika 10/21

„Az elmúlt 20 évben az orvosok egyik legfontosabb eszközévé az algoritmus vált. A beteg panasza bekerül egy dobozba és egy képlet segít eldönteni, mi a következő lépés. De mi van ha a panasz nem fér bele egy dobozba. Hááát hirtelen magunkra maradtunk váratlanul ezernyi választási lehetőséggel.
…
Szóval mit csinálunk? Hogyan döntünk? Ha ott maradunk a sötétben. Mi a biztosíték rá, hogy nem követjük el a legnagyobb hibát valaki életében? Becsukjuk a szemünket, kizárunk mindent és mindenkit magunk körül. Imádkozunk, hogy a belső hangnak igaza legyen. Mert ha már döntöttünk, többé már nincs visszaút.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/20

„A sebészet szóló műfaj. Amikor egy szikével a kezünkben az asztalhoz lépünk, egyedül vagyunk. Csak magunkra számíthatunk. Mert bár egy egész csapat vesz körül minket, ami igazán számít az a mi felkészültségünk, döntéseink, eszünk, kezünk, mozdulataink. Minden csak rajtunk múlik.
…
A sebészek megtanulnak egyedül dolgozni. Igazi szólisták. Magányosak a műtőben és azonkívül is. De az igazság az, hogy sosem vagyunk egyedül. A vállán állunk azoknak, akik előttünk jöttek. Ott állunk a kollégákkal akik segítettek, felkészítettek. A pillanatra, amelyért minden sebész dolgozik. Amikor minden a felkészültségünkön, a döntéseinken, az eszünkön, a kezünkön, a mozdulatainkon … amikor minden csak rajtunk múlik.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/19

„A Harper-Avery díj az egyik legrangosabb díj, amit sebész kaphat. A jelölteket telefonon értesítik mindig ugyanakkor. Pénteken keleti parti idő szerint reggel nyolckor. Ami Seattle-ben hajnali öt. Az anyámat ötször is jelölték. Én már átéltem ezt. Ha megcsörren a telefon minden megváltozik. Hirtelen szupersztárrá válik. És ha nem … azt nem tudom. Anyám szupersztár volt, őt mindig felhívták.
…
Anyám nem hitte volna, hogy nyerni fog. Úgy gondolta, ez népszerűségi verseny és ő nem népszerű. Nő volt és medika és az arroganciáját félreértették az emberek. El sem merte képzelni, hogy esetleg még is nyerhet, mert annyira szerette volna. És amikor kimondták anyám nevét, őszintén megdöbbent. Elismerték a rengeteg munkáját és áldozatát. Majd hazajött és azt mondta, hogy nem nyerte meg a Harper-Avery-t, hanem kiérdemelte.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/18

„Minden ébren töltött óra alatt átlagosan tizennyolcszor érintjük meg az arcunkat. Naponta körülbelül százszor tesszük ki magunkat valamilyen fertőzésnek. A fertőzés gonosz módon kihasználja a mindennapi szokásainkat. Terjed, ha megfogunk egy ajtót, egy asztalt, a lift gombját, egy tollat, egy poharat. Vagy pénzt. Csak annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk megállítani a terjedését. Mert ha már terjed, általában a vírus győz.
…
Köztudott, hogy az orvosok a legrosszabb betegek. Nem törődünk a tünetekkel, amíg össze nem esünk. Szeretjük azt hinni, hogy mások vagyunk, mint a betegeink. De egyikünk sem legyőzhetetlen. Végül szembe kell néznünk vele, hogy emberek vagyunk és hogy néha legnagyobbaknak is kell segítség.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/17

„Tudjuk, hogy kik vagyunk? Tudjuk, hogy mi történt velünk? Így akarunk élni? Elég egy személy, egy beteg, egy pillanat, hogy az életünk örökre megváltozzon. Hogy megváltozzon a világnézetünk és gondolkodásunk. … Tudjuk kik vagyunk? Tudjuk, hogy mi történik velünk? Így akarunk élni? … Tudjuk, hogy kik vagyunk? Tudjuk, hogy mi történt velünk? Így akarunk élni?
…
Tudjuk, hogy kik vagyunk? Tudjuk, hogy mi történt velünk? Így akarunk élni?”

— Grace klinika

Grace klinika 10/16

„Van egy szakasz, amit át kell vészelnünk szüléskor. És ez a legnehezebb része. Úgy nevezik az átmeneti szakasz. Nagyon keményen kell nyomni. És sokáig. Kimerülünk. Elfáradunk. És az erőfeszítésnek nincs látható eredménye. Ebben az átmeneti szakaszban úgy érezzük, nem bírjuk tovább. De csak azért, mert már olyan közel van a cél.
…
Az átmenet mozgás. Az élet egyik részéből egy egészen újba. Olyan, mint egy hosszú, ijesztő sötét alagút. De ki kell jönnünk a másik oldalon. Mert ami ott vár Ránk, az csodás lehet.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/15

„Tudják, hogy van farokcsontjuk. Az régebben farok volt. A rózsaszín rész a szemünk sarkában pedig egy harmadik szemhéj volt. A féreg nyúlvány régebben segített az emésztésben. Most semmit sem csinál. Az evolúció története arról szól, mit hagytunk hátra. Mitől váltunk meg. A testünk csak ahhoz ragaszkodik, amihez feltétlenül szüksége van. És ha valamit már nem használunk, lemondunk róla. Elengedjük.
…
Miért olyan jó érzés megszabadulni dolgoktól? Kifakadni. Elengedni. Talán azért, mert amikor rájövünk, hogy mennyire kevés kell az életben maradáshoz akkor jövünk ár, milyen erősek is vagyunk valójában. Amikor már tényleg csak annyink van, amennyi kell. Hogy csak ahhoz ragaszkodjunk, ami nélkül nem tudunk élni. Ami kell. Nemcsak a túléléshez. Hanem a gyarapodáshoz.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/14

„A rák egy biológiai pidbull. Mindig harcolni akar, és lesből támad. Megvárja, hogy a test biztonságban érezze magát, hogy azt higgye, hogy erős és egészséges. A rák ekkor lép támadásba és csak nő és nő. A test nem észleli a veszélyt.
…
Elbújhatunk a pidbull elől, de az csak ideig óráig segít. Csak egyféleképpen győzhetünk. Talpra kell állni. Ha szerencsénk van és élve megússzuk, szánjunk időt a ünneplésre. Mielőtt visszavesszük a páncélt, hogy megküzdjünk a következővel.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/13

„A sebészek nap, mint nap olyan döntéseket hoznak, amelyek kétféleképpen végződhetnek. Vagy nagyon jól, vagy nagyon nagyon nagyon rosszul. A gond csak az, hogy a fantasztikusan jó döntések és a borzalmasan rosszak egyformának tűnnek, amikor meghozzuk őket.
…
Visszatekintve könnyű megállapítani, hogy hol hibáztunk. Megbánni egy döntést, amely korábban remek ötletnek tűnt. De ha az ítélőképességünkre hallgatunk és tesszük, amit a szívünk diktál, akkor nagyobb eséllyel jövünk rá, hogy bölcsen döntöttünk. És elkerültük a legnagyobb, legfájdalmasabb megbánást a világon. Azt, ami azzal jár, ha hagyjuk, hogy lemaradjunk valami csodálatosról.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/12

„A kudarc elkerülhetetlen. Minden tudósnak mondtak nemet. Újra és újra. Azok, akikre emlékszünk. Akik jobbá tették az életünket. A Curie-k, a Salk-ok, a Barnard-ok. Ők azok, akik nem fogadnak el nemleges választ.
…
A kudarc elkerülhetetlen. Kivédhetetlen. De sosem lehet a kudarcé az utolsó szó. Küzdenünk kell azért, amit igazán akarunk. Ne fogadjunk el nemleges választ. De azt fogadjuk el, ami Ránk vár. Ne alkudjunk meg. Ne adjuk fel. Álljunk fel. Álljunk fel és vegyük el.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/11

„Minden orvosnak van egy piszkos kis titka. Mind versengő tudományos kockák vagyunk. Általános iskolában mi készítettük a legjobb és legnagyobb vulkánokat, amelyek olvadt gumi lávát lövelltek ki. Középiskolában órákig dolgoztunk a patkányos labirintusunkon. Hogy egy nap mi legyünk azok, akik megváltoztatják az orvostudományt egy életre.
…
A fejlődés kulcsa néha az, hogy rájöjjünk, hogyan kell megtennünk az első lépést. Ezután kezdődik az út. Reméljük a legjobbakat. És kitartunk éjjel-nappal. Akkor is ha fáradtak vagyunk. Akkor is ha feladnánk. Nem tesszük. Ugyanis úttörők vagyunk. De azt senki sem mondta, hogy könnyű lesz.”

— Grace klinika