Emily Brontë a vágyról

„Egy vágyam van csupán, s efelé török egész lényemmel. Oly soká kívántam, és oly állhatatosan, hogy bizonyára beteljesedik, mégpedig nemsokára, hisz földi életem magába szívta már: megsemmisültem e beteljesedés várásában… Istenem! Hosszú küzdelem ez, és bár vége volna már!”

Emily Brontë

Született feleségek 5/18 – Kellemetlen megrázkodtatások, meglepetések

„Az élet tele van kellemetlen megrázkodtatással. Utálatos meglepetésekkel, amelyek kizökkentenek a rendes kerékvágásból és amelyektől a szívünk kihagy egy pillanatra. És ezek a sokkok mindig akkor érnek, amikor a legkevésbé számítunk rájuk.

Igen, az élet tele van kellemetlen  megrázkodtatásokkal. És ezek a sokkok mindig akkor érnek, amikor a legkevésbé számítunk rájuk. És amikor a szívünk kihagy egy pillanatra a kérdés mindig az, hogy vajon túl éljük-e?”

Született feleségek

Grace klinika 11/21 – Memória

„Öt éves koromban Anyám ott hagyott a vidámparkban. Csak arra emlékszem, hogy az egyik percben még a körhintán ültem, a következőben pedig nem volt sehol. Nem emlékszem, hogy találtam meg. Arra sem emlékszem, hogy kerültem haza. De arra emlékszem, mi történt ezután. Azt mondta, ne aggódjak. Azt mondta, minden rendben lesz. Fura nem? Ahogy a memória működik. Egyes dolgokra nem emlékszünk. Míg másokat sosem felejtünk el. A körhinta soha nem áll meg.”

Grace klinika

Grace klinika 2/11 – A magány

„Negyven évvel ezelőtt a Beatles egy egyszerű kérdést tett fel a világnak. Tudni akarták honnan jönnek a magányos emberek. Az én elméletem szerint a magányos emberek nagy része a kórházakból jön, vagy pontosabban a kórházak sebészeti osztályáról. Sebészként félretesszük a saját szükségleteink a betegeink érdekei miatt. Elhanyagoljuk a saját barátainkat és családunkat, csak hogy segítsünk mások barátain és családjain. Így aztán végül mire a nap leszáll teljesen magunk maradunk és ennél magányosabb érzés nincs is a világon.

Négyszáz évvel ezelőtt egy másik híres angol pasas is véleményt formált a magányról, John Don. Szerinte sosem vagyunk egyedül. Persze szebben hangzott, amikor ő mondta. Senki sem különálló sziget, amely teljes lehet önmagában. Összegezve a szigetes rizsát mindössze úgy gondolta, hogy mindenkinek arra van szüksége, hogy valaki odajöjjön és azt mondja nem vagyunk egyedül. És ki mondta, hogy az a valaki nem lehet négylábú. Valaki, akivel játszhatunk, szaladgálhatunk vagy csak együtt lóghatunk.”

Grace klinika