Grace klinika 11/11 – Halál

„Van egy mondatunk arra, hogy ha valaki meghal. Amikor közöljük a hírt a családtagokkal.  Azt mondjuk részvétem a veszteség miatt. Korrekt mondat, de semmit mondó. Egyáltalán nem fejezi ki, mi játszódik le bennünk. Együttérzést mutat, de anélkül, hogy végig kellene gondolnunk, hogy min mehetnek keresztül. Megvéd minket. Nem érezzük a fájdalmat. A sötét kegyetlen, szüntelen fájdalmat, ami elevenen felfalja az embert. És minden nap hálát adok ezért.

Ezt nem érthetjük. Ha csak egy kicsit éreznénk a szeretetből, az örömből és a reményből, aminek a betegek búcsút mondanak, képtelenek lennénk létezni. Tehát azt mondjuk: részvétem a veszteség miatt és reméljük, hogy jelent valamit. Egy apró kis támogtást. Egy kis békét. Egy kis lezárást. Valami jót. Egy apró kis szépséget a sötétség közepén. Egy váratlan ajándékot, épp amikor a legjobban kell.”

Grace klinika

William James – Képességek

„Ahhoz képest, amik lehetnénk, csak félemberek vagyunk. Csak egy kis részét hasznosítjuk fizikai és mentális forrásainknak. Általános értelemben kimondhatjuk, hogy az emberi individuum messze a lehetőségei alatt él. Olyan hatalom birtokában van, amelyet rendre nem képes használni.”

William James

Grace klinika 2/6 – Emberismeret

„Általában az emberek kétféleképpen kategorizálhatok. Vannak, akik szeretik a meglepetéseket és vannak, akik nem. Én, én nem. Nem is ismerek sebészt, aki szereti a meglepetéseket, mert sebészként szeretünk mindent tudni. Muszáj tudnunk, mert ha nem tudunk mindent, az emberek meghalnak és minket beperelnek. Most csacsogok? Azt hiszem csacsogok. Oké, tehát a mondandom lényegének, mert van lényege, semmi köze a meglepetésekhez, vagy halálhoz, sem perekhez, sőt a sebészekhez sem. A lényeg a követekző: akárki is mondta azt, hogy amit nem tudsz, az nem fáj az egy címeres idióta volt. Mert az általam ismert legtöbb ember számára a legrosszabb dolog a világon, ha nem tudnak valamit. Na jó, nyertek, talán csak a második legrosszabb.

Sebészként annyira sok mindent kell tudnunk. Tudnunk kell, hogy van-e elég erőnk. Tudnunk kell, hogy hogyan gondoskodjunk a betegekről. És tudnunk kell, hogy hogyan gondoskodjunk egymásról. A végén arra is rá kell jönnünk, hogyan gondoskodjunk magunkról. Sebészként mindent tudnunk kell, de emberilényként néha jobb sötétben tapogatozni, mert a sötétben lehet, hogy félünk, de réménykedünk is.”

Grace klinika

Grace klinika 12/14 – Kívül a komfortzónán

„Minden csecsemő úgy sír a születésekor, mintha nem lenne holnap. Hangosan, fülsértően. A helyzet nagyon igazságtalan. Az imádnivalóan pici babának most kellett elhagynia az anya méhét. Kénytelen a kinti levegőt belélegezni az aprócska tüdejével. Az ember már csak ilyen, nem szeret kint vacogni a hidegben. Kirekesztve, egyedül.

Ragaszkodás, elfogadás és feltétlen szeretet. Mind erre vágyunk. Csak ezt keressük. De amikor megtaláljuk, halálra rémülünk tőle. Mert ugyanolyan hirtelen ahogy rátalálunk, el is veszíthetjük. És újra kint vacogunk a hidegben. Egyedül.”

Grace klinika