„Az ember akkor fél, ha nincs békességben önmagával.”
Hermann Hesse
Grace klinika 2/11 – A magány
„Negyven évvel ezelőtt a Beatles egy egyszerű kérdést tett fel a világnak. Tudni akarták honnan jönnek a magányos emberek. Az én elméletem szerint a magányos emberek nagy része a kórházakból jön, vagy pontosabban a kórházak sebészeti osztályáról. Sebészként félretesszük a saját szükségleteink a betegeink érdekei miatt. Elhanyagoljuk a saját barátainkat és családunkat, csak hogy segítsünk mások barátain és családjain. Így aztán végül mire a nap leszáll teljesen magunk maradunk és ennél magányosabb érzés nincs is a világon.
…
Négyszáz évvel ezelőtt egy másik híres angol pasas is véleményt formált a magányról, John Don. Szerinte sosem vagyunk egyedül. Persze szebben hangzott, amikor ő mondta. Senki sem különálló sziget, amely teljes lehet önmagában. Összegezve a szigetes rizsát mindössze úgy gondolta, hogy mindenkinek arra van szüksége, hogy valaki odajöjjön és azt mondja nem vagyunk egyedül. És ki mondta, hogy az a valaki nem lehet négylábú. Valaki, akivel játszhatunk, szaladgálhatunk vagy csak együtt lóghatunk.”
Grace klinika
Gyilkos elmék 3/2 – George Washington – fájdalom
„Szívedben érezd mindenki bánatát és fájdalmát.”
George Washington
Bosszú 2/7 – Vezeklés
„A vezeklés áldozat. Önként vállalt büntetés, hogy megbánást mutassunk egy bűnért. Minél súlyosabb a bűn, annál nagyobb a magunknak okozott szenvedés. Egyeseknek a végső vezeklés a halál. Mások számára pusztán eszköz céljuk eléréséhez.
…
A megfelelő vezekléshez bűnbánatot kell mutatni a vétkünkért és azon kell igyekeznünk, hogy helyre hozzuk a kárt, amit az okozott. És amikor az igyekezet eredménnyel jár, csak akkor kezdhetjük újra tiszta lappal. A kegyelem enged utat az új kezdethez.”
Bosszú
Grace klinika 7/16 – Felelősség
„Mindenki azt hiszi, hogy az orvosok a legfelelősségteljesebb emberek. Életel múlnak rajtuk. Nem bolondok. Nem feledkeznek el fontos részletekről. És nem hoznak idióta döntéseket. Mert az baj lenne, igaz?
…
Felelősséget vállalunk. A betegeinkért. A baj csak az, hogy ez a munkában ki is merül. A magánéletben nem gondolunk át semmit. Nem hozunk józan döntéseket. A kórházban mást se csinálunk egész nap. De ha rólunk van szó, már nincs mihez nyúlnunk. De megéri felelősséget vállalni? Mert ha bevesszük is a vitaminokat, és fizetünk adót, és nem vágunk a sor elejére. A világegyetem elénk sodor embereket, akiket szeretünk. De aztán mégis kicsúsznak a kezünkből és akkor mink marad? A vitamin. Semmi más”
Grace klinika