Grace klinika 13/15 – Háború

„Van egy régi történet egy apáról és két fiáról. Amikor kitört a polgárháború, az apa az egyik fiát az északi seregbe küldte, a másikat a délibe. Úgy gondolta, ha külön oldalon harcolnak, nagyobb az esélye, hogy az egyikük túlélheti. Egy otthon vívott háborúnak az áldozatai a szomszédok, a barátok, a család. Mi pedig egyedül maradunk.
…
A háború kegyetlen. Mindenkinek védekezni kell és támadnia. Sérülést okozunk. Megsérülünk. Harcolunk. Harcolunk. És harcolunk. De meddig? De mi ellen harculunk? És miért harcolunk? Mikor kell már abbahagyni az egész hülyeséget? És simán feladni?”

Grace klinika

 2025.02.19. |   0 |  Kategóriák: Grace klinika Sorozat |    Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Bosszú Sorozat

Bosszú 2/9 – Leleplezés

„A becsületesek számára a leleplezés örömteli esemény. Az isteni igazság kinyilatkoztatása. Ám a gonoszok számára a leleplezés sokkal inkább ijesztő. Amikor sötét titkok kerülnek napvilágra és a bűnösök meglakolnak vétkeikért.
…
A leleplezés segít észre venni, hogy mire van a legnagyobb szükségünk. Felfedi a titkokat, amiket kétségbeesetten igyekeztünk elrejteni. Megvilágítja a veszélyt körülöttünk. De a leleplezéssel leginkább ablakot nyitunk a lelkünkre. A jóra. És a gonoszra. És arra, ami a kettő között van. A legvégső erő, hogy tönkretegyük, ami számunkra a legkedvesebb. „

Bosszú

  • 2013.08.07.
  • 0
Stephen King

Stephen King – konfliktusok

„Azt hiszem, nagyon ritka, hogy a szokásos emberi konfliktusok úgy oldódjanak meg, ahogy a tévében szoktak. A valóságban állandóan visszatérnek, egyre kisebb köröket írnak le, míg végül eltűnnek. Illetve talán nem is eltűnnek, hanem fölszáradnak, mint sárfoltok a napon.”

Stephen King

  • 2011.02.11.
  • 0
Grace klinika Sorozat

Grace klinika 5/16 – Hatalom

„Történik valami, mikor az emberek megtudják, hogy orvos vagy. Nem azt látják már benned, ami vagy hanem valami sokkal többet. Ilyennek kell lássanak minket. Isteneknek. Másképp olyanok lennénk, mint mások. Bizonytalanok. Ijedtek. Normálisak. Eljátszuk, hogy erősek vagyunk. Higgadtak maradunk. És titkoljuk, hogy nagyon is emberek vagyunk.
…
A betegek isteneknek tekintenek. Vagy szörnyetegnek tartanak, de valójában emberek vagyunk. Elrontunk dolgokat. Eltévedünk. A legjobbaknak is van rossz napjuk. Mégis tovább lépünk. Nem ülünk a babérjainkon és nem az eddig megmentett életeknek örülünk. Mert mindig van valaki, akin segíteni kell. Kényszerítjük magunkat, hogy próbálkozzunk. Tanulunk. Azt remélve, hogy talán egy nap jobban hasonlítunk majd az istenekre, akikre a betegeinknek szüksége van.”

Grare klinika

  • 2012.07.31.
  • 0