„Ismerik a történetet amikor egy gyerek beszorul egy autó alá és az anyja hirtelen szupererős lesz és felemeli a kocsit, hogy megmentse az életét. Mindig kíváncsi voltam, igaz-e? Mindig törödtem a sérültekkel és az elesetekkel. Beindulnának az ösztöneim? Tudnám, mit kell tennem? Felemelném a kocsit? A golyó elé ugranék? Képes lennék valakit eszméletlenre verni? Szeretném hinni, hogy igen.
…
Ha az, akit szeretünk veszélybe kerül; könnyű összeszedni minden erőnket, hogy megmentsük. De néha a veszély nem fizikai, néha mélyebbre nyúlik. Ekkor viszont az ösztönök nem segítenek. Sem a szuper erőnk. Sem az adrenalin. Nem tudjuk kiemelni őt az autóroncs alól. És ilyenkor csak ott ülünk és várunk és átkozzuk a sorsot.”
Grace klinika