Grace klinika 4/15 – Őrült

„Az a baj a rezidensséggel, hogy mindig őrültnek érezzük magunkat. Évekig nem alszunk. Minden nap krizis helyzetben lévő emberek közt mozgunk. Már nem látjuk át, mi a normális. Akár önmagad, akár más kapcsán. És az emberek mégis elvárják, hogy megmondjuk, hogy vannak. Honnan a fenéből tudhatnánk? Az ember azt sem tudja, ő hogy van.

Nem az a csoda, hogy miért őrülnek meg az emberek. Inkább az, hogy miért nem. Annak ellenére, hogy mi mindent elveszíthetünk egy pillanat alatt. Vajon mi a csuda tart minket össze?”

Grace klinika

Grace klinika 6/17 – Győzelem

„A sebészek sosem elégedettek. Nem dőlünk hátra. Nem ülünk nyugton. Bármi is a játék, szeretünk győzni. És ha nyertünk, új játék jön. Lökjük magunkat. Rezidensek, szakorvosok. Nem számít mit érünk el, ha mászunk mindig jön egy újabb hegy.

A hegymászókat lefotózzák a hegy tetején. Mosolyognak. Izgatottak. Győzedelmesek. Út közben nincs fotózás, mert ki kíváncsi előzményekre. Lökjük magunkat, mert kell. Nem azért, mert tetszik. A könyörtelen mászást, a fájdalmat és kínt, hogy előrelépj, ezt senki nem fotózza le. Senki nem akar emlékezni erre. Csak a kilátás érdekes a végén. A lélegzet elállító pillanat a világítetején. Emiatt mászunk. Ez megéri a fájdalmat. Ez benne a legjobb. Ez mindent megér.”

Grace klinika

Született feleségek 3/17 – Nők

„Minden feleség szekrényében lapul egy ruhadarab, ami többet mond tulajdonosáról, mint amennyit az illető önmagáról elárulni szeretne. Lehet az egy póló, amit ki nem állhat mégis szó nélkül felvesz. De lehet egy fehérnemű, amiről tudja, hogy nem az övé mégis mélyen hallgat róla. Vagy egy ruha, amit egykor szeretett és most rá sem bír nézni. Igen. Egy nőről sokat elárul az, amit magára vesz. De még többet elárul az, amit magáról levesz vagy akinek a kedvéért leveszi.”

Született feleségek

Grace klinika 12/24 – A szeretet határai

„Azt mondják a szeretet határtalan. Én nem így gondolom. Láttam már a határait és feszegettem is őket. A szeretetnek van határa. Láttam hol húzódik.

A szeretetnek vannak határai, mind tudjuk. Hol lebontjuk őket, hol felépítjük, hogy aztán megint lebontsuk. Vajon muszáj így lennie? Okulhatunk? Lehetünk bátrak? Remélhetünk? Talán más nem is kell csak egy kis bátorság, egy kis remény, egy kis hit. Talán feltűnhetnek a határok, ha nem veszünk tudomást róluk. Talán a szeretet lehet határtalan, ha eléggé bátrak vagyunk úgy dönteni, hogy a szeretet igenis végtelen. Talán mindenki számára létezik boldogság. Vagy talán … várjunk egy percet … ezt még átgondolom.”

Grace klinika