Grace klinika 7/1 – Újjászületés

„Az emberi test minden sejtje kicserélődik átlagosan minden hetedik évben. A kígyókhoz hasonlóan a magunk módján mi is vedlünk. Biológiai értelemben új emberré válunk. Ugyanúgy nézünk ki, nagy valószínűséggel. A változás nem látható. Legalábbis legtöbbünkben. De mind megváltozunk teljesen és örökre. Ez normális.

Amikor azt mondjuk, az emberek nem változnak. A tudósok megőrülnek. Mert a változás gyakorlatilag az egyetlen, ami a tudományban állandó. Energia. Anyag. Mindig változik. Átalakul. Egyesül. Megnő. Elhal. Az a természetellenes, ahogy próbálunk nem változni. Az ahogy ragaszkodunk ahhoz, amilyenek a dolgok voltak. Ahelyett, hogy hagynánk őket annak, amik. Az, hogy a régi emlékekhez ragaszkodunk, ahelyett hogy újakat kreálnánk. Az ahogy igyekszünk hinni abban, minden tudományos jel ellenére, hogy az életben van, ami állandó. A változás folyamatos. Hogy hogy éljük meg a változást, tőlünk függ. Belehalhatunk. Vagy tekinthetjük új esélynek az életre. Ha kinyitjuk az ujjainkat. Engedünk a szorításon. Ellazulunk. A változás lehet adrenalin. Mintha bármelyik percben új esélyt kapnánk az életre. Mintha bármelyik percben bárki újjászülethetne.”

Grace klinika

Grace klinika 11/7 – Második esély

„Azt mondják az élet nem ad második esélyt. De mi igen. A sebészek igen. Ha eltörik egy csont, mi összerakjuk. Ha valaki vérzik, mi megállítjuk. Ha megáll a szíve, újraélesztjük. De amíg mi adunk második esélyt a betegeknek, a sebészeknek többnyire senki sem ad. Mert azok a hibák, amiket mi követünk el néha sajnos végzetesnek bizonyulnak.

Nem könnyű adni egy második esélyt. De még nehezebb kérni egyet. Egy esélyt, hogy újra megpróbáljuk, amikor már többet tudunk. Mert már tanultunk. És meg akarjuk próbálni újra, másképpen. Helyrehozhatunk mindent és kijavíthatjuk a hibáinkat. Egy esély, hogy előlről kezdjük. Tiszta lappal.”

Grace klinika

Stephen King a titokról I.

„A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak – amíg a fejedbe vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelenktéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak, ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól furcsáló tekintetet kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértené.”

Stephen King – Állj ki mellettem!