„Te azt az embert csodálod, aki felér a csúcsra; mi azt, aki lent hagyja önteltségét.”
Hét év Tibetben
„Te azt az embert csodálod, aki felér a csúcsra; mi azt, aki lent hagyja önteltségét.”
Hét év Tibetben
„Minden időben szeret, aki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.”
Példabeszédek 17:17 (Károli)
„Nem mindenki élvezi, hogy egy nagy közösség kicsiny része legyen. Sőt egyesek sovárogva vágynak rá, hogy az állandó társaság és nyüzsgés zaját hátra hagyják. Így hát útra kelnek annak reményében, hogy a magány meghozza számukra a csendet és nyugalmat. Csak ekkor döbbennek rá, milyen veszélyes is egyedül lenni a világban.
Megrázó pillanat mindannyiunknak. A pillanat, amikor rájövünk, hogy egyedül vagyunk a világban. A család, amit magától értetődönek tartunk egy nap hátat fordíthat nekünk. A férj, akiben fenntartás nélkül bízunk megcsalhat minket. A lány, akit szívből szeretünk talán sosem tér vissza hozzánk. És akkor a végén ott állunk egy szál magunk. Na persze egyesek kifejezetten örülnek annak, ha egyedül lehetnek.”
Született feleségek
„Az orvosok folyton füllentenek dolgokról. Holmályos válaszokat adunk a nehéz kérdésekre. Nem szólunk a műtét utáni fájdalmakról, csak azt mondjuk, hogy kellemetlen lesz. Ha még él a műtét után, azt mondjuk a műtét jól ment. De a placebo az orvosok legnagyobb füllentése. A betegek felének az igazat mondjuk, a másik felénél drukkolunk, hogy a placebo hatás igaz legyen. És azt mondjuk magunknak, hogy úgyis jobban lesznek. Hisszük, hogy segítünk, de valójában hagyjuk őket meghalni.
…
Az orvosok mindennap füllentenek. A betegeknek. A családjuknak. De a legnagyobbat mindig saját magunknak füllentjük. És ezért telik néha sok időbe, mire ráeszmélünk, hogy az igazság végig az orrunk előtt volt.”
Grace klinika
„Egy olyan stressz terhes világban, mint a miénk mindannyiunknak elnézhető pár apró gyengeség. Néhányunkat egy édes nyalánkság csábít el. Másokat egy szomorú arc vesz le a lábáról. Megint mások egy jó könyvnek nem tudnak ellenállni. Ám Gabriel Solis hamarosan rájön majd, hogy bizonyos gyöngeségek mégsem olyan könnyen megbocsájthatóak.
…
Igen, eljön az idő, amikor ki kell nyilvánítanunk a gyöngeségeinket. Amikor a titkaink nem számíthatnak többé magánügynek. Amikor a magányunk többé nem letagadható. Amikor a kínlódásunkról nem lehet többé nem tudomást venni. De van úgy, hogy annyira egyedül érezzük magunkat, hogy a gyöngeség, amelyről azt hittük, már legyőztük, hirtelen olyan erős lesz, hogy képtelenek vagyunk küzdeni ellene.”
Született feleségek