“Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.”
Marcus Aurelius
Grace klinika 4/5 – Kísértés
„A sebészek okkal tanulják meg forgatni a szikét. Szeretjük azt mutatni, hogy kemény hidegfejű tudósok vagyunk. Eljátszani, hogy semmitől sem rettenünk meg. De az igazság az, hogy azért leszünk sebészek, mert a lelkünk mélyén reméljük, hogy legyőzzük azt, ami kísért minket. A gyengeség, a törékenység, a halál.
…
Nemcsak a sebészekre igaz. Igazából senkit nem ismerek, akit ne kísérteni valami vagy valaki. És valahányszor megpróbáljuk egy szikével kivágni a fájdalmat, vagy elrejteni a szekrény mélyére rendszerint belebukunk. Csak úgy tűnnek el a randa foltok, ha új lapot nyitunk. Vagy eltemetünk egy régi történetet. Hogy végre-végre megnyugodjon.”
Grace klinika
Joseph Konrad a szavakról
„Ha az ember meg akar győzni valakit, ne a megfelelő érvekben bízzon, hanem a megfelelő szavakban.”
Joseph Konrad
Grace klinika 5/1-2 – Tündérmesék, rémálmok
„Mind emlékszünk a gyerekkori esti mesékre. A cipő illik Hamupipőkére. A békából királyfi lesz. Csipkerőzsika felébred egy csóktól. Egyszer volt, hol nem volt … és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Tündérmesék, amolyan álmok. Csak az a baj, hogy a tündérmesék nem válnak valóra. Azok a mesék, amik egy sötét viharos éjjelen kezdődnek és rettenetesen végződnek, vagyis a rémálmok, azok általában valósággá válnak. Aki kitalálta a ‘boldogan élnek, míg meg nem halnak’ frázist egy jó nagy seggbe rúgást érdemelne.
…
Egyszer volt, hol nem volt… boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ezek a mesék csak az álmaink. A tündérmesék nem válnak valóra. A valóság viharosabb. Zavarosabb. Ijesztőbb. A valóság sokkal érdekesebb, mint boldogan élni, míg meg nem halunk.”
Grace klinika
Gyilkos elmék 6/2 – J.J. – Búcsú
„Hálás vagyok az évekért, amelyeket e családban tölthettem. Mindenért, amit közösen éltünk át. Minden fejlődési lehetőségért. A legjobbakat magammal viszem és az ő példájuk vezérel bárhová megyek. Egy barátom azt mondta legyek őszinte. Hát az leszek. Bár nem akartam, de elindulok az úton. Főként, mert mindent leckének tekintek. Vagy talán, mert nem akarok dühösen távozni. Vagy talán, mert végre megértettem. Vannak dolgok, amelyeket nem akarunk, de el kell fogadnunk. Vannak dolgok, amelyekről tudni sem akarunk, de tanulnunk kell. És vannak, akik nélkül nem élhetünk, mégis búcsúznunk kell.”
J. J. – Gyilkos elmék