“Őrizkedjünk azoktól, akik lekicsinylik törekvéseinket! A törpék mindig így tesznek, míg az igazán nagyok azt éreztetik velünk, hogy mi is azzá válhatunk.”
Mark Twain
Grace klinika 2/11 – A magány
„Negyven évvel ezelőtt a Beatles egy egyszerű kérdést tett fel a világnak. Tudni akarták honnan jönnek a magányos emberek. Az én elméletem szerint a magányos emberek nagy része a kórházakból jön, vagy pontosabban a kórházak sebészeti osztályáról. Sebészként félretesszük a saját szükségleteink a betegeink érdekei miatt. Elhanyagoljuk a saját barátainkat és családunkat, csak hogy segítsünk mások barátain és családjain. Így aztán végül mire a nap leszáll teljesen magunk maradunk és ennél magányosabb érzés nincs is a világon.
…
Négyszáz évvel ezelőtt egy másik híres angol pasas is véleményt formált a magányról, John Don. Szerinte sosem vagyunk egyedül. Persze szebben hangzott, amikor ő mondta. Senki sem különálló sziget, amely teljes lehet önmagában. Összegezve a szigetes rizsát mindössze úgy gondolta, hogy mindenkinek arra van szüksége, hogy valaki odajöjjön és azt mondja nem vagyunk egyedül. És ki mondta, hogy az a valaki nem lehet négylábú. Valaki, akivel játszhatunk, szaladgálhatunk vagy csak együtt lóghatunk.”
Grace klinika
Grace klinika 8/18 – Figyelmeztetés
„A műtőben azt szoktuk mondani, hogy: „Ne cibáld az oroszlán bajszát!” Azt jelenti, hogy nem számít milyen jól fest egy tumor, hogy milyen kicsi, hogy milyen szépen látszanak a határai. Az attól még tumor, attól még veszélyes és megharaphat.
…
Mind hallottuk a figyelmeztetéseket, de szemet hunytunk felettük. Kísértjük a szerencsénket. Elgurítjuk a kockát. A tűzzel játszunk. Ilyen az ember, ha azt mondják ne nyúlj hozzá, akkor is megtesszük, pedig tudjuk, hogy nem kéne. Talán, mert legbelül keressük a bajt.”
Grace klinika
Gyilkos elmék 6/7 – Napoleon Bonaparte a befolyásról
„A csorda követi a nagyokat nem a kedvükért, hanem a befolyására és a nagyok ezt méltányolják hiúságból vagy szükségből.”
Napoleon Bonaparte
Albert Camus az életről
„Igazunkat, őszinteségünket, gyötrelmeink egész súlyát csak halálunk után ismerik el. Amíg élünk, ügyünk eldöntetlen marad, kételkedésnél egyebet nem kaphatunk az emberektől.”
Albert Camus