„A csók nem csupán két test, de két lélek nagy összetartozásának jele. Az Örök Szellem üzenete. Ráadásul ha bűnösnek is nevezhető – e csók! -, és ha oly soká vártunk rá mégis, talán végzetünk felé indulunk vele.”
Oscar Wilde
Grace klinika 2/11 – A magány
„Negyven évvel ezelőtt a Beatles egy egyszerű kérdést tett fel a világnak. Tudni akarták honnan jönnek a magányos emberek. Az én elméletem szerint a magányos emberek nagy része a kórházakból jön, vagy pontosabban a kórházak sebészeti osztályáról. Sebészként félretesszük a saját szükségleteink a betegeink érdekei miatt. Elhanyagoljuk a saját barátainkat és családunkat, csak hogy segítsünk mások barátain és családjain. Így aztán végül mire a nap leszáll teljesen magunk maradunk és ennél magányosabb érzés nincs is a világon.
…
Négyszáz évvel ezelőtt egy másik híres angol pasas is véleményt formált a magányról, John Don. Szerinte sosem vagyunk egyedül. Persze szebben hangzott, amikor ő mondta. Senki sem különálló sziget, amely teljes lehet önmagában. Összegezve a szigetes rizsát mindössze úgy gondolta, hogy mindenkinek arra van szüksége, hogy valaki odajöjjön és azt mondja nem vagyunk egyedül. És ki mondta, hogy az a valaki nem lehet négylábú. Valaki, akivel játszhatunk, szaladgálhatunk vagy csak együtt lóghatunk.”
Grace klinika
Gyilkos elmék 6/10 – Oscar Wilde a gyerekekről
„A gyerekek kezdetben csak imádják a szüleiket, később bírálják őket, idővel pedig néha megbocsátanak nekik.”
Oscar Wilde
Grace klinika 3/22-23 – Álmok
„Mind arról álmodunk, hogy egyszer boldogok leszünk, ha végre elértük a céljainkat. Pasit találunk, a gyakornokság lejár. Ez az álom. Egyszer megvalósul. De ha emberből vagyunk, azonnal másról kezdünk álmodozni. Mert, hogy ha ez álom inkább felébrednénk, de azonnal.
…
Egy ponton be kell látnunk, hogy az álomból rémálom lett. Elhitetjük magunkkal, hogy a valóság jobb. Meggyőzzük magunkat, hogy jobb nem is álmodozni. De a legerősebbek, a legelszántabbak kitartanak az álmok mellett. Vagy hirtelen egy olyan új álomba csöppenünk, amire nem is számítottunk. És akkor ráébredünk, bármily valószínűtlen is, hogy reménykedünk. Egy kis szerencsével rájövünk, hogy minden dacára, az élet dacára a legnagyobb álom, hogy még képesek vagyunk álmodni.”
Grace klinika
Grace klinika 11/6 – Káosz II.
„A traumatológia szörnyű. Kaotikus. Egy vértócsává vált testet nézünk. Nehéz eldönteni, hogy hol kezdjük. Szerencse, hogy pár zseni kidolgozott egy protokollt, az LLK-t. Légút, Légzés, Keringés. Az LLK életmentő, így van időnk megoldani a többi bajt. Bár mindent megoldhatnánk intubálással.
…
Az LLK a tarumán jó módszer arra, hogy életeket mentsünk. De ez csak a kezdet. Ha a beteg légútja, légzése és keringése végre helyre állt, jöhet az igazi munka, a neheze. Nem tudjuk meddig tart megszüntetni a káoszt. Ha belekezdünk. Mert néha nem tudjuk, mi vár ránk. Nem tudjuk, milyen titkokat rejt az előttünk lévő test. És azt sem, hogy mikor letelik az idő van-e még mit megmenteni.”
Grace klinika