„A tudatos jelenlét nem egy merev, »ki akarok zárni mindent« típusú érzés… a tudatos jelenlét azt jelenti, hogy az ember annyira belemerül egy adott tevékenységbe, hogy az valódi énjének kifejezésévé válik.”
Robert Allen
„A tudatos jelenlét nem egy merev, »ki akarok zárni mindent« típusú érzés… a tudatos jelenlét azt jelenti, hogy az ember annyira belemerül egy adott tevékenységbe, hogy az valódi énjének kifejezésévé válik.”
Robert Allen
„Az emberi test minden sejtje kicserélődik átlagosan minden hetedik évben. A kígyókhoz hasonlóan a magunk módján mi is vedlünk. Biológiai értelemben új emberré válunk. Ugyanúgy nézünk ki, nagy valószínűséggel. A változás nem látható. Legalábbis legtöbbünkben. De mind megváltozunk teljesen és örökre. Ez normális.
…
Amikor azt mondjuk, az emberek nem változnak. A tudósok megőrülnek. Mert a változás gyakorlatilag az egyetlen, ami a tudományban állandó. Energia. Anyag. Mindig változik. Átalakul. Egyesül. Megnő. Elhal. Az a természetellenes, ahogy próbálunk nem változni. Az ahogy ragaszkodunk ahhoz, amilyenek a dolgok voltak. Ahelyett, hogy hagynánk őket annak, amik. Az, hogy a régi emlékekhez ragaszkodunk, ahelyett hogy újakat kreálnánk. Az ahogy igyekszünk hinni abban, minden tudományos jel ellenére, hogy az életben van, ami állandó. A változás folyamatos. Hogy hogy éljük meg a változást, tőlünk függ. Belehalhatunk. Vagy tekinthetjük új esélynek az életre. Ha kinyitjuk az ujjainkat. Engedünk a szorításon. Ellazulunk. A változás lehet adrenalin. Mintha bármelyik percben új esélyt kapnánk az életre. Mintha bármelyik percben bárki újjászülethetne.”
Grace klinika
“Aki gondolkodik, az akar, aki álmodozik, az más akarata szerint él.”
Victor Hugo
„A banda az, ahol a gyáva elbújik.”
Mickey Mantle
„Félelem. Születésünktől fogva ott lakozik még a legbátrabb szívben is. Motiválja és egyben megbénítja jobbik énünket. Vagy fegyverként használja a rosszabbik. De ha az út csalással és árulással van kikővezve, a legnagyobb félelem mindenekfelett, hogy az igazság végül győzni fog.
…
A félelem elemi érzelem. Belénk ivódik, mint az emlék egy korán elvesztett szülőről. Vagy belefúrja magát a lelkünkbe, mint az önvád az eldobott gyermek miatt. De amitől a legjobban félünk az az ismeretlen.”
Bosszú