„Az ellenségeim nélkül nem lennék az, aki vagyok.”
Salvador Dalí
„Az ellenségeim nélkül nem lennék az, aki vagyok.”
Salvador Dalí
„Sebészként tudnunk kell konzultálni egymással. Másodvéleményt kérni. A betegeket is újabb szakvélemény kikérésére biztatjuk. De minek még egy vélemény, ha tudod, hogy igazad van? Mert ha őszinték vagyunk magunkkal a sebészek inkább cowboy-ok. Inkább egyedül dolgoznak.
…
Kérhetsz tanácsot másoktól. Körbe veheted magad tanácsadókkal. De végül Neked kell döntened. Egyedül Neked. És amikor döntened kell és egyedül vagy a falhoz szorítva, csak a fejedbe lévő hang számít, amelyik megsúgja, amit már úgyis tudtál és ami szinte soha nem hazudik.”
Grace klinika
„Olykor olykor mindannyiunknak el kell egy kis segítség. Ilyenkor apró szívességeket kérünk. De mindig jó óvakodni azoktól, akik oly lelkesen sietnek a megmentésünkre. Mert még a legapróbb szívességen is, ott fityeg az árcédula. Igen, az ember már csak ilyen számító lény. Akármit is mondjon. És azokban a ritka esetekben, amikor egy tett mögött nincs semmi hátsó szándék, annyira elvakít a döbbenet, hogy képtelenek vagyunk meglátni az igazságot. Azt, hogy egy szerető barát, milyen óriási szívességet tett nekünk.”
Született feleségek
„Egy izgalmas kosárlabda meccs bárkit könnyen a székhez szegezhet. Ez a játék a dicsőségről szól, a fájdalomról és a közvetítésről. De vannak ennél magányosabb játékok is. Játékok, amiket mindannyian magunkban játszunk. A társasjátékok, a fejtörők mind időtöltésre valók, hogy feldobják az életünket és elvonják a figyelmünket a valódi történésekről. Vannak olyanok, akik imádnak játszani, bármit. És vannak olyanok is, akik a játékot mindig túlzásba viszik.
…
Az élet nem szurkolásból áll. Nyerünk, veszítünk, vagy döntetlen az állás. A játékban benne vagyunk, akár akarjuk akár nem. Tessék csak, pörölj a bírókkal, írd át a szabályokat, csalj egy kicsit, pihenj meg és figyelj a sebeidre, de játssz. Játssz! Játssz erősen és gyorsan! Játssz lazán és szabadon! Játssz úgy, mintha nem lenne holnap! Na jó, nem az számít, nyerünk-e vagy sem, hanem hogy hogy játszunk. Igaz?”
Grace klinika
„Anyám élete legszebb és legrémisztőbb percének nevezte. A műtőasztal végén állni és tudni, hogy az ott fekvő beteg élete csakis és kizárólag rajtad múlik. Mindenről álmodunk, mert az első ember, aki először szólózik egy műtőben, az nagymenő.
…
Egyedül lépünk be a világba és egyedül távozunk. És közben csupán annyi történik, hogy igyekszünk magunknak társat találni. Kell a segítség, kell a támasz. Másképp magunkra maradunk. Idegenek. Egymástól elvágva. És elfelejtjük, mennyire össze vagyunk kötve. Ezért hát a szerelmet választjuk, az életet. És így egy kis ideig egy kicsit kevésbé vagyunk egyedül.”
Grace klinika