„Carlos Solis hozzá volt szokva, hogy hatalmi pozícióban üljön. Legyen az egy erős kocsi kormánya mögött. Vagy az asztalfőn egy üzleti ebéden. Vagy egy nagyhatalmú cég élén. De most, hogy Carlos Solis új karrier építésébe kezdett hirtelen sokkal szerényebb pozícióba találta magát.
…
Igen, a hatalomról nem könnyű lemondani. Beismerni, hogy szükségünk lehet a segítségre barátoktól és szomszédoktól. Beletörődni, hogy egy szerettünk tényleg tudhatja, hogy mi a legjobb nekünk. Feladni saját helyes elhatározásunkat egy cseppet sötétebb szándékért. De egyeseknek a legnehezebb arról az erőről lemondani, amellyel saját vágyaikat fegyelmezik.”
Grace klinika 6/8 – Felelősség
„Leírhatatlan, egyszeriben milyen pánik tör rád, ha sebész vagy és az éjszaka közepén egyszer csak megszólal a csipogód. A szíved kalapál, az agyad lefagy, az ujjad lebénul. Érdekeltté válsz. Mert a beteg valakinek az anyja, apja, a gyereke és a Te felelősséges, mert ennek a valakinek az élete a Te kezedben van. Egy sebészt mindig érdekli a beteg sorsa. De ha a beteg egy gyerek, nemcsak érdekelt vagy, hanem felelős is. Felelős azért, hogy a gyerek életben marad-e? Lesz-e jövője?” És ez bárkit megrémítene.
…
Minél többet adsz bele, annál nagyobb a jutalom. De ehhez kockáztatnod kell. De tudnod kell, hogy mindent elveszíthetsz. De ha vállalod a kockázatot, ha mindent beleadtál, a jutalom meglepő lehet.”
Grace klinika
Grace klinika 11/1 – Elveszni és megtalálni
„5 éves koromban anyám otthagyott a vidámparkban. Csak arra emlékszem, hogy az egyik percben még a körhintán ültem, a következőben pedig már sehol nem volt. Nem emlészem, hogy találtam meg. Arra sem emlékszem, hogy kerültem haza. De arra emlékszem, mi történt ezután. Azt mondta, ne aggódjak. Azt mondta, minden rendben lesz. Azt mondta, játszuk azt, csendben maradok. Tudtam, nem szabad kérdeznem semmit. Más különben szóltam volna, hogy ottmaradt a babám. Nagyon szerettem azt a babát, nem akartam otthagyni. Fura nem, ahogy a memória működik? Egyes dolgokra nem emlékszünk, míg másokat sosem felejtünk el.
…
Nem mindig rossz dolog elveszni. Néha muszáj elvesznünk, hogy megtaláljuk egymást. És néha csak azért találjuk meg egymást, hogy újra teljesen elvesszünk. Nincs mindig hatásunk rá és könnyen lehet, hogy egyedül maradunk. Ahogy állunk a teraszon és visszanézünk az életünkre, amit magunk mögött hagyunk. El kell fogadnunk hogy vége elveszett, ahogy mi is. Nem tehetünk mást, minthogy nem mozdulunk, veszünk egy mély levegőt és csak várunk. Arra hogy legközelebb hova sodor minket a szél.”
Grace klinika
Carl Gustav Jung a kételkedésről
„A kételkedés az élet koronája, mert benne együtt van az igazság és a tévedés. A kételkedés élet, a valóság olykor halál és stagnálás. Amikor kételkedünk, akkor legnagyobb az esélyünk arra, hogy az élet sötét és világos oldalait egyesítsük egymással.”
Carl Gustav Jung
Gyilkos elmék 8/13 – Marie Antoinette – Szenvedés
„Csak a vérem maradt. Vegyék el azt is, de ne kelljen sokáig szenvednem.”
Marie Antoinette