„Az ember akkor fél, ha nincs békességben önmagával.”
— Hermann Hesse
Címke
ember
106 idézet erről a falról
„Ember csak az, aki felnőtt korában is gyerek marad!”
— Erich Kästner
Grace klinika 12/1
„Talán azt gondolhatják, már jártak itt. Mert ez ismerős, ilyet már láttak. talán azt kérdezik, miért vagyunk itt? De ígérem hamarosan meglátják, hogy minden megváltozott.
…
Álljanak meg és nézzék meg közelebbről aki ott van maguk előtt. Nincs benne semmi különös, csak egy test. Akkor miért vagyunk itt? Mi olyan különleges? Mi változott? A válaszom mi. Mi vagyunk az, ami változott.”
— Grace klinika
„Addig lehet hatalmat gyakorolni az emberek felett, amíg adsz is nekik valamit. Akit megfosztasz mindenétől afelett már nem lesz hatalmad.”
— Felhőatlasz
„Az embert könnyen elsodorják az események, és annyira lefoglal minket, hogy mindenkinek megfeleljünk, hogy elfelejtjük, kik is vagyunk valójában, miért vagyunk itt, és mire vágyik a szívünk.”
— Danielle Marchant
„Az embert olyan fából faragták, hogy az egyik munka fáradalmából egy másik munka üdítí fel.”
— Anatole France
„Minden ember egy magában álló sziget, a szó valódi értelmében, és csak akkor emelhet hidakat más szigetek felé, ha akar és tud is mindenekelőtt önmaga lenni.”
— Carl R. Rogers
„Az emberi agy titkai nem csupán kifürkészhetetlenek, hanem kimeríthetetlenek is.”
— Boldizsár Ildikó
Gyilkos elmék 15/1
„Az ember nem az, aminek képzeli magát, hanem az, amit eltitkol.”
— André Malraux
„Az emberiség egyik tehetsége sem olyan értékes, mint a szónoki képesség. Annak, aki a magáénak tudhatja, nagyobb hatalma van még a királynál is. Az ilyen ember önálló erő a világban.”
— Winston Churchill
„Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember:
mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember –
így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.”
— Babits Mihály
„Ők azért nevetnek rajtam, mert más vagyok. Én azért nevetek rajtuk, mert mind ugyanolyanok.”
— Kurt Cobain
„Tudatosítsuk végre magunkban, hogy a bolygót nem kvázi a szüleinktől örököltük, hanem sokkal inkább a gyermekeinktől vettük kölcsön. De épp most lopjuk el a jövőt tőlük – és azzal dicsekszünk, hogy a legintelligensebb teremtmények vagyunk, amelyek valaha szaladgáltak ezen a bolygón. Hogyan lehetséges az, hogy megengedjük magunknak az egyetlen élőhelyünk tönkretételét? Az a benyomásom, hogy elveszítettük azt a bölcsességet, hogy a cselekedeteink következményeire tekintsünk.”
— Jane Goodall
„Sajnálom, nem akarok császár lenni. Nem nekem való. Nem akarok uralkodni, nem akarok senkit leigázni. Segíteni szeretnék mindenkin, ha lehet – zsidón, árján, feketén és fehéren.
Mindnyájan segíteni akarunk egymáson. Ilyen az ember. Embertársunk boldogsága éltet, nem a nyomorúsága. Nem akarjuk gyűlölni, megvetni egymást. Mindenkinek jut hely ezen a világon. Elég gazdag az anyaföld, eltart mindnyájunkat.
Kapzsiság mérgezi az ember lelkét, gyűlöletbe rekeszti a világot, nyomorúságba és vérontásba masíroztat bennünket. Robogunk, repülünk, mégis kalodába zárjuk magunkat. A gépek, a bőség korszakában még mindig szűkölködünk. A tudás cinizmussá vált, értelmünk rideg, szívtelen. Túl sokat gondolkozunk, és túl keveset érzünk. A gépesítés mellé emberség kellene. A bölcsesség mellé kedvesség és jóság. Ha ez nincs, könyörtelen lesz az élet és mindennek vége.
A repülőgép és a rádió közelebb hozott bennünket egymáshoz. Valójában ezek is az emberi jóságot hirdetik, az egyetemes testvériséget, mindnyájunk egységét. Most is eljut a hangom sokmillió emberhez szerte a világon, sokmillió kétségbeesett férfihoz, asszonyhoz és gyermekhez, a kegyetlen rabtartó rendszer áldozataihoz. Ha meghallják a hangomat, ezt kiáltom nekik: Ne veszítsétek el a reményt! A ránk szakadt szenvedés a kapzsiság múló uralma, azoknak a kapálózása, akik félnek az emberi haladás útjától. A gyűlölség elmúlik, a diktátorok meghalnak, a néptől bitorolt hatalmuk visszaszáll a népre. Amíg az ember halandó, a szabadság nem pusztulhat el.
Katonák! Ne szolgáljátok a szörnyeteget, mert megvet, rabszolgává tesz, béklyóba ver, megköti az életet, előírja, mit tegyetek, mit gondoljatok, és mit érezzetek! Fegyelmez, éheztet, csordaként bánik veletek, ágyútölteléknek használ. Ne szolgáljatok embertelen embert, gépagyú, gépszívű gépembert! Nem vagytok gépek! Emberek vagytok! Emberek, szívetekben az emberiség szeretete! Ne gyűlöljetek! Csak az gyűlöl, akinek nem jut szeretet, akiben nincs szeretet és emberség!
Katonák! Ne harcoljatok rabszolgarendszerért! A szabadságért harcoljatok! Meg van írva Lukács evangéliumának 17. fejezetében, hogy Isten országa tibennetek van, nem egy emberben, vagy az emberek egy csoportjában, hanem minden emberben! Tibennetek! Nektek, a népnek megvan a hatalma, hogy gépeket alkosson, hogy boldogságot teremtsen! Hogy az életet széppé és szabaddá tegyétek, csodálatos kalanddá varázsoljátok. Használjátok hát a demokrácia nevében ezt a hatalmat: Egyesüljünk valamennyien, harcoljunk az új világért, amelyben az ember dolgozhat, amely a fiatalnak jövőt, az idősnek biztonságot ad.
A szörnyetegek is ilyeneket ígértek, amikor hatalomra kerültek. Hazudnak! Nem tartják be az ígéreteiket. Soha nem is teszik! A diktátor maga szabad, de a nép rabszolga. Azért küzdünk most, hogy felszabadítsuk a világot, ledöntsük a nemzeti határokat, megszabaduljunk a kapzsiságtól, a gyűlölettől és az el nem fogadástól. Harcoljunk az értelem világáért, azért a világért, ahol a tudomány és a haladás mindnyájunk boldogságához vezet! Katonák! A demokrácia nevében egyesüljünk!”
„Valamennyiünkben sötét titokzatosság rejlik, az összeütköző szenvedélyek, vágyak, hajlandóságok szövevénye. Bizony, így van. Az ember ítélni akar, de tíz eset közül kilencszer téved.”
— Agatha Christie
„Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van. És kezdődik a szorongás, annak a tudata, hogy nem vagyunk.”
— Antoine de Saint-Exupéry