Címke

félelem

78 idézet erről a falról

Grace klinika 5/19

„Minden sebész zűrös eset. Hentesek vagyunk. Zűrös, késimádó hentesek. Emberekbe vágunk, továbblépünk. Emberek halnak meg a kezünk között, továbblépünk. Bajt okozunk, bajba kerülünk. Nincs időnk gondolkodni, hogy mit is érzünk a sok vér, a halál meg egyebek láttán.
…
Nem számít milyen erősek vagyunk. Egy sérülés mindig heget hagy. Hazáig követ. Megváltoztatja az életünket. Egy sérülés mindenkit felkavar, de talán ez a lényege. A fájdalom, a félelem és a sok vacak. Talán az, hogy mindezt átéljük. Ez segít továbblépni. Ez hajt előre. Talán össze kell kavarodnunk, mielőtt cselekednénk.”

— Grace klinika

Grace klinika 6/3

„A paranoia hasznos a műtőben. A sebészek a legrosszabb esetre gondolnak. Már majdnem bezárod a metszést, nincs már vérzés, de egy hang a fejedben megszólal. Mi van, ha nem? Mi van, ha a beteg meghal és meggátolhatnád? Azért mielőtt bezárod, még egyszer átnézed a munkát. A paranoia egy sebész legjobb barátja.
…
Fogékonyak vagyunk rá. A félelemre és izgalomra, ha nem tudjuk mi jön. De nincs semmi értelme. Mert a sok aggódás, a sok agyalás olyasmin, ami vagy megtörténik vagy nem, csak ront a dolgokon. Sétáltass kutyát! Vagy aludj! De csinálj valamit! Na aggódj! Mert a paranoia egyetlen gyógymódja a létezés a jelenben, úgy ahogy vagy.”

— Grace klinika

„Mától fogva újra kezdem az életem. Új élet virrad föl számomra. Megszűnt, ami eddig nyomorított és megakadályozta, hogy éljek. Igazad volt ma délután, amikor azt kérdezted, nem magam elől akarok-e elszaladni? Mert ezt tettem évek óta. Mert nem tudtam, erős voltam-e vagy nagyon gyönge. (…) Féltem önmagamtól, féltem az élettől, tőled is féltem.”

— Agatha Christie

Grace klinika 5/23

„Mikor elkezdődik valami legtöbbször fogalmad sincs arról , mi lesz belőle. A ház, amit el akarsz adni, az otthonod lesz. A kényszerből lett lakótársaid a családoddá válnak. És az egy éjszakás kalandból, amit el szeretnél felejteni életed nagy szerelme lesz.
…
Egész életünkben a jövő miatt aggódunk. Eltervezzük. Próbáljuk megjósolni. Mintha az, hogy előre ismerjük elnyomná a robbanást. De a jövő mindig változik. A jövő a legbenső félelmeink otthona. És a legvadabb reményeinké. De egy dolog biztos, ha végül megmutatkozik a jövő mindig más, mint ahogy elképzeltük.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/22

„Műtét előtt egy sor kérdést teszünk fel a betegnek. Van állandó munkahelye? Van otthon segítsége? Felmérjük a mentális állapotát. Izgalom. Depresszió. Csalódások. Ellenőrizzük, hogy cselekvőképes-e és hogy a beteg tudja-e, mire számtíthat. De ha a betegeknél ezt ellenőrizni kell, a sebészeknél miért nem? Pedig sokakra ráférne.
…
A lélek gyógyítása más, mint a sebészet. Nem elég egy vérkép és egy EKG. A lelki bajnál a haladás nagyon nehezen mérhető és ha valami baj van cselekednünk kell. Sok a bizonytalanság. Nagy a félelem. És ami valaki számára könnyű, ahhoz másnak elképesztő belső erőre van szüksége. De meg kell próbálnunk. Harcolnunk kell a démonjainkkal. Szembe kell néznünk a valósággal. És néha muszáj segítséget kérnünk. És ha ezt megtesszük, meggyógyulhatunk.”

— Grace klinika

„Meggyőződésem, hogy a halállal is ugyanúgy szembe kell nézni, mint a többi félelmünkkel. Foglalkozzunk eljövendő halálunkkal, barátkozzunk a gondolatával … Ha – segítséggel –  szemébe nézünk a halálnak, attól nemcsak hogy eloszlik a rettegés, de az élet is sokkal elevenebben, sokkal értékesebbnek tűnik fel előttünk.”

— Irvin D. Yalom

Bosszú 2/21

„Félünk a sötétben. Vágyunk a megnyugtató fényre. Ami bizotsítja a körvonalakat és formákat. Ami segít azonosítani és felismerni ami előttünk van. De mitől félünk valójában? Nem magától a sötétségtől. Hanem a benne rejtőző igazságtól.”

— Bosszú

Született feleségek 4/12

„Vakság. Nyomorúság, ami gátolja az embereket abban, hogy meglássak, ami ott van az orruk előtt. A feleségeket, akik nem érzékelik a férjüket emésztő féltékenységet. Az asszonyokat, akik nem látják be, hogy a riválisból akár jó barát is lehet. A férfiakat, akiknek nem jut el az elméjükig a bennük rejtező bűntudat. Igen, a világ tele van olyanokkal, akik nem képesek látni. De a legveszélyesebbek azok, akik vakok az önnön szívükben lakozó gonosz iránt. Hogy hogy védjük meg magunkat ezektől az emberektől? Először is nyissuk ki a saját szemünket és találjuk meg őket. Még mielőtt ők találnak meg minket.”

— Született feleségek

Született feleségek 4/6

„Sok minden van ezen a világon, amitől félni kell. De félelemeinknek semmi köze a iszonytató maszkokhoz, műanyag pókokhoz vagy rémületes szörnyekhez. Nem, a fejünkben kavargó gondolatok rémítenek a legjobban. Mi van, ha megbánja a döntését? Mi van, ha tényleg boldogtalan? Mi van, ha a szerelem esélye örökre elúszott? Hogyan legyünk úrrá ezeken a gondolatainkon? Először is emlékeztessük magunkat: ami nem öl meg, attól csak erősebbek leszünk.”

— Született feleségek

Mr. Robot 1/4

„Úgy tartják az ördög akkor a legerősebb, amikor elfordulunk. Mint egy program, amely csendben fut a háttérben, amíg mi mással sz*rakodunk. Démonoknak hívjuk őket, felhasználói interakció nélkül dolgoznak. Monitoroznak, naplóznak, értesítést küldenek. Az ősi ösztönök, elnyomott emlékek, öntudatlan szokások, mind velünk vannak, mindig aktívak. Igyekszünk helyesen cselekedni jól viselkedni, elhozni a változást, de az egész sz*rt sem ér. Mert a szándékaink lényegtelenek, nem a szándékok vezérelnek, hanem a démonok. … Hogy megijesztenek-e a reményteli pillanatok? Igen, hiszen ott vannak a démonok. Mert egy felhaszhnálói jóváhagyástól független parancs úgyis kirántja a talajt a lábam alól. Tovább folytatódik a hamis örömök és valós csapások körforgása. Ezt biztosra veszem. … A démonok sosem tétlenkednek. Folyton ügyködnek. Elcsábítanak. Manipulálnak. A markukban vagyunk. És hiába vagy velem, hiába hoztalak létre. A lényeg nem változik. Egyedül küzdünk a démonainkkal. És a legjobb amit remélhetünk, a reménysugarunk a küzdelem során, hogy ha kitörünk innen, akkor a túloldalon legalább ismerős arcok várnak.”

Tovább olvasom ↓

Grace klinike 14/16

„Az első sebészek élve boncolók voltak. Ha felnyitottak egy testet, eszük ágában sem volt bezárni. Csak látni akarták, mi van odabent. A lehetőségek korlátlanok voltak. Az esély a gyógyulásra, a sebek begyógyítása, a harc az idővel.
…
Ha a legnagyobb félelmünk valóra válik, ha minden, amiben bíztunk semmivé foszlik, valami hajt minket, hogy leszámoljunk a múlttal vagy hogy megtaláljuk a jövőt. Amikor csakis a jelenre kell odafigyelnünk és a korlátlan lehetőségekre.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/4

„Az emberi agyban százmilliárd idegsejt van, melyek számtalan módon kapcsolódnak. Miattuk tudunk számolni. Beugrik, hol a kulcs és milyen volt apa hangja. Ezek folyton dolgoznak. De ha az agyunk elromlik, nem könnyű megjavítani és akkor nem szabad hibázni. Akit bevisznek a műtőbe, az fél, hogy többé nem ébred fel. De egy agyműtétnél attól félünk, hogy felébredünk. De nem fogunk tudni róla.
…
A gubancokkal az a baj, hogy mire kibogozzuk őket, már késő. Ezért vigyáznunk kell a kapcsolatainkra. Idő kell, törödés és figyelem. Figyelnünk kell rájuk és nyitottnak kell lennünk. Amit csak lehet, mindent összekötünk a lehető legóvatosabban. Aztán már csak imádkoznunk kell. Hogy ne legyen semmi baj.”

— Grace klinika