Címke

változás

86 idézet erről a falról

Grace klinika 5/19

„Minden sebész zűrös eset. Hentesek vagyunk. Zűrös, késimádó hentesek. Emberekbe vágunk, továbblépünk. Emberek halnak meg a kezünk között, továbblépünk. Bajt okozunk, bajba kerülünk. Nincs időnk gondolkodni, hogy mit is érzünk a sok vér, a halál meg egyebek láttán.
…
Nem számít milyen erősek vagyunk. Egy sérülés mindig heget hagy. Hazáig követ. Megváltoztatja az életünket. Egy sérülés mindenkit felkavar, de talán ez a lényege. A fájdalom, a félelem és a sok vacak. Talán az, hogy mindezt átéljük. Ez segít továbblépni. Ez hajt előre. Talán össze kell kavarodnunk, mielőtt cselekednénk.”

— Grace klinika

Grace klinika 6/1-2

„Elisabeth Kübler Ross szerint, ha egy szerettünk meghal vagy más tragikus veszteség éri az embert, mindenki a gyász öt fázisán megy keresztül. Az első az elutasítás. Mivel a veszteség annyira felfoghatatlan nem hisszük el, hogy igaz. Mindenkire dühösek vagyunk, a túlélőkre, önmagunkra. És ekkor jön az alku. Könyörgünk. Fohászkodunk. Mindenünket odaadnánk, akár a lelkünket is, cserébe egyetlen napért. Ha az alkudozás csődöt mond és már dühösek sem tudunk lenni, depresszióba zuhanunk. Kétségbe esünk. Míg végül kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy már nincs mit tenni és feladjuk. Elengedjük és az elfogadás fázisába lépünk.
…
Az orvosin ezer órán át tanítják, hogyan birkózzunk meg a halállal. De arról egy óra sem szól, hogy hogyan éljünk tovább.
…
A szótár szerint a gyász valamilyen csapás vagy veszteség miatt érzett intenzív szenvedés vagy gyötrelem. Mély fájdalom. Mardosó bűntudat. Minket sebészeket, tudósokat arra tanítanak, hogy könyvekből, definíciókból, törvényekből tanuljunk, azokban higgyünk. De az életben a merev definíciók nem érvényesek. Az életben a gyász sok mindennek tűnhet, ami cseppet sem hasonlít a mély fájdalomhoz.
…
A gyász mindannyiunkban közös, de mindenkiből mást hoz ki. Nemcsak a halált gyászoljuk, az életet is, a veszteséget, a változást. És ha eltűnődünk, miért szívunk annyiszor, hogy miért fáj annyira, nem szabad elfelednünk, hogy tudunk változtatni. Így maradunk életben. Mikor már annyira fáj, hogy fojtogat. Az segít túlélni. Ha visszanézünk arra a napra, furcsa mód, hihetetlen mód nem érzünk már úgy, nem fog ennyire fájni. A gyász mindenkit utolér a maga idejében, a maga módján. A legtöbb, amit tehetünk, amit bárki tehet, hogy becsületesek vagyunk. A legrosszabb dolog, a gyász legrémesebb része, hogy nem tudjuk irányítani. A legtöbb, hogy átadjuk neki magunkat, ha eljön és ha tudjuk kieresztjük. De a legrosszabb, hogy mikor már azt hiszed, hogy vége, kezdődik előlről. És mindig. És minden alkalommal … eláll a lélegzeted. A gyásznak öt fázisa van, mindenkiből mást hoz elő, de mindig öt fázisa van. Tagadás. Düh. Alkudozás. Depresszió. Elfogadás.”

Tovább olvasom ↓

Grace klinika 3/13

„Senki nem azt tervezi, hogy az élete csak úgy eltelik. Mind azt hisszük, hogy nagy emberek leszünk. És attól a naptól fogva, hogy eldöntjük, sebészek leszünk tele vagyunk szép reményekkel az új feladatokat és az embereket illetően, akiken segítünk majd. Hisszük hogy megváltjuk a világot. Szép reményeink vannak azzal kapcsolatban, hogy kik leszünk és hová jutunk. És egyszer ott leszünk.
…
Mind azt hisszük, hogy nagyok leszünk és csalódunk, ha a reményeink nem valósulnak meg. De néha a reményeink alaptalanok. Néha amire számítunk könnyen elhaványul amellett ami váratlanul ér. Miért ragaszkodunk a reményeinkhez? Mert amire számítunk az tartja bennünk a lelket. A reményeink tartanak talpon. Amire számítunk az csak a kezdet. Amire nem számítunk attól változik meg az életünk.”

— Grace klinika

Grace klinika 5/23

„Mikor elkezdődik valami legtöbbször fogalmad sincs arról , mi lesz belőle. A ház, amit el akarsz adni, az otthonod lesz. A kényszerből lett lakótársaid a családoddá válnak. És az egy éjszakás kalandból, amit el szeretnél felejteni életed nagy szerelme lesz.
…
Egész életünkben a jövő miatt aggódunk. Eltervezzük. Próbáljuk megjósolni. Mintha az, hogy előre ismerjük elnyomná a robbanást. De a jövő mindig változik. A jövő a legbenső félelmeink otthona. És a legvadabb reményeinké. De egy dolog biztos, ha végül megmutatkozik a jövő mindig más, mint ahogy elképzeltük.”

— Grace klinika

Grace klinika 9/6

„Az orvosoknak sosem volt mindenre válaszuk. Volt idő, amikor ha valaki beteg lett, leengedték a vérét, akár egy olajcserénél. Folyton újra kell gondolnunk, hogy mit hittünk igaznak. És újraértékelni.
…
Félelmetes tud lenni, amikor rádöbbensz, hogy tévedtél valamiben. De nem szabad félni meggondolni magunkat. Elfogadni, hogy a dolgok megváltoznak. Hogy már semmi nem lesz olyan, mint régen. Vagy jobb lesz vagy rosszabb. Hajlandónak kell lennünk feladni azt, amiben hittünk. Ha hajlandóak vagyunk elfogadni a valóságot és nem ragaszkodunk a meggyőződésünkhöz, pontosan ott kötünk ki, ahová tartozunk.”

— Grace klinika

Grace klinika 9/12

„Ha valakinek amputálják valamelyik végtagját gyakran előfordul, hogy mégis érzékeli a hiányzó testrészt. Mintha még mindig ott lenne. Ezt fantomvégtag szindrómának nevezik. Mintha a test nem akarná elfogadni, hogy mi történt vele. Az elme próbálja a testet kiegészíteni. Akik fantomvégtag szindrómában szenvednek sokféle érzést tapasztalnak. De a leggyakoribb mind közül a fájdalom.
…
A test igen csökönyös tud lenni, ha el kell fogadnia a változást. Az elme reménykedik, hogy a test ismét egész lehet. És az elme mindig harcolni fog a reményért. Míg fel nem fogja az új valóságot. És el nem fogadja, hogy ami már nincs az nem is lesz többé.”

— Grace klinika

Grace klinika 14/21

„Egy első éves sebész szakorvosnak apránként kell haladnia. Csak könnyű esetek, ahol biztos a siker. És tilos hülyét csinálni magunkból. Gyűjtögessük a könnyű sikereket. Minden kudarcot nem tudunk elkerülni, de törekednünk kell rá. Mert a rossz hírnév karriereket tehet tönkre.
…
A tetteink határoznak meg minket. De ez nem azt jelenti, hogy nem tehetjük jóvá azokat. Sosem késő változtatni. Nem muszáj elfogadnunk ahogy mások látnak minket. Sok munkával változtathatunk a megítélésünkön. De nem biztos, hogy sikerülni fog. Nem könnyű kijavítani a múlt hibáit, mert azok folyton kísértenek minket. De egy dolgot sosem teszünk. Nem állunk meg. Nem adjuk fel. Felállunk és küzdünk tovább.”

— Grace klinika

Született feleségek 3/13

„Igen. Olyan hirtelen tud megtörténni. Az élet, amit addig ismertünk képes új fordulatot venni egy szempillantás alatt. Különös barátságok szöknek szárba. Fontos karrierek vettetnek sutba. Egy rég elvesztett remény éledhet újjá. Mégis legyünk hálásak minden fordulatért, amit az élet hoz elénk. Mert túl hamar eljön a nap, ahonnan mér nincs több fordulat.”

— Született feleségek