Grace klinika 3/2 – Irányítás

„Minden egyes percben az emberi agy 14 milliárd neuronja aktiválodik 220 km/h-ás sebességgel. Legtöbbjük felett nincs hatalmunk. Ha kiráz a hideg. Ha libabőrösök leszünk. Ha izgulunk, az adrenalin szint emelkedik. A test magától követi a saját impulzusait és azt hiszem részben ezért olyan nehéz kordában tartani a saját testünket. De persze néha vannak inpulzusok, amiket nem akarunk kordában tartani. Később aztán megbánjuk.

A test saját impulzusainak a rabja. De attól vagyunk emberek, amit kontrolálni tudunk. A vihar után, a roham után, miután a pillanat heve elszállt. Lehiggadunk és feltakarítjuk a szemetünket. Megpróbálhatjuk elengedni a múltat. De a múlt ismétli önmagát.”

Grace klinika

Grace klinika 13/17 – Ez a törvény

„A dolgok szétesnek. A tojáshéj sohatöbbé nem áll össze. Ahogy a betört ablaküveg sem. Ez a termodinamika 2. törvénye és mellesleg az élet. A dolgok ritkán állnak össze, de folyton széthullanak.

Minden darabokra hullik egyszer. Még mi is. Ez a törvény. Mert sajnos ilyenek vagyunk. És ezzel muszáj szembenéznünk. De próbáljuk késleltetni, ameddig csak lehet.”

Grace klinika

Grace klinika 11/20 – Katasztrófa

„A rezidens sebészek képzése minden szörnyűséget magába foglal. De bármennyire is felkészültek, nem láthatják előre a katasztrófát. Megpróbáljuk elképzelni a legrosszabb lehetőségeket, hogy előre lássuk a katasztrófát. Ha lesújt a valódi katasztrófa, az gyakran a semmiből bukkan elő. Ha bekövetkezik a legrosszabb, az bizony gyomorszájon vág.

Miért történnek jó emberekkel rossz dolgok? Annyiszor feltesszük ezt a kérdést, hogy már elcsépelten hangzik. De muszáj, mert igenis történnek jó emberekkel rossz dolgok. Állandóan. Csak remélni tudjuk, hogy ha ránk kerül a sor, tudjuk hogy mit tegyünk. Hogy fogadjuk el. Hogy tartsunk ki. Az igazság az, hogy nem tudni, hogyan reagálunk majd a legrosszabb esethetőségre. Egyikünk sem tudja. Ameddig meg nem történik.”

Grace klinika

Emily Brontë a vágyról

„Egy vágyam van csupán, s efelé török egész lényemmel. Oly soká kívántam, és oly állhatatosan, hogy bizonyára beteljesedik, mégpedig nemsokára, hisz földi életem magába szívta már: megsemmisültem e beteljesedés várásában… Istenem! Hosszú küzdelem ez, és bár vége volna már!”

Emily Brontë