„Egyedül a szellem szabadsága teszi lehetővé a gondolat fejlődését.”
Antoine de Saint-Exupéry
Grace klinika 2/3 – Hatalom
„A sebészek imádják a hatlmat. Egy szikével a kezedben Te vagy a világ ura. Nincs félelem, se fájdalom. Óriás vagy és golyóálló. Aztán kijössz a műtőből és a tökéletesség, a tökéletes összeszedettség egy csapásra semmibe vész.
…
Senki nem szereti elveszíteni az önuralmát, de sebészként nincs ennél rosszabb. A gyengeség jele, ha nem növünk fel a feladathoz. És mégis van olyan, hogy a dolgok kicsúsznak a kezünkből, mikor a föld nem forog tovább és egyszer csak rádöbbensz, hogy a fényes szikéd sem menthet meg. Mindegy hogy küzdessz ellene. Elbuksz. És ez pokolian rémísztő. Ámbár van jó oldali is a szabadesésnek. Az a lehetőség, hogy a barátaid elkapnak.”
Grace klinika
Grace klinika 11/22 – Veszteség
„Ő volt életem szerelme. Tényleg. Még egy férfit nem fogok ennyire szeretni. Tudom, hogy nem. Hogy lehetne? De elment. Ez a helyzet igaz? Elment és itt hagyott. Itt hagyott. … Minden másmilyennek látszik most. Minden annyira más. Nem tudom mihez kezdjek. Tudom mit kellene tennem, de mégsem tudom. Nem tudom. Nem tudom. … Elvesztettem. Minden megváltozott. És most azt hiszem nehéz elfogadni. Elment. Tényleg elment. És többé nem jön vissza.”
Grace klinika
Született feleségek 4/6 – Félelem
„Sok minden van ezen a világon, amitől félni kell. De félelemeinknek semmi köze a iszonytató maszkokhoz, műanyag pókokhoz vagy rémületes szörnyekhez. Nem, a fejünkben kavargó gondolatok rémítenek a legjobban. Mi van, ha megbánja a döntését? Mi van, ha tényleg boldogtalan? Mi van, ha a szerelem esélye örökre elúszott? Hogyan legyünk úrrá ezeken a gondolatainkon? Először is emlékeztessük magunkat: ami nem öl meg, attól csak erősebbek leszünk.”
Született feleségek
Grace klinika 2/4 – Tagadás
„A sebészeti gyakorlat túlélésének a kulcsa a tagadás. Tagadjuk, hogy fáradtak vagyunk. Tagadjuk, hogy félünk. Tagadjuk, hogy görcsösen igyekszünk a sikerért. És legfőképpen pedig tagajuk hogy tagadunk. Csak azt látjuk, amit látni akarunk és azt hisszük el, amit el akarunk hinni. Ez működik. Annyit hazudunk önmagunknak, hogy egy idő után magunk is elhisszük, hogy a hazugság az igazság. Addig tagadunk, amíg meg sem látjuk az igazat. Még akkor se, ha ott van az orrunk előtt.
…
Néha a valóság a semmiből kerül mögénk és csíp a fenekünkbe. És mikor a gát átszakad, csak úszni tudunk. A színlelés világa egy ketrec és nem gubó. Csak egy ideig ámíthatjuk önmagunkat. Fáradtak vagyunk, félünk. A tagadás nem változtat az igazságon. Előbb vagy utóbb félre kell tennünk a tagadást és emelt fövel, villámló szemmel nézni szembe a világgal. Ha az ember folyton csak tagad, a sok apró csepp óceánná dagad. De vajon hogyan védekezzünk a fulladás ellen?”
Grace klinika