Kategória

Sorozat

1 059 idézet erről a falról

Született feleségek 5/16

„Nem szabad hagynunk, hogy a jó modorú emberek túlságosan elkápráztassanak. Ők azok, akik barátságosan integetnek még ha közben meg is lopnak. Ők azok, akik szívélyesen üdvözölnek még ha éppen a titkainkat próbálják is kilesni. Ők azok, akik kávéval kínálnak, miközben épp feljelentenek a rendőrségen. És ne húzzuk fel az orrunkat ha valaki nyíltan goromba velünk. Mert meg lehet ezt éppen a legnemesebb szándékkal teszi.”

— Született feleségek

Bosszú 1/2

„Az árulás akkor fáj a legjobban, ha azok követik el, akikben megbíztunk. … A bizalom nehéz ügy. Vagy a megfelelő emberben kell bíznunk vagy abban hogy a megfelelő ember nem tesz rosszat. … Ha a szívünkben bízunk, akkor kockáztatjuk a legtöbbet. Legjobb, ha az egyetlen, akibe megbízol, az saját magad.”

— Bosszú

Grace klinika 5/20

„A vereség az nem opció. Egy sebésznek nem. Nem hátrálunk az asztaltól, míg a beteg lélegzik. A halál egy kihívás. Az életveszély az, ami kiver minket az ágyból reggel. Nem ijedünk meg egykönnyen, meg se rezzenünk. Nem hátrálunk. És pláne nem adjuk fel. Legalábbis a munkában.
…
A munkánk közben hinnünk kell, hogy a vereség nem opció. Hogy bármilyen betegek is a betegeink … mindig van remény. De mikor a remények helyét átveszi a valóság és el kell fogadnunk az igazságot, akkor is csak a mai csatát vesztettük el, de nem a holnap háborúját. Megmondom mi a feladás: ha egyszer megteszed, ha egyszer beadod a derekad, el is felejted min is vitatkoztál az előtte.”

— Grace klinika

Született feleségek 5/10

„Szörnyű dolog sötétségben élni. Nem látni mindazt, ami másoknak magától értetődő. De olykor néhány szerencsés számára aprócska fény töri át a sötétséget és magával hozza annak ígéretét, hogy szebb napok várnak ránk.
…
Szörnyű dolog sötétségben élni. Nem látni mindazt, ami másoknak magától értetődő. De ha szerencsénk van a sötétség helyébe lép a fény. És végre meglátjuk a titkos áldozatokat, amelyeket a feleségünk hozott. A meglepő fejlődést, amelyet az anyánk mutat. Vagy a számításba nem vett következményeit a saját tetteinknek. De vannak, akik önként választják a sötétséget. Mert a sötétben csak azt látják, amit látni akarnak.”

— Született feleségek

Grace klinika 5/17

„Minden sebésznek van egy árnyéka. A félelem és a kétely sötét fellege, ami még a legjobbakat is kísérti a múltból. Úgy teszünk, mintha az árnyék nem lenne ott. Reménykedünk, hogy ha még több  életet megmentünk, új technikákat sajátítunk el, gyorsan és messzire futunk, az árnyék belefárad, majd a hajszába. De ahogy a mondás tartja: az árnyékodtól nem menekülhetsz.
…
Minden sebésznek van árnyéka. És csak úgy szabadulunk meg tőle, ha eloltjuk a lámpát. Ha nem menekülünk a sötét elől. És a félelmünk szemébe nézünk, emelt fövel. „

— Grace klinika

Grace klinika 5/16

„Történik valami, mikor az emberek megtudják, hogy orvos vagy. Nem azt látják már benned, ami vagy hanem valami sokkal többet. Ilyennek kell lássanak minket. Isteneknek. Másképp olyanok lennénk, mint mások. Bizonytalanok. Ijedtek. Normálisak. Eljátszuk, hogy erősek vagyunk. Higgadtak maradunk. És titkoljuk, hogy nagyon is emberek vagyunk.
…
A betegek isteneknek tekintenek. Vagy szörnyetegnek tartanak, de valójában emberek vagyunk. Elrontunk dolgokat. Eltévedünk. A legjobbaknak is van rossz napjuk. Mégis tovább lépünk. Nem ülünk a babérjainkon és nem az eddig megmentett életeknek örülünk. Mert mindig van valaki, akin segíteni kell. Kényszerítjük magunkat, hogy próbálkozzunk. Tanulunk. Azt remélve, hogy talán egy nap jobban hasonlítunk majd az istenekre, akikre a betegeinknek szüksége van.”

— Grace klinika

Született feleségek 5/2

„Igen. A jó szomszédot mindenki nagyra értékeli. Tudják azt, aki segít behordani a cuccot a házba. De nem kérdezi, hogy a fiad mért olyan kedvetlen. Aki áthozza az elkeveredett leveleket, de nem jegyzi meg, hogy a nejed elégedetlennek tűnik. Vagy aki felajánlja, hogy lenyírja a füvet, de nem dörgöli az orrod alá, hogy a férjed milyen rideg. De aki nem biztos benne, hogy a szomszédban lakó úriember valóban olyan kedves-e, mint amilyennek mutatja magát … az tegyen meg mindent, hogy jobban megismerje.”

— Született feleségek

Grace klinika 5/15

„Minden beteg története ugyanúgy kezdődik. Azzal, hogy jól vannak. Az akkorral kezdődik. Kapaszkodnak abba a pillanatba, a jólét emlékébe, az akkorba, mintha azzal, hogy beszélnek róla visszahozhatnák. És közben nem veszik észre, hogy azzal, hogy nekünk mesélnek róla, orvosoknak azt jelenti nincs visszaút. Mire hozzánk kerülnek már az azutánban járunk.  És mint minden beteg története ugyanúgy kezdődik. A történet vége rajtunk múlik, a helyes diagnózisunkon és a kezelésen áll vagy bukik a beteg sorsa. És mind hősök akarunk lenni.”

— Grace klinika

Grace klinika 5/14

„Minden első éves orvostan hallgató tudja, hogy a gyors szívverés bajt jelent. Egy kalapáló szív bármit jelezhet. Pánikbetegségtől valami sokkal … sokkal komolyabbig. Egy kalapáló szív vagy egy kihagyott dobbanás titkos szenvedés jele is lehet. Vagy jelezhet egy románcot, ami a legnagyobb baj mind közül.
…
Úgy tűnik nincs befolyásunk semmilyen szinten a saját szívünkre. A körülmények hirtelen megváltozahtnak. Egy kis romantikától kiugrik a szívünk. De a pániktól is. A pánik leállíthatja a szív dobogását. Nem csoda, hogy az orvosok annyit küzdenek, hogy stabilizálják. Hogy lassú legyen. Állandó. Szabályos. Vagy a szívünk ne ugorjon ki a helyéből valami rettenetes hírtől félvén. Vagy mert amit várunk az valami egészen más.”

— Grace klinika

Született feleségek 4/17

„Van egy szertartás, amit a barátnőim évek óta gyakorolnak. Heti egyszer összeülnek kártyázni és megbeszélik ügyes-bajos dolgaikat. Persze van ezeknek az együttléteknek más jelentősége is, aminek semmi köze a pletykához vagy a pókerhez. Minden héten egyszer emlékezteti a barátnőimet egy alapvető emberi igazságra: nincsen fontosabb az időtálló barátságnál. Különösen egy állandóan változó világban.”

— Született feleségek

Grace klinika 5/11

„Évente legalább egyszer kívánhatunk valamit a szülinapi gyertyák fölött. Egyesek többet is bevetnek. Szempillákat. Szökőkutakat. Szerencsecsillagot. És néha nap egy ilyen kívánság valóra válik. És aztán? Olyan jó, mint gondoltuk? Sütkérezünk a boldogság meleg fényében? Vagy … csak ráébredünk, hogy még hosszú a be nem teljesült kívánságaink listája?
…
Nem egyszerű dolgokat kérünk. Nagy dolgokat kívánunk. Ambiciozusokat. Elérhetetleneket. Kívánunk, mert segítség kell és félünk. És tudjuk, hogy talán sokat kérünk. De azért kívánunk, mert a kívánság néha nap valóra válik.”

— Grace klinika

Született feleségek 4/14

„Minden házasságban így van. A párok összegyűjtenek megannyi csecsebecsét. Tárgyakat, amelyek otthonná varázsolják a házakat. De ha az otthon széthullik, osztozni kell a tárgyakon. Ennek a legméltóságteljesebb módja, ha a felek megtartják mindazt, ami a számukra a legkedvesebb.
…
A kertvárosban csak úgy virágzik a bolondság. Ismerik azt a típust. A pasast, aki ajtót nyit minden vadidegennek. Az asszonyt, aki nem használja a reteszt. Fel sem merül bennük, hogy azzal, hogy valakit beengednek az otthonukba. Azzal az életükbe engedik be.
…
A köszöntés, hogy ‘Isten hozott!’ mindig hordoz magában némi kockázatot. Végülis, akit beengedünk az otthonunkba azt, az életünkbe engedjük be. És sose tudhatjuk, az illető miféle rémséges titkokat hozott be. Nem láthatjuk előre jöttének miféle fájdalmas következményei lesznek a szeretteinkre nézve. Nem sejthetjük a pletyka áradatot, amit a jelenlétük megindít. Bizony. Roppant óvatosnak kell lennünk azzal, hogy kit engedünk az életünkbe. Mert akad olyan, aki nem hajlandó távozni.”

Tovább olvasom ↓

Grace klinika 5/10

„Anyám élete legszebb és legrémisztőbb percének nevezte. A műtőasztal végén állni és tudni, hogy az ott fekvő beteg élete csakis és kizárólag rajtad múlik. Mindenről álmodunk, mert az első ember, aki először szólózik egy műtőben, az nagymenő.
…
Egyedül lépünk be a világba és egyedül távozunk. És közben csupán annyi történik, hogy igyekszünk magunknak társat találni. Kell a segítség, kell a támasz. Másképp magunkra maradunk. Idegenek. Egymástól elvágva. És elfelejtjük, mennyire össze vagyunk kötve. Ezért hát a szerelmet választjuk, az életet. És így egy kis ideig egy kicsit kevésbé vagyunk egyedül.”

— Grace klinika

Született feleségek 4/11

„A hit annak elfogadása, ami nem bizonyítható. Így hát bízunk annak az egyetlen férfinak a szavában, akit apánknak ismertünk. Hiszünk az asszony ígéreteiben, akivel megosztjuk az ágyunkat. Szeretett barátok példájára hagyatkozunk, akik segítenek jobb emberré válni. Igen. Mindannyian szeretnénk hinni azokban, akik a legközelebb állnak hozzánk. De ahol felüti a fejét a kétely, a hitünk meginog. És gyorsan átveszi a helyét a félelem.”

— Született feleségek

Grace klinika 5/9

„Gyerekkorunkban félünk éjszaka, mert attól tartunk szörnyek bújtak az ágyunk alá. Ahogy öregszünk, a szörnyek egész mások lesznek. Önbizalom hiány. Magány. Megbánás. És bár idősebbek vagyunk és bölcsebbek, rájövünk, hogy még mindig félünk a sötétben.
…
Alvás. A legkönnyebb dolog. Egyszerűen becsukod a szemed. De oly sokunknak az álom kicsúszik a kezéből. Akarjuk, de nem tudjuk, hogy szerezzük meg. De ha szembe nézünk a démonjainkkal, a félelmeinkkel, és ha segítséget kérünk egymástól. Az éjszaka már nem is olyan ijesztő, mert többé nem vagyunk egyedül a sötétben.”

— Grace klinika

Született feleségek 4/10

„A tornádó ahogy jött úgy ment. Egy férfi odaadta a kabátját egy szükséget szenvedő idegennek. Egy asszony élelmet osztott az arra járóknak. Egy kamasz összehozott egy kutyát az aggodó gazdájával. Ezek azok a dolgok, melyek súlyos katasztrófák nyomában történnek. Az emberek elkezdenek apró, jó cselekedeteket végezni. Megtesznek mindent, amit tudnak, hogy segítsenek. Még ha tudják is, hogy az nem lesz elég. … Igen. Nagy tragédiák után az emberek megtesznek mindent, amit tudnak, hogy segítsenek. Még, ha tudják is, hogy az nem lesz elég.
…
Hét nap telt el azóta, hogy egy tornádó végig söpört a Lilaakác közön. És a lakók azóta is életük széthullott darabjait szedegették. Néhányan értékes barátságokat mentettek meg. Mások színes historiákat tártak fel. Megint mások nem várt kihívással kerültek szembe. És végül volt egy fiatal lány, aki rábukkant egy oly régóta keresett igazságra. Csak azért, hogy azt kívánja, bár ne tette volna.”

— Született feleségek

Született feleségek 4/9

„Olyan gyönyörű napnak indult, de akkor jött a szél és megváltoztatott mindent. És nemcsak a házakat és a kerteket. Megváltoztak az emberek is. Míg a vihar tombolt mindegyikük tanult valamit barátságról, megbocsátásról és megváltásról. És volt, aki a legkeményebb leckét tanulta meg, hogy az élet mindig törékeny és nagyon gyakran igazságtalan. „

— Született feleségek

Grace klinika 5/6

„Egy sebésznek minden beteg egy csatatér. Ők a terepünk, ahol előretörünk, visszavonulunk és eltávolítjuk az összes aknát. És mikor már azt hiszed megnyerted a harcot. És a világ újra biztos hely, akkor jön egy újabb akna.
…
Néhány háború nem ér véget. Néhány csak nehezen kialkudott fegyverszünettel. Egyes háborúk teljes győzelemmel végződnek. Mások fegyverszünettel. Néhány háború reménnyel zárul. De ezek a háborúk semmik a legrémisztőbb háborúhoz képest, amit még meg kell vívnunk.”

— Grace klinika

Született feleségek 4/5

„Ugyanaz áll mindannyiunkra. Igyekszünk nem túl közel kerülni azokhoz, akik a szomszédban laknak. Könnyebb udvariasan biccenteni, mint megkérdezni, hogy mi a baj? Biztonságosabb oda sem nézni, mint belekeveredni. Igaz előfordul, hogy megismerjük a kerítés túloldalán élőket és életre szóló barátságot kötünk. De legtöbbször tartjuk a három lépés távolságot, mert a szomszédok inkább ne tudjanak rólunk semmit, minthogy túl sokat tudjanak.”

— Született feleségek

Grace klinika 5/1-2

„Mind emlékszünk a gyerekkori esti mesékre. A cipő illik Hamupipőkére. A békából királyfi lesz. Csipkerőzsika felébred egy csóktól. Egyszer volt, hol nem volt … és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Tündérmesék, amolyan álmok. Csak az a baj, hogy a tündérmesék nem válnak valóra. Azok a mesék, amik egy sötét viharos éjjelen kezdődnek és rettenetesen végződnek, vagyis a rémálmok, azok általában valósággá válnak. Aki kitalálta a ‘boldogan élnek, míg meg nem halnak’ frázist egy jó nagy seggbe rúgást érdemelne.
…
Egyszer volt, hol nem volt… boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ezek a mesék csak az álmaink. A tündérmesék nem válnak valóra. A valóság viharosabb. Zavarosabb. Ijesztőbb. A valóság sokkal érdekesebb, mint boldogan élni, míg meg nem halunk.”

— Grace klinika