Kategória

Sorozat

1 059 idézet erről a falról

Grace klinika 6/16

„A sebészek a részletek rabjai. Szeretjük a statisztikákat, a listákat és a műtéti eljárásokat. A betegeink azért élnek, mert szeretjük követni a lépéseket, de bármennyire is szeretnénk mindig a számokra támaszkodni, a tervre, tudjuk, hogy sok orvosi felfedezés csupán a véletlen műve. Ecsetpenész, penicilin, mérgező fakéreg, a malária gyógyszere, egy kis kék kapszula a magas vérnyomásra, ágyő impotencia. Nehéz elfogadnunk, hogy nem mindig a kemény munka az, vagy a részletekre figyelés, ami meghozza a választ. De néha hátradőlünk, lazítunk és várjuk az örömteli véletlent.
…
Mindegy mit tervezünk, milyen lépéseket teszünk. Nem tudjuk, hogyan zárjuk a napot. Persze szeretnénk tudni, milyen csavart labdákat dobnak elénk. Mindig a véletlenek bizonyulnak a legizgalmasabbnak a napban, az életben. Néha megjelennek emberek, akikre nem számítottunk. Adódnak fordulatok, amiket magunk sosem választottunk volna. Egyszerre ott találod magad, ahol nem is gondoltad volna. És ez jó. Van, akinek hozzá kell szoknia. Akkor is tudod, hogy egyszer majd megtanulod értékelni. Elalváskor mindig a másnapra gondolunk. Átnézzük a terveket. Listát írunk. És reméljük, hogyha ránk talál a véletlen, végül örömöt okoz majd.”

Tovább olvasom ↓

Bosszú 1/16

„A természet kegyetlen. Mindenhol ragadozók olálkodnak. Azok, akikre nem kívülről támadnak, gyakran önmaguktól kell megmentenünk. A nőkre szeretnek a gyengébbik nemként gondolni. De a vadonban a nöstények sokkal ádázabbak is lehetnek, mint hím megfelelőik. A fészkünk megóvása a legősibb és legerősebb ösztön. És néha a legkielégítőbb is.”

— Bosszú

Grace klinika 6/13

„Sokat kérünk a betegeinktől. Elaltatjuk őket. Felvágjuk őket. Az agyukban és a beleikben turkálunk éles szerszámokkal. Elvárjuk, hogy vakon bízzanak bennünk. Fura mód épp a bizalom az, ami egy sebésznek nehéz. Mert azt tanuljuk már a kezdetektől, hogy csak magunkban bízhatunk. Csakis a saját ösztöneinkre számíthatunk. Az egyetlen, amire támaszkodhatsz a saját tudásod. Míg egy nap kilépsz a tanteremből be a műtőbe. Körülvesznek az emberek. Egy csapat. Egy csapat, amelyre támaszkodnod kell, akár bízol bennük, akár nem.”

— Grace klinika

Született feleségek 6/11

„Felveti a szemlélődőkben a kérdést, hogy mi lett volna ha. Mi lett volna, ha nem hal meg. Mi lett volna, ha máshogy döntöttem volna. Ha elkövettem volna azt a hibát. A legjobban úgy tiszteleghetünk az elhunyt előtt, ha arra koncentrálunk, ami van és tesszük a dolgunkat, ahogy tőlünk telik.”

— Született feleségek

Bosszú 1/14

„Mindnyájunk életében elérkezik az időpont, amikor az irányítás kicsúszik a kezünkből. A legtöbbünk célja vissza venni azt. A káosz ellen legjobban a káosszal vehetjük fel a harcot.
…
A káoszt, annak meghatározása szerint nem lehet uralni. Amint beüt, minden rend és akarat hasztalan. A káosz következményei kiszámíthatatlanok. Az egyetlen bizonyosság az benne, hogy pusztítás jár a nyomában.”

— Bosszú

Bosszú 1/12

„Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, ha lehetne a fogaskerekek simábban pörögnének, hazugságok és gyanusítgatások otromba árjában. Néhány szó olyan kristálytisztán zeng, mint egy templomi harang, magasan szárnyal és az igazságot hirdeti. Vannak szavak, amelyek örök érvényűek. Eltemethetjük, elégethetjük őket, de az a sorsuk, hogy újjászülessenek, mint főnixmadár a hamvaiból. És amikor újjászületnek, szó szerint elakad a lélegzet.”

— Bosszú

Bosszú 1/12

„Az átlagembert, aki a mindennapok életét éli, a hírnév valami hipnotikus erővel vonzza. Egyesek inkább pokolra jutnának, minthogy névtelenségben létezzenek. De akadnak kevésbé szerencsések is, akik hirhedtségre kárhoztattak és rossz hírük súlyosabb ítélet, mint bármely börtönbüntetés.”

— Bosszú

Grace klinika 6/8

„Leírhatatlan, egyszeriben milyen pánik tör rád, ha sebész vagy és az éjszaka közepén egyszer csak megszólal a csipogód. A szíved kalapál, az agyad lefagy, az ujjad lebénul. Érdekeltté válsz. Mert a beteg valakinek az anyja, apja, a gyereke és a Te felelősséges, mert ennek a valakinek az élete a Te kezedben van. Egy sebészt mindig érdekli a beteg sorsa. De ha a beteg egy gyerek, nemcsak érdekelt vagy, hanem felelős is. Felelős azért, hogy a gyerek életben marad-e? Lesz-e jövője?” És ez bárkit megrémítene.
…
Minél többet adsz bele, annál nagyobb a jutalom. De ehhez kockáztatnod kell. De tudnod kell, hogy mindent elveszíthetsz. De ha vállalod a kockázatot, ha mindent beleadtál, a jutalom meglepő lehet.”

— Grace klinika

Grace klinika 6/7

„Mért lettem sebész? Erre a legtöbben ugyanazt felélnék. A bizsergésért. Az izgalomért. Az érzésért, amit az okoz, ha valakit felvágunk, hogy megmenthessünk. De engem más vonzott. Talán, mert négy lánytestvér mellett nőttem fel. Nem, határozottan azért, mert négy lánytestvér mellett nőttem fel. Engem a csend vonzott a sebészet felé. A műtő egy csendes hely. Békés. Így tudunk éberek maradni. Így vesszük észre a komplikációkat. Ha a műtőben állsz a beteged előtted felnyitva, a világ minden zaja  és az ezzel járó aggodalom megszűnik. Nyugalom száll meg. Az idő eltűnik. Abban a percben teljes béke honol.
…
Hogy miért lettem sebész? Erre a legtöbben ugyanazt felelik. A bizsergésért. Az izgalomért. Az adrenalinért. De engem a csönd vonzott. A béke nem állandó állapot. Csak pillanatokig éljük át. Elszáll. Elillan mielőtt észrevennénk, hogy ott van. De bármikor megtapasztalhatjuk. Egy idegen kedves gesztusában. Egy koncentrálást igénylő feladatnál.Vagy egy bevált módszer gyakorlásánál. Minden nap átéljük a béke pillanatait. Csak tudni kell, hogyan vegyük észre, hogy megélhessük, hogy kiélvezzük.”

Tovább olvasom ↓

Született feleségek 6/5

„A vérünkben van, hogy ítélkezünk a körülöttünk élők felett. Elítélünk idegeneket az öltözetük miatt. A szomszédainkat azért, ahogy a kertjüket gondozzák. És a barátainkat azért, ahogy nyilvánosan viselkednek. Igen mindannyian örökösen ítélkezünk. Sose gondolván arra, hogy egy napon mi magunk lehetünk, akit megítélnek. … Igen, a vérünkben van, hogy ítélkezzünk a körülöttünk élők felett. És a vérünkben van az is, hogy másokat okoljunk a saját hibáinkért.
…
A vérünkben van, hogy ítélkezzünk a körülöttünk élők felett. Ha eleresztik a fülünk mellett a kívánságaikat azt gondoljuk tiszteletlenek. Ha nem figyelik a gyereküket árgus szemmel, levonjuk a következtetést, hogy alkalmatlan szülők. Ha csaláson kapjuk őket feltételezzük, hogy ismerjük az indokaikat. De mi történik akkor, ha végre megállunk egy percre, hogy a saját életünket tegyük mérlegre. Fájó lehet hátra tekinteni s látni, hogy mibe keveredtünk bele. És még annál is fájóbb rájönni, hogy nem áll szándékunkban kiszállni.”

— Született feleségek

Grace klinika 6/5

„A betegség mindig egy bacival kezdődik. Egyetlen csúnya betolakodóval. Egyetlen csúnya betolakodóval. És hamarosan a betolakodó osztodni kezd. Kettő lesz belőle. Kettőből pedig négy. A négyből meg nyolc. És aztán mire a tested feleszmél, már meg is szállták. Ez egy megszállás. Az orvos számára a kérdés az, hogyha a betolakodók ott vannak, ha már uralják a testedet, hogyan üzzék ki őket?
…
Mit teszel, ha a fertőzés megtámad, ha legyőz? Azt eszed, amit elvárnak és beveszed a gyógyszered? Vagy együttélsz a dologgal és reméled, hogy majd elmúlik? Vagy végleg feladod és hagyod, hogy megöljön?”

— Grace klinika

Grace klinika 6/4

„Az élet kevés kötelességgel indul. Felesküszünk a zászlóra. Esküszünk, hogy visszavisszük a könyvet a könyvtárba. De ahogy öregszünk esküket teszünk, ígérgetünk, tele leszünk kötelességekkel. Nem ártani. Az igazat és csakis az igazat. Míg a halál el nem választ. És csak gyűlnek, csak gyűlnek míg mindenkinek mindent megígérünk és ráeszmélünk, hogy mi a kötelesség.
…
Ha sebész vagy mindenki utánad kap. Csak egy ígéretet teszünk. És hirtelen megfojtanak a kötelezettségek a betegeink felé, a kollégák felé, a gyógyítás felé. Így azt tesszük, amit minden normális ember, elfutunk az ígéreteink elől, hátha elfelejtik őket. De előbb vagy utóbb utol érnek. De néha a legrettegettebb kötelesség elől nem is éri meg elfutni.”

— Grace klinika

Született feleségek 6/4

„Ránézésre meg nem mondanánk, de az asszonynak a szomszédból épp idegösszeomlása van. A mosolya alapján ki nem találnánk, de a felesége egyszer eljátszotta a nagybácsim bizalmát. És a lány, akiért úgy rajongunk nos hát viszonyt folytat egy nős férfival. A szomorú igazság az, hogy közel sem ismerjük olyan jól a barátainkat és szomszédainkat, mint hisszük. Még azok is, akikben a legjobban bízunk őriznek titkokat.”

— Született feleségek

Bosszú 1/8

„Aki nem emlékszik a múltra, arra van kárhoztatva, hogy megismételje azt. Aki pedig nem akarja elfelejteni újra és újra átéli. … A múlt trükkös dolog. Néha kőbe van vésve. Máskor elnyeli az emlékezet. De ha túl sokáig vagy a sötét oldalon, ki tudja milyen szörnyeket ébresztessz fel?”

— Bosszú

Született feleségek 6/3

„Van egy bizonyos fajta nő, akit gyakran látni a kertvárosokban. Hálóköntösben várja az iskolabuszt. Hajcsavarókkal a fején ugrik ki a postára. Pólóban és melegítőnadrágban megy ki a piacra. Ez a nő feleség és háziasszony, mert hogy úgyis kár a gőzért. … Igen, van egy bizonyos fajta nő, akit csak a kertvárosban láthatunk, aki igyekszik, hogy szép legyen, ha van valaki, akiért érdemes igyekeznie.”

— Született feleségek

Született feleségek 6/1

„A kertvárosban bűnt találni nem nehéz. Csak a zárt ajtók mögé kell benézni. Máris megláthatjuk, ahogy a szomszédunk adót csal. Túl sok vodkát iszik. És elcseni az apja magazinjait. Bizony a kertváros tele van bűnösökkel, akik közül néhányan olykor megbánják a bűneiket.
…
A kertvárosban nem nehéz bűnt találni. Csak a zárt ajtók mögé kell benézni és megláthatjuk, amint a szomszéd asszonyaink megcsalják a férjüket. Neheztelnek a gyermekeikre. Áskálódnak a barátaik ellen. De bármennyire is szeretjük kitárgyalni embertársaink bűnös cselekedeteit. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nagy különbség van vétek és a gonoszság közt. Milyen szomorú, hogy mindig akad valaki, aki készségesen jön és emlékeztet rá.”

— Született feleségek

Bosszú 1/6

„Azt mondják a bosszú elpusztítja a szívet és megkínozza a lelkiismeretet.
…
Az élethez hasonlóan a bosszú is zavaros. És mindkettő sokkal egyszerűbb lenne, ha az agyunk irányíthatná a szívünket. De a szívnek is megvannak a maga indokai, még ha néha éppoly érthetetlenek is.”

— Bosszú

Grace klinika 5/24

„Az orvosok sokat gondolnak a jövőre. Tervezgetik. És dolgoznak érte. De egy ponton rá kell jönnünk, hogy az életünk a jelenben zajlik. Nem az orvosi után, nem a rezidens évek után, hanem most. Itt és most. Egy perc alatt lemaradhatsz róla.
…
Kimondtad? Szeretlek. Nem akarok nélküled élni. Megváltoztattad az életem. Kimondtad? Tervezd el. Legyen célod. Haladj afelé. De olykor olykor nézz körül és szippantsd be. Mert most van itt. És holnapra semmivé válhat.”

— Grace klinika

Született feleségek 5/22

„Maszkok. Van belőlük minden házban. Némelyeket egy évben egyszer vesznek fel, hogy a szomszédokat ijesztgessék. Másokat alkalmanként viselnek egy-egy munkához. Megint másokat felraknak minden páratlan csütörtökön. Aztán van az a fajta maszk, amit egyes férfiak nap, mint nap viselnek. Egy barátságos mosoly, ami a leghitványabb szándékot rejti.
…
Mindenki visel valamiféle álarcot. Úgyhogy nagyon kell figyelni, hogy megleljük a mögötte rejlő igazságot. Némelyek az öregség miatti félelmüket leplezik vele. Mások a pénzügyi csődtől való rettegésüket rejtik alá. Megint mások egy szűnni nem akaró szerelmet takargatnak vele. És aztán ott vannak azok, akik levetik az álarcukat. Ha a szemükbe nézünk meglátjuk, hogy valójában kik és hogy pontosan mire is képesek”

— Született feleségek

Született feleségek 5/20

„Az a helyzet, hogy mindenki csinálja. Néha egy felfordított párna segítségével. Máskor egy méretes cserepes növénnyel. Megint máskor egy ing begombolásával. Igen. Mindenkinek van mit rejtegetnie a fürkész tekintetek elől. Csak van, aki ügyesebb a valóság leplezésében, mint mások.
…
Az a helyzet, hogy mindenki csinálja. Mindenki próbálja leplezni, amit nem akar, hogy mások meglássanak. Asszonyok rejtegetik a kötődés iránti vágyukat. Férfiak titkolják a növekvő bizonytalanságukat. Feleségek palástolják mélységes megvetésüket. Hétköznapi emberek hogy rejthetik valós érzéseiket ilyen sikeresen véka alá? Nem kell hozzá más csak egy barátságos gesztus és egy terv.”

— Született feleségek

Született feleségek 5/18

„Az élet tele van kellemetlen megrázkodtatással. Utálatos meglepetésekkel, amelyek kizökkentenek a rendes kerékvágásból és amelyektől a szívünk kihagy egy pillanatra. És ezek a sokkok mindig akkor érnek, amikor a legkevésbé számítunk rájuk.
…
Igen, az élet tele van kellemetlen  megrázkodtatásokkal. És ezek a sokkok mindig akkor érnek, amikor a legkevésbé számítunk rájuk. És amikor a szívünk kihagy egy pillanatra a kérdés mindig az, hogy vajon túl éljük-e?”

— Született feleségek

Született feleségek 5/17

„Megtalálhatók bármely város bármely utcáján. Emberek, akik forralnak valamit. A nő, aki felhívta egyik régi barátját A férfi, aki ebédre invitálta a főnökét, hogy megkapja a szebbik irodát. A lány, aki ápolja a bácsikáját, hogy bekerüljön a végrendeletébe. Igen, ezeket az embereket szinte bárhol megtalálni, amint nagy műgonddal rejtegetik a hátsó szándékaikat.
…
Szinte bárhol megtalálhatók. Barátságos emberek, akiket valami hátsó szándék vezérel. A nő, aki kihasználja szomszédját, hogy álláshoz jusson. A feleség, aki kihasználja a befolyását, hogy felvetessen egy baráti kémet. A férj, aki kihasználja a sármját, hogy barátaitól lopjon. És biztosak lehetnek benne, hogy a legbarátságosabb embereknek olyan hátsó szándékaik vannak, amikre sosem derül fény. Egészen addig, amíg már túl késő.”

— Született feleségek

Grace klinika 5/21

„Mind emlékszünk arra, amikor kiskorunkban megharaptunk egy másik gyereket a játszótéren. Az óvónő azt mondta, kérjünk bocsánatot. És kértünk is, de nem őszintén. Mert az, akit megharaptunk meg is érdemelte. De ahogy idősebbek leszünk a bajt helyrehozni nem olyan egyszerű. Ha kinősz a homokozóból nem mondhatod csak úgy. Úgy is kell gondolnod. Persze amikor orvosok leszünk a sajnálom nem egy egyszerű szó. Vagy azt jelenti, hogy meghalsz és nem segíthetek. Vagy azt jelenti, hogy nagyon fog fájni.
…
Orvosként nem csinálhatjuk vissza a hibáinkat. És ritkán bocsátunk meg magunknak értük. Ez a mesterséggel jár. De emberként mindig jobban akarjuk csinálni, jobbak akarunk lenni, jóvá tenni a rosszat, akkor is ha lehetetlennek tűnik. Persze a sajnálommal nincs mindig vége. Talán mert túl sok mindenre használjuk. Fegyvernek. Kifogásnak. De ha tényleg sajnáljuk, ha jókor mondjuk ki, ha úgyis gondoljuk, akkor megteszi. Ha tettekkel mondjuk el, amit szavakkal nem tudunk. Ha jókor mondjuk, a sajnálom tökéletes. Ha jókor mondjuk, a sajnálom maga a megváltás.”

Tovább olvasom ↓