Kategória

Sorozat

1 059 idézet erről a falról

Grace klinika 9/9

„A mellékvese stressz hatására olyan hormonokat termel, melyek éberré és ugrásra késszé tesznek bennünket. A gond csak az, hogy nem tudhatjuk, hogy igazi katasztrófával állunk-e szemben vagy csak egyszerű idegesség van a háttérben.
…
A test nem ismeri fel a különbséget idegesség és izgatottság között. Pánik és kétely. A kezdet és a vég. A tested csak azt üzeni, menekülj. Néha nem hallgatsz rá. Ez az ésszerű megoldás. De néha hallgatsz rá. Bízhatsz a zsigereidben, igaz? Ha a tested azt mondja, hogy fuss, futás!”

— Grace klinika

Grace klinika 9/6

„Az orvosoknak sosem volt mindenre válaszuk. Volt idő, amikor ha valaki beteg lett, leengedték a vérét, akár egy olajcserénél. Folyton újra kell gondolnunk, hogy mit hittünk igaznak. És újraértékelni.
…
Félelmetes tud lenni, amikor rádöbbensz, hogy tévedtél valamiben. De nem szabad félni meggondolni magunkat. Elfogadni, hogy a dolgok megváltoznak. Hogy már semmi nem lesz olyan, mint régen. Vagy jobb lesz vagy rosszabb. Hajlandónak kell lennünk feladni azt, amiben hittünk. Ha hajlandóak vagyunk elfogadni a valóságot és nem ragaszkodunk a meggyőződésünkhöz, pontosan ott kötünk ki, ahová tartozunk.”

— Grace klinika

Született feleségek 8/17

„Mikor egy szerettünk meghal, meg kell hoznunk bizonyos döntéseket. Ki kell választani egy koporsót, ki kell nézni egy sírkövet. és ki kell keresni a megfelelő ruhákat. Egy holttest előkészítése a temetésre sosem könnyű dolog. Ám egy holttest kihantolása még annál is nehezebb lehet.
…
Igen. bárhogy megrabol minket a halál. Ugyanakkor ad is. Megtanít arra, hogy mi az igazán fontos. Például a viszonzás azután, hogy egy életen át elvettünk. Hogy utána menjünk annak, amit elengednünk sem lett volna szabad. Vagy hogy tekintsünk vissza arra, ami azzá tett, akik vagyunk. Ám előfordulhat az is, hogy a lecke, amelyet egy személy halála után megtanulunk nem az, amire számítottunk.”

— Született feleségek

Bosszú 2/15

„A megtorlás folyamatának legtisztább formája szimmetrikus. Az ártatlanok ellen vétkezők megfizetnek. A leszámolás legnagyobb veszélye, hogy az erőszak ördögi köréből nincs kitörés. És fennáll a kockázat, hogy egy nagyobb büntett révén a bűnös megúszhatja.”

— Bosszú

Grace klinika 5/23

„Mikor elkezdődik valami legtöbbször fogalmad sincs arról , mi lesz belőle. A ház, amit el akarsz adni, az otthonod lesz. A kényszerből lett lakótársaid a családoddá válnak. És az egy éjszakás kalandból, amit el szeretnél felejteni életed nagy szerelme lesz.
…
Egész életünkben a jövő miatt aggódunk. Eltervezzük. Próbáljuk megjósolni. Mintha az, hogy előre ismerjük elnyomná a robbanást. De a jövő mindig változik. A jövő a legbenső félelmeink otthona. És a legvadabb reményeinké. De egy dolog biztos, ha végül megmutatkozik a jövő mindig más, mint ahogy elképzeltük.”

— Grace klinika

Grace klinika 2/8

„Még nyolcadikban irodalom órán el kellett olvasnunk a Rómeó és Júliát. Aztán egy ötösért Mrs Snider eljátszatta velünk a szerepeket.  XY lett Rómeó és amilyen az én formám, én lettem Júlia. Minden lány féltékeny volt rám, de én kicsit másképp láttam a dolgokat. Megmondtam Mrs Snider-nek, hogy szerintem Júlia egy idióta. Először is beleszeretett valakibe, akit nem kaphatott meg. Aztán meg a sorsot hibáztatta saját rossz döntéséért. Mrs Snider elmagyarázta, hogy amikor a sors belép a játékba a választásnak már nincs sok esélye. Tizenhárom éves vén fejjel bizotsan tudtam hogy a szerelem, akár az egész élet választás kérdése. És a sorsnak semmi köze az egészhez. Mindenki azt mondja romantikus a Rómeó és Júlia, az igaz szerelem, de szomorú. Ha Júlia  olyan ostoba volt, hogy beleszeretett az ellenségébe, megivott egy üvegcse mérget, majd lefeküdt egy kriptában, megérdemelte, amit kapott.
…
Talán Rómeót és Júliát a sors hozta össze, de csak egy időre. Aztán  lejárt az idejük. Ha mindezt előre tudták volna, talán minden rendben lett volna. Megmondtam Mrs Snider-nek, hogy ha felnövök a kezembe veszem a saját sorsomat, nem hagyom hogy egy pasas leterítsen. Mrs Snider azt mondta, hogy szerencsés leszek, ha egyszer átélhetem valakivel azt a szenvedélyt. Talán sikerül az is hogy örökre együtt maradjunk. Még most is hiszek abban hogy a szerelem többnyire a választásról szól. Egyszerűen csak le kell tenned a mérget és a tört és megkeresni a boldogságot. Többnyire. De azért néha minden jó választásod és jó szándékod ellenére a sors győzedelmeskedik.”

Tovább olvasom ↓

Grace klinika 13/18

„Mikor Anyám alzheimer kórja súlyosbodott, átnéztem a számláit és találtam egy cetlit. Ez volt a cetlire írva: Fontos! Mondd Meredith-nek, hogy ne …” És ennyi, nem fejezte a mondatot. Mit ne csináljon Meredith? Ne igyon túl sokat? Ne simogasson kutyákat? Ne szeressen bele bárkibe? Ne hagyja menni a locsolót? Akkoriban keveset beszéltünk. Ezt már bánom. Többet kellett volna.
…
Folyton Anyám cetlijére gondolok. Mondd Meredith-nek, hogy ne. Ne féljen? Ne aggodjon? Ne adja fel olyan könnyen? Ne legyen szerelmes? Ne szüljön gyereket? Ne hazudjon soha? Sokat töprengek, mit tegye, mit ne tegyek. Megtanultam, hogy minden rajtam múli. Csakis rajtam. Már nincs kitől megkérdeznem. Én döntöm el, hogy mit akart írni. Mondd Meredith-nek, hogy ne féljen. Szia, Anya.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/14

„A rák egy biológiai pidbull. Mindig harcolni akar, és lesből támad. Megvárja, hogy a test biztonságban érezze magát, hogy azt higgye, hogy erős és egészséges. A rák ekkor lép támadásba és csak nő és nő. A test nem észleli a veszélyt.
…
Elbújhatunk a pidbull elől, de az csak ideig óráig segít. Csak egyféleképpen győzhetünk. Talpra kell állni. Ha szerencsénk van és élve megússzuk, szánjunk időt a ünneplésre. Mielőtt visszavesszük a páncélt, hogy megküzdjünk a következővel.”

— Grace klinika