D. Carnegie a beszédről

„A beszéd – utazás, amelynek célja van, ezért az utat fel kell térképezni. Aki úgy kezdi, hogy nem tart sehová, általában oda is jut.”

D. Carnegie

Grace klinika 7/5 – Felnőttéválás

„Egy orvos nagyon sokáig tanul. Néznek minket, ahogy békákon gyakorlunk. Disznókon, halottakon, aztán élő embereken. Állandóan ismételnünk kell. Nevelnek minket, mint a gyerekeket, de végül felveszik a fémbetétes bakancsot és kirúgnak minket a fészekből.

Fel akarunk nőni. Kétségbeesetten akarjuk. Minden lehetőséget megragadunk. Annyira ki akarunk törni a fészekből, hogy arra nem is gondolunk, hideg lesz odakint. Borzasztó hideg. Mert miközben felnövünk olykor hátrahagyunk embereket. És mire a saját lábunkon állunk, egymagunk maradunk.”

Grace klinika

Született feleségek 7/18 – Bocsánat

„Gyerekeinket arra neveljük, hogy ha hibát követnek el, kérjenek bocsánatot. Elmondjuk nekik, hogy csúnya dolog másra kenni. Vagy úgy tenni, mintha megsem történt volna. Vagy megpróbálni eltusolni. Előfordul azonban olyan is, amikor a bocsánatkérés a lehető legnagyobb hiba.

Igen, ha hibát követünk el bocsánatot kell kérnünk és aztán tovább kell lépnünk. Meg kell próbálnunk elfogadni az életünkben történt változásokat. Vagy igyekeznünk kell megbízni egy régi ellenségben. Vagy le kell tenni arról, hogy a gyerekeink csatáit akarjuk megvívni. De néha a fájdalom, amit okoztunk olyan hatalmas, hogy nincsen továbblépés.”

Született feleségek

Grace klinika 4/13 – Változás

„A nagy sebészek nem azzá válnak, annak születnek. Megfogannak, fejlődnek, áldozatot hoznak. Rengeteg áldozatot. De ha sok véren és bélen és ragacsós ízén túl jutunk az a sebész, aki lesz belőlünk mindent megért.

Életet adni, hogy lehet, hogy intenzív, meg misztikus meg minden, de maga a folyamat nem túl kellemes. De ettől még valami csodás kezdete. Valami új kezdete. Valami váratlané. Valami igazé. Amit lehet szeretni. Ami hiányzik. Ami megváltoztatja az életünk. Örökre.”

Grace klinika