Gyilkos elmék 8/21 – Carl Gustav Jung a nevelésről

„A gyereket a felnőtt maga neveli, nem az, amit mond.”

Carl Gustav Jung

Grace klinika 11/11 – Halál

„Van egy mondatunk arra, hogy ha valaki meghal. Amikor közöljük a hírt a családtagokkal.  Azt mondjuk részvétem a veszteség miatt. Korrekt mondat, de semmit mondó. Egyáltalán nem fejezi ki, mi játszódik le bennünk. Együttérzést mutat, de anélkül, hogy végig kellene gondolnunk, hogy min mehetnek keresztül. Megvéd minket. Nem érezzük a fájdalmat. A sötét kegyetlen, szüntelen fájdalmat, ami elevenen felfalja az embert. És minden nap hálát adok ezért.

Ezt nem érthetjük. Ha csak egy kicsit éreznénk a szeretetből, az örömből és a reményből, aminek a betegek búcsút mondanak, képtelenek lennénk létezni. Tehát azt mondjuk: részvétem a veszteség miatt és reméljük, hogy jelent valamit. Egy apró kis támogtást. Egy kis békét. Egy kis lezárást. Valami jót. Egy apró kis szépséget a sötétség közepén. Egy váratlan ajándékot, épp amikor a legjobban kell.”

Grace klinika

Anatole France – vágyakzás

„Minden, ami él, az túlságosan is titokzatos. S te, kedvesem, számomra örök talány maradsz, amelynek értelme az élet gyönyöreit és a halál borzalmait rejti magában. Ne félj attól, hogy odaadod magadat nekem. Mindig vágyni fogok rád, és sohasem foglak kiismerni. Vajon valóban a miénk-e valaha is az, akit szeretünk? Vajon másvalami-e a csók és az ölelés, mint egy gyönyörűséges kétségbeesés erőfeszítése? Még amikor karjaimba szorítlak, akkor is kereslek, sohasem vagy az enyém, mert mindig kívánlak téged, s mert benned a lehetetlent és a végtelent kívánom.”

Anatole France