Címke

ember

106 idézet erről a falról

Született feleségek 7/12

„Nap, mint nap elmegyünk mellettük. Érezzük az elszigeteltségüket. Mégis megyünk tovább. Azzal nyugtatván magunkat, hogy úgysem tudnánk segíteni rajtuk. Amiről persze tudjuk, hogy hazugság.
…
Nap, mint nap elmegyünk mellettük. Mégsem nézünk rájuk soha. Nem akarjuk meglátni a szomorúságot a szemükben. A vágyakozást a szívükben. A magányt a tekintetükben. Pedig vannak alkalmak, amikor jobban is szemügyre vehetnénk ezeket az elszigetelődött embereket. Hogy miért? Mert ha jobban figyelnénk, lehet hogy megismernénk őket.”

— Született feleségek

Grace klinika 12/1

„Talán azt gondolhatják, már jártak itt. Mert ez ismerős, ilyet már láttak. talán azt kérdezik, miért vagyunk itt? De ígérem hamarosan meglátják, hogy minden megváltozott.
…
Álljanak meg és nézzék meg közelebbről aki ott van maguk előtt. Nincs benne semmi különös, csak egy test. Akkor miért vagyunk itt? Mi olyan különleges? Mi változott? A válaszom mi. Mi vagyunk az, ami változott.”

— Grace klinika

„Régi és igaz mondás, amely szerint több legyet foghatsz egyetlen csepp mézzel, mint egy akó epével. Így van az emberekkel is: ha bárkit meg akarsz nyerni az ügyednek, győzd meg előbb, hogy őszinte barátja vagy. Ebben van az a csepp méz, amely megfogja a szívét, és – akármit mondasz is – ez az út vezet az eszéhez.”

— Abraham Lincoln

„Ahhoz képest, amik lehetnénk, csak félemberek vagyunk. Csak egy kis részét hasznosítjuk fizikai és mentális forrásainknak. Általános értelemben kimondhatjuk, hogy az emberi individuum messze a lehetőségei alatt él. Olyan hatalom birtokában van, amelyet rendre nem képes használni.”

— William James

Grace klinika 4/12

„Szeretjük azt hinni, hogy racionális lények vagyunk. Emberiek. Tudatosak. Civilizáltak. Gondolkodók. De ha szétcsúsznak a dolgok – csak egy kicsit is – egyértelművé válik, hogy nem vagyunk jobbak az állatoknál. Befordul a hüvelyk ujjunk. Gondolkodunk. Felegyenesedtünk. Beszélünk. Álmodunk. De legbelül még mindig az ősi mocsárban dagonyázunk. Harapunk. Markolunk. Kikaparjuk az élelmünket a sötét hidegben, mint a varangyok és a lajhárok.
…
Mindannyiunkban ott lakozik egy kis állat, és ezt meg kell ünnepelni. Az állati ösztönünk hajt a kényelem, a meleg felé. Ketrecben vagyunk. Csapdában érezzük magunkat, de mégis mert emberek vagyunk tudjuk, hogy legyünk szabadok. Mindig vigyázunk egymásra. Vigyázunk a saját emberségünkre. És bár mindannyiunkban ott lakozik egy állat, az különböztet meg az állatoktól, hogy gondolkodunk, érzünk, álmodunk, szeretünk. És minden valószínűség ellenére, minden ösztön ellenére fejlődünk.”

— Grace klinika