Címke

fájdalom

72 idézet erről a falról

Született feleségek 7/2

„A kórház orovsai és nővérei a gyógyítás mesterei. Sínbe teszik a törött csontokat. Bekötözik a sebeket. És kezelik a betegségeket. De van egy dolog, amit nem tudnak kezelni. A furdaló lelkiismeretet.
…
Vannak a fájdalomnak olyan formái, melyek nem gyógyíthatóak kórházban. Így hát a szenvedők megpróbálják önmagukban meglelni a gyógyírt. Vannak, akik a kínzó magányt enyhítik új barátokkal. Vannak, akik a furdaló lelkiismeretükön könnyítenek némi készpénzzel. Vannak, akik égető vágyaikat csillapítják kedves apró gesztusokkal. Milyen szomorú azonban, hogy mindig vannak olyanok, akik nem léphetnek a gyógyulás útjára. Hisz tudják jól, hogy csak még több fájdalom vár rájuk.”

— Született feleségek

Született feleségek 6/9

„Veszélyes hely ez a világ. És meg kell tanulnunk megvédeni magunkat, azoktól, akik ártó szándékkal közelednek. A névtelen idegentől. A haragtartó munkaadótól. A férjtől, aki nem enged el. Igen, mind próbáljuk védeni magunkat, hogy ne érjen minket fájdalom. Egészen addig míg rá nem jövünk, hogy a fájdalmunk árthat valaki másnak.”

— Született feleségek

Grace klinika 4/3

„Az orvosok sok mindent adnak egy betegnek. Gyógyszert adunk vagy tanácsot. És legtöbbször osztatlan figyelmet is kapnak tőlünk. De a legnehezebb, amit egy betegnek megadhatunk, közölni az igazságot. Az igazság kegyetlen. Az igazság kellemetlen. És nagyon gyakran az igazság fáj. Az emberek azt mondják az igazat akarják hallani. De tényleg akarják?
…
Az igazság fáj. Legbelül senki nem akarja tudni az igazságot. Főleg, ha túl mélyre szalad. Néha azért mondunk igazat, mert egyszerűen nem mondhatunk mást. Néha azért mondunk igazat, mert hangosan ki kell mondanunk ahhoz, hogy meghalljuk. És néha azért mondjuk ki az igazat, mert nem bírjuk megállni. És néha kimondjuk, mert minimum ennyivel tartozunk.”

— Grace klinika

Grace klinika 3/18

„Az emberek rengeteg rejtett sebet hordoznak magukban. Mint a személyes múltjuk titkos térképét. Diagramot minden régi sebükről. A legtöbb régi seb begyógyul és nem marad más csak egy heg. De valami nem heged. Néhány sebet mindenhová magunkkal viszünk és bár a vágás a múlté a fájdalom ott lebeg.
…
Mi a rosszabb? Egy friss seb, ami még szörnyen fájdalmas vagy egy régi, aminek már be kellett volna gyógyulnia, de nem így történt. Talán tanulhatunk a régi sebeinkből. Emlékeztetnek arra, hogy hol voltunk és mit éltünk át. Megtanítanak arra, hogy mit kerüljünk el a jövőben. Szeretjük ezt hinni. Csak hogy nem ez történik, igaz? Vannak dolgok, amiket meg kell tanulnunk újra, és újra, és újra.”

— Grace klinika

Született feleségek 2/10

„Régi történetek ezek. Régiek, mint az emlékezet. A tékozló fiúé, aki hazatér az apához, aki megbocsát neki. A féltékeny feleségé, aki becsapja a férjet, aki bízik benne. Az elszánt anyáé, aki mindent kockára tesz a gyermekéért, akinek szüksége van rá. És a hűtlen férjé, aki megbántja az asszonyt, aki szívből szereti. Miért hallgatjuk meg őket újra és újra? Mert ezek a család történetei, és ha túl nézünk a veszekedésen, fájdalmon és sértődésen. Olykor jól esik emlékeztetnünk magunkat arra, hogy a családon kívül az ég világon nincs fontosabb.”

— Született feleségek

Grace klinika 1/6

„Pár száz évvel ezelőtt Benjamin Franklin megosztotta a világgal a sikerének titkát: Amit ma megtehetsz – mondta – sose halaszd holnapra. Ez az ember fedezte fel a villamosságot. Azt hihetnénk többen is megfogadjuk a szavát. Nem tudom miért halogatjuk a dolgokat, de ha tippelnem kéne, azt mondanám a félelem az oka. Félelem a kudarctól, a fájdalomtól, a visszautasítástól. Néha pusztán a döntéshozataltól félünk, merthogy mi van, ha tévedünk, ha helyre hozhatatlan hibát követünk el. Akármitől is félünk egy dolog tuti biztos, hogy idővel a fájdalom, hogy nem tettünk meg valamit nagyobb, mint a félelem, hogy megtegyük. Olyan lesz, mintha egy hatalmas tumort cipelnénk.
…
Ki korán kel, aranyat lel. Kétszer ad, ki gyorsan ad. Aki sokat markol, keveset fog. Nem csinálhatunk úgy, mint akinek nem szóltak. Mind ismerjük a közmondásokat, hallottuk a filozófusokat, a nagyszüleinket, akik mind a rohanó időről beszéltek. Ugye ismerős a mondat: ragadd meg az alkalmat. Mégis néha magunknak kell rájönnünk. El kell követnünk a saját hibáinkat, meg kell tanulnunk a leckét. A ma lehetőségeit besöpörjük a holnap szőnyege alá, de egyszer csak nem megy és akkor végre tényleg felfogjuk, hogy miről beszélt Benjamin Franklin. Hogy jobb tudni, mint sötétben élni. Hogy jobb az ébredés, mint az alvás. És hogy a legnagyobb bukás  is, a legcsúnyább, legszörnyűbb hiba is jobb, mintha meg se próbáljuk.”

Tovább olvasom ↓

„Az élet – még az elkerülhetetlen traumájával, fájdalmával, gyászával és szenvedésével és a halállal együtt is – ajándék. Ajándék, amit elszabotálunk, amikor börtönbe zárjuk magunkat: a büntetéstől, a kudarctól és az elhagyatástól való félelmünk; a szégyen és a vád; a felsőbbrendűség és az alacsonyabb rendűség; a hatalom és az irányítás iránti szükség börtönébe. Ha meg akarjuk ünnepelni az élet ajándékát, akkor bármi történik, mindenben meg kell találnunk az ajándékot, még abban is, ami nehéz, amiről azt sem tudjuk, hogyan éljük túl.”

— Edith Eva Eger

Grace klinika 13/4

„Egy nagy pofon sokáig sajog. Általában ez a helyzet. Próbáljuk enyhíteni. Gyógyszerrel. Jéggel. Kötéssel. Borogatással. A cél, hogy gyorsan elmúljön a fájdalom. De bármeddig is nyomjuk el a fájdalmat, ha a gyógyszer hatása elmúlik, újra nagyon fáj.
…
Ezek a megoldások nem véletlenül átmenetiek, mert sosem tartanak örökké. De mi történik, ha olyan megoldás kell, ami állandó? Küzdünk vele? Próbálunk ellenállni? Vagy hátralépünk és úgy döntünk talán az elfogadás a legjobb megoldás?”

— Grace klinika

Grace klinika 8/14

„Van úgy az életünkben, hogy a szerelem tényleg mindent legyőz. A kimerültséget, az alváshiányt, mindent. És van úgy is, hogy a szerelem semmi mást nem hoz, csak fájdalmat.
…
A fájdalmat mindig csillapítanunk kell. Néha úgy csillapítjuk, hogy kihozzuk a legtöbbet abból, ami van. Néha belefeledkezünk belefeledkezünk a pillanatba. És néha csak úgy csillapíthatjuk a fájdalmat, ha fegyverszünetet kötünk.”

— Grace klinika

Grace klinika 6/17

„A sebészek sosem elégedettek. Nem dőlünk hátra. Nem ülünk nyugton. Bármi is a játék, szeretünk győzni. És ha nyertünk, új játék jön. Lökjük magunkat. Rezidensek, szakorvosok. Nem számít mit érünk el, ha mászunk mindig jön egy újabb hegy.
…
A hegymászókat lefotózzák a hegy tetején. Mosolyognak. Izgatottak. Győzedelmesek. Út közben nincs fotózás, mert ki kíváncsi előzményekre. Lökjük magunkat, mert kell. Nem azért, mert tetszik. A könyörtelen mászást, a fájdalmat és kínt, hogy előrelépj, ezt senki nem fotózza le. Senki nem akar emlékezni erre. Csak a kilátás érdekes a végén. A lélegzet elállító pillanat a világítetején. Emiatt mászunk. Ez megéri a fájdalmat. Ez benne a legjobb. Ez mindent megér.”

— Grace klinika

Született feleségek 2/21

„Minden családnak megvan a maga módszere arra, hogy hogyan rejtse el azt, amit nem akar közszemlére tenni. Legyen az egy kép, ami eltakar egy csúnya foltot egy falon. Vagy  egy ajtó, ami elfedi a mögötte levő káoszt.  Vagy egy műmosoly, ami hosszú évek kínjait és szívfájdalmait kendőzi el. A családok sok mindenre hajlandók, hogy a kínos igazságot leplezzék. Egyesek persze még többre is, mint mások.
…
Ha az igazság csúf az emberek megpróbálják véka alá rejteni. Mert tudják micsoda kárt okoz, ha fény derül rá. Úgyhogy vaskos falak közé bújtatják, vagy zárt ajtók mögé dugják. Vagy mindenféle cseles álcával leplezik. De az igazság bármily csúf is, mindig kitudódik. És valakinek, akit szeretünk mindig bántódása esik. Egy másik valaki pedig tobzódik a fájdalmában. És minden igazságok közül ez a legcsúfabb.”

— Született feleségek

Grace klinika 3/14

„Egy sebész mindig a legrosszabb eshetőségekben gondolkodik. Nem engedjük meg magunknak, hogy a legjobbra számítsunk, mert túl sokszor van, hogy a legjobb elmarad. De olykor-olykor valami hihetetlen történik. És hirtelen a legjobb reálissá válik. És olykor-olykor megtörténik a csoda is. És minden józan ítélőképességünk ellenére reménykedni kezdünk.
…
Orvosként megszoktuk, hogy a betegeknek csak tényeket mondunk, de amit ők igazán tudni akarnak az az, hogy elmúlik-e a fájdalom. Hogy jobban lesznek-e. Hogy meggyógyulnak-e. A betegeink azt akarják tudni, hogy vajon van-e remény.De elkerülhetetlen, hogy szembetaláljuk magunkat a legrosszabb eshetőséggel. Ha a beteget cserben hagyja a teste és a tudomány által ismert összes gyógymód is csődöt mond, mikor a legrosszab eshetőség bekövetkezik, mi már csak a reménybe kapaszkodhatunk.”

— Grace klinika

Született feleségek 2/17

„Pontosan abban a másodpercben, amikor a doktor egy újabb köldökzsinórt vágott át, kötelékek szakadtak el mindenfelé a városban. Például az anya és a gyermek között, aki nem akarta, hogy olyan gyorsan felnőjön. Vagy egy rekesz bor és a feleség között, aki nem akarta beismerni nagy gondban van. Vagy a nő és a barátja között, aki nem tudta megbocsátani az árulást. A döntés, hogy elszakadunk attól, amit szeretünk fájdalmas. Ennél csak egy valami rosszabb. Amikor az, akiben megbíztunk helyettünk dönt.”

— Született feleségek

Grace klinika 3/4

„A sebészi rezidensség egy pontján a legtöbb gyakornok rájön, hogy ki is ő, mint orvos és hogy milyen sebész lesz majd belőle. Ha megkérdezed megmondják. Általános sebész leszek. Ortopéd sebész. Idegsebész. Ezek az elnevezések nemcsak magát a szakterületet jelölik. Segítenek az önmeghatározásban, mert a műtőn kívül a legtöbb sebész nemcsak, hogy nem tudja ki is ő, de rájönni is fél.
…
Tudom voltak vitáink és sajnálom, hogy nem jelentkeztem. Hiszitek vagy sem én próbáltam jóvá tenni a dolgokat. Tudom, hogy haragszotok, de remélem megbocsájtotok. Úgy látszik, hogy néha helytelenül kell cselekednünk. Néha nagyot kell hibáznunk, hogy helyre tudjuk tenni a dolgokat. Hibázni fájdalmas, de csak így tudhatjuk meg, hogy kik vagyunk valójában. Én már tudom ki vagyok, tudom mit akarok. Enyém életem szerelme és egy új szív. …”

— Grace klinika

Grace klinika 3/3

„A sebészek többnyire vad és teljességgel valószínűtlen műtétekről álmodnak. Egy ember összeesik egy étteremben. Felnyitjuk egy vajazó késsel és szívbillentyűt egy faragott répa darabbal helyettesítjük. De olykor olykor egész másról álmodoznak. A legtöbb álmunk elillan az ébredéssel. Száműzzük az agyunk mélyére. De néha elhisszük. Hogyha elég erősen akarjuk, az álom folytatodik.
…
Az álom egyszerű. Az élvezet jó. És a dupla élvezet még jobb. A fájdalom rossz. És nincs olyan, hogy kevésbé fáj. De a valóság más. Az igazság az, hogy a fájdalom azért van, hogy eláruljon valamit. De csak kevés élvezet van, amit hasfájás nélkül kiélvezhetünk. De talán így van jól. Talán az a dolgok rendje, ha néhány álmunk örökre csak álom marad.”

— Grace klinika