„Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít. Szerintem ez nem így van. A sebek megmaradnak. Idővel az agy, hogy megőrizze józanságát, szövetekkel vonja be a sebet, és csökken a fájdalom, de sosem múlik el.”
Gyilkos elmék 2/1
— Rose Kennedy
Címke
fájdalom
72 idézet erről a falról
„A múlt gyakran fájhat, és elfuthatsz előle, de akár tanulhatsz is belőle.”
— Az oroszlánkirály
Gyilkos elmék 5/11
„A könnyeknek szentségük van. A könnyek nem a gyengeség jelei, hanem az erőé. Az elsöprő fájdalom hirnökei és a kimondhatatlan szereteté.”
— Washington Irving
Gyilkos elmék 9/19
„Van, hogy az elme annyi sérülést szenved, hogy az őrület határára kerül. Van, hogy a valóság nem más, mint puszta fájdalom. Hogy megszünjön a fájdalom, az elme hátat fordít a valóságnak.”
— Patrick Rothfuss
Grace klinika 11/23
„Már semmiben sem vagyok biztos. Folyton ez pörög a fejemben. Újra és újra lejátszom. Nagyon fontos döntés. Meghatározó. De nem, nekem itt a helyem, ezt kell tennem. Ez biztos. Tudom. De nem számítottam rá, hogy ennyire fog fájni. … A körhinta forog tovább. Nincs kiszállás.
…
Talán mégis van rá mód. Le lehet szállni a körhintáról. Újrakezdeni. Megint. Biztos van rá mód, hogy eltemessük a halottainkat. Egy döntés. Én döntök. Hogy továbblépek. Hogy magam mögött hagyom. Képes vagyok rá. Menni fog. Csak annyi, hogy el kell kezdeni.”
— Grace klinika
Gyilkos elmék 13/7
„Ha fájdalom van a szavak eltűnnek. Minden fájdalom ugyanolyan.”
— Toni Morrison
„Nem az az igazi kín, amikor könnyektől el vagy ázva, hanem mikor belül sírsz és mégis mosolyogsz.”
— Chester Bennington
Grace klinika 5/19
„Minden sebész zűrös eset. Hentesek vagyunk. Zűrös, késimádó hentesek. Emberekbe vágunk, továbblépünk. Emberek halnak meg a kezünk között, továbblépünk. Bajt okozunk, bajba kerülünk. Nincs időnk gondolkodni, hogy mit is érzünk a sok vér, a halál meg egyebek láttán.
…
Nem számít milyen erősek vagyunk. Egy sérülés mindig heget hagy. Hazáig követ. Megváltoztatja az életünket. Egy sérülés mindenkit felkavar, de talán ez a lényege. A fájdalom, a félelem és a sok vacak. Talán az, hogy mindezt átéljük. Ez segít továbblépni. Ez hajt előre. Talán össze kell kavarodnunk, mielőtt cselekednénk.”
— Grace klinika
Gyilkos elmék 3/2
„Szívedben érezd mindenki bánatát és fájdalmát.”
— George Washington
Grace klinika 4/2
„A kórházban minden nap látunk függőséget. Sokkoló, hogy hányféle függőség létezik. Túl sima ügy volna, hacsak a drog, a pia és a cigi volna. A legnehezebb a leszokásban az, hogy akarjunk leszokni. Hiszen nem véletlenül lettünk függők. Nem. Sokszor. Túl sokszor a dolgok, amik életünk normális részeként indulnak; egyszer csak átcsapnak megszállottságba, megrögzöttségbe. Kezelhetetlenné válnak. A mámort keressük. A mámort, ami mellett minden homályba vész.
…
A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget. Mert a legvégén, bármi is volt az, ami a mennybe repített, már nem esik jól és fájni kezd. De azt mondják nem szokunk le, amíg el nem érjük a mély pontot. De honnan tudjuk, hogy ez hol van.Nem számít mennyire fáj valami van, hogy elengedni még fájdalmasabb.”
— Grace klinika
Gyilkos elmék 5/18
„Ráleltem egy paradoxonra. Ha addig szeretsz, amíg az már fáj, akkor nem marad már fájdalom csak szeretet.”
— Teréz anya
Grace klinika 11/24
„A műtőben megáll az idő. Odamegyünk az asztalhoz. Megnézzük a beteget. Fogunk egy szikét. És aztán egy buborékba kerülünk, ahol csak a műtét van és semmi más nem számít. Az idő. A fájdalom. A kimerültség. Semmi. A való életben is megesik. Ha nagy dolog történik. Egy tragédia. Lefagyunk. Visszahúzódunk a buborékunkba. Csak egy másodpercnek tűnik. De aztán felnézünk és hirtelen rájövünk, hogy egy egész év volt.
…
Hogy léphetünk vissza a világba? Ez ijesztő. Az idő megállt. De most felgyorsul. Keresünk egy mentőcsónakot. Valamit, ami reményt ad. De tényleg készen állunk? Hogy elhagyjuk a kis buborékunkat és kilépjünk a nagy, óriási véres szörnyű világba. Készen állunk, hogy megtegyük a lehetetlent?”
— Grace klinika
Gyilkos elmék 11/20
„Szerintem az emberek részben azért ragaszkodnak olyan makacsul a gyűlölethez, mert érzik, hogy a gyűlölet hiányában szembe kell nézniük a fájdalommal.”
— James Baldwin
Gyilkos elmék 6/13
„Azok a fájdalmas dolgok, amik a múltban történtek nagyon nagy mértékben határozzák meg a jelenünket is.”
— William Glasser
„Ahol több az érzés, több a szenvedés is.”
— Leonardo da Vinci
Gyilkos elmék 16/3
„A fájdalom színe előtt nincsenek hősök.”
— George Orwell
„A léleknek időnként szüksége van a fájdalomra, ha magasabb szintre kíván lépni.”
— Mészöly Ágnes – Rókabérc
Grace klinika 9/12
„Ha valakinek amputálják valamelyik végtagját gyakran előfordul, hogy mégis érzékeli a hiányzó testrészt. Mintha még mindig ott lenne. Ezt fantomvégtag szindrómának nevezik. Mintha a test nem akarná elfogadni, hogy mi történt vele. Az elme próbálja a testet kiegészíteni. Akik fantomvégtag szindrómában szenvednek sokféle érzést tapasztalnak. De a leggyakoribb mind közül a fájdalom.
…
A test igen csökönyös tud lenni, ha el kell fogadnia a változást. Az elme reménykedik, hogy a test ismét egész lehet. És az elme mindig harcolni fog a reményért. Míg fel nem fogja az új valóságot. És el nem fogadja, hogy ami már nincs az nem is lesz többé.”
— Grace klinika
Grace klinika 5/3
„Sebészként megtanuljuk helyre hozni, ami eltört. A töréspont a kezdet, a munkában. De az életünkben a töréspont a gyengeség jele. És mindent megteszünk, hogy ezt elkerüljük.
…
Csonttörések. Repedt szervek. Hússzakadás. A húst összevarrjuk. A kárt helyrehozzuk. A fájdalom enyhül. De ha az élet omlik össze, ha mi omlunk össze a tudomány megáll. Nincsenek írott szabályok. Csak rá kell éreznünk, hogy mit tegyünk. És egy sebész számára nincs ennél rosszabb, de ennél jobb sem.”
— Grace klinika
Grace klinika 12/11
„Ha trauma történik, mindig ez a kérdés a legfontosabb. Hogy történhetett? Mi a sérülés mechanizmusa? Hogyan lássunk át a trauma okozta zűrzavaron, hogy meg tudjuk állapítani a valós károsodást? A trauma minden része újabb történetet mesél el. Meg kell vizsgálni az összes sérülést, hogy lássuk mi ment tönkre.
…
Sokat beszélünk a sérülések mechanizmusáról, hogy hol kezdődött. De az igazság az, hogy nem tudjuk. Nem lehet egyetlen okra visszavezetni egy sérülést. A sérelmek felgyülemlenek hosszú idő alatt. Egyik ütés a másik után. Egyik sokk a másik után. Egyik fájdalmasabb, mint a másik. De még akkor sem, még ha tudjuk is hogy jutottunk idáig, akkor sem tudjuk mindig meggyógyítani. Nem lehet minden sebet meggyógyítani. De nem baj. El kell fogadnom, hogy nem baj. Azt szeretném hinni, hogyha valami javíthatatlannak látszik, még nem tört el végleg.”
— Grace klinika
Született feleségek 7/18
„Gyerekeinket arra neveljük, hogy ha hibát követnek el, kérjenek bocsánatot. Elmondjuk nekik, hogy csúnya dolog másra kenni. Vagy úgy tenni, mintha megsem történt volna. Vagy megpróbálni eltusolni. Előfordul azonban olyan is, amikor a bocsánatkérés a lehető legnagyobb hiba.
…
Igen, ha hibát követünk el bocsánatot kell kérnünk és aztán tovább kell lépnünk. Meg kell próbálnunk elfogadni az életünkben történt változásokat. Vagy igyekeznünk kell megbízni egy régi ellenségben. Vagy le kell tenni arról, hogy a gyerekeink csatáit akarjuk megvívni. De néha a fájdalom, amit okoztunk olyan hatalmas, hogy nincsen továbblépés.”
— Született feleségek
Született feleségek 5/3
„Kiméletlen erőszakoskodók. Bármelyik felnőtt megmondhatja, hogy a játszótér nem az egyetlen hely, ahol megtalálhatók. Akár merre nézünk, mindenütt találunk olyanokat, akiknek nem számít vagy fel sem tűnik mekkora fájdalmat okoznak. Legyen az egy szomszéd, aki kihasználja a barátnője gyanakvását. Vagy egy lány, aki a döntéseiért bünteti az anyját. Vagy egy asszony, aki számonkéri az igazát azon, aki eladott neki egy kocsit. Igen, zsarnokok mindenütt vannak. De mind közül a legrosszabbak azok, akik úgy kerítenek a hálójukba, hogy még csak észre se vesszük, hogy mit tettek.”
— Született feleségek
„A világnak fogai vannak, és beléd marhat, amikor csak akar.”
— Stephen King
Grace klinika 3/7
„Sebészként megtanuljuk keresni a kórt. Néha könnyű felismerni a bajt. Legtöbbször lépésről lépésre kell haladni. A felszínen kezdeni, a baj bármilyen jele után kutatni. Egy duzzanat, egy seb, egy váratlan tumor után. Legtöbbször nem tudjuk első ránézésre megmondani, hogy mi baja lehet egy embernek. Végtére is kívülről teljesen épnek tűnhet, de ami belül van az egész más történetről árulkodik.
…
Nem minden seb felületi. A legtöbb seb sokkal mélyebb, mint hinnénk. De szabad szemmel nem látható. És vannak olyan sebek, amelyek meglepetésként érnek minket. De minden sebre vagy betegségre érvényes, hogy le kell ásni és a baj valódi forrását megtalálni. És ha megtaláltuk a bajt gőzerővel próbáljuk helyrehozni.”
— Grace klinika
Grace klinika 14/13
„A világ leghosszabb műtétje négy napig tartott. Több sebész csapat váltotta egymást. Előfordult, hogy egy orvos 18 órán át fogta a szikét. Próbáltak már valamit 18 órán át fogni a kezükben. Képzeljék el milyen lehet, ha egy ember élete a tét.
…
Ha valamit túl sokáig fogunk, az izmaink hozzászoknak az adott pozicióhoz. Ez igaz a kézre, a szívre és az agyra is. Az, hogy tudjuk, hogy fájni fog, segít, hogy kitartsunk.”
— Grace klinika
Grace klinika 14/2
„Van egy mondás, amit gyakran idéznek kórházakban. Így hangzik: A fájdalom elkerülhetetlen, de szenvedni nem muszáj. De aki ezt kitalálta, annak sosem volt nagy műtéte. Vagy nem fizikai fájdalomra gondolt, hanem a másik fajtára, ami rosszabb. Talán arra a szörnyű égő, sajgó fájdalomra gondolt, ami akkor tör ránk, ha kudarcot vallunk. Szenvedni nem muszáj. Aki ezt mondta, azt sem tudta, mit beszél.
…
Sebészként megszüntetjük a fájdalmat. Emberként pedig próbáljuk elkerülni azt. Ha már fájnia kell, megpróbáljuk megérteni. Ostoba idézetekkel, amik talán segítenek. Minthogy szenvedni nem muszáj. Vagy az idő mindent megold. Vagy az én kedvencem: a fájdalomnak célja van. Bárcsak igaz lenne.”
— Grace klinika
„Az áldozatlét a tudat hullamerevsége. Megakad a múltban, megakad a fájdalomban, és megakad a veszteségben és a hiányokban: mit nem tehetek és mim nincs.”
— Edith Eva Eger
Grace klinika 12/15
„A sebekre gézt teszünk, majd leragasztjuk őket. Ezzel megelőzzük az elfertőződést és hogy a beteg tovább szenvedjen. A neheze akkor jön, amikor le kell tépni a kötést, mert az gyakran pokolian fáj.
…
Fájdalmas letépni a kötést, nem akarjuk látni, mi van alatta. De talán Nem a fájdalomtól való félelem tart vissza. Talán valójában attól félünk, hogy a kötés alatt még nyílt a seb. Vagy attól, hogy már begyógyult.”
— Grace klinika
Bosszú 3/18
„Gyerekkorunkban összerezzenünk a vér látványára. Még nem értjük, hogy az a családot jelenti. A hűséget. És az élet velejét. És mi a hátránya? Elkerülhetetlen, hogy a vér a gyermeket a fájdalomra emlékeztesse. Erőszakosan figyelmeztet, hogy bármit elveszíthetünk egy szempillantás alatt.”
— Bosszú
„A szenvedés teljesen természetes dolog … gyakran nem is maga a fájdalom határozza meg az átélt szenvedés mértékét, hanem az, hogy mi hogyan látjuk, és hogyan reagálunk rá. Így legtöbbször inkább szenvedést, és nem fájdalmat élünk át.”
— Jon-Kabat Zinn