„Nem az az igazi kín, amikor könnyektől el vagy ázva, hanem mikor belül sírsz és mégis mosolyogsz.”
— Chester Bennington
Címke
fájdalom
72 idézet erről a falról
Grace klinika 11/23
„Már semmiben sem vagyok biztos. Folyton ez pörög a fejemben. Újra és újra lejátszom. Nagyon fontos döntés. Meghatározó. De nem, nekem itt a helyem, ezt kell tennem. Ez biztos. Tudom. De nem számítottam rá, hogy ennyire fog fájni. … A körhinta forog tovább. Nincs kiszállás.
…
Talán mégis van rá mód. Le lehet szállni a körhintáról. Újrakezdeni. Megint. Biztos van rá mód, hogy eltemessük a halottainkat. Egy döntés. Én döntök. Hogy továbblépek. Hogy magam mögött hagyom. Képes vagyok rá. Menni fog. Csak annyi, hogy el kell kezdeni.”
— Grace klinika
Grace klinika 11/24
„A műtőben megáll az idő. Odamegyünk az asztalhoz. Megnézzük a beteget. Fogunk egy szikét. És aztán egy buborékba kerülünk, ahol csak a műtét van és semmi más nem számít. Az idő. A fájdalom. A kimerültség. Semmi. A való életben is megesik. Ha nagy dolog történik. Egy tragédia. Lefagyunk. Visszahúzódunk a buborékunkba. Csak egy másodpercnek tűnik. De aztán felnézünk és hirtelen rájövünk, hogy egy egész év volt.
…
Hogy léphetünk vissza a világba? Ez ijesztő. Az idő megállt. De most felgyorsul. Keresünk egy mentőcsónakot. Valamit, ami reményt ad. De tényleg készen állunk? Hogy elhagyjuk a kis buborékunkat és kilépjünk a nagy, óriási véres szörnyű világba. Készen állunk, hogy megtegyük a lehetetlent?”
— Grace klinika
Grace klinika 12/11
„Ha trauma történik, mindig ez a kérdés a legfontosabb. Hogy történhetett? Mi a sérülés mechanizmusa? Hogyan lássunk át a trauma okozta zűrzavaron, hogy meg tudjuk állapítani a valós károsodást? A trauma minden része újabb történetet mesél el. Meg kell vizsgálni az összes sérülést, hogy lássuk mi ment tönkre.
…
Sokat beszélünk a sérülések mechanizmusáról, hogy hol kezdődött. De az igazság az, hogy nem tudjuk. Nem lehet egyetlen okra visszavezetni egy sérülést. A sérelmek felgyülemlenek hosszú idő alatt. Egyik ütés a másik után. Egyik sokk a másik után. Egyik fájdalmasabb, mint a másik. De még akkor sem, még ha tudjuk is hogy jutottunk idáig, akkor sem tudjuk mindig meggyógyítani. Nem lehet minden sebet meggyógyítani. De nem baj. El kell fogadnom, hogy nem baj. Azt szeretném hinni, hogyha valami javíthatatlannak látszik, még nem tört el végleg.”
— Grace klinika
Grace klinika 12/15
„A sebekre gézt teszünk, majd leragasztjuk őket. Ezzel megelőzzük az elfertőződést és hogy a beteg tovább szenvedjen. A neheze akkor jön, amikor le kell tépni a kötést, mert az gyakran pokolian fáj.
…
Fájdalmas letépni a kötést, nem akarjuk látni, mi van alatta. De talán Nem a fájdalomtól való félelem tart vissza. Talán valójában attól félünk, hogy a kötés alatt még nyílt a seb. Vagy attól, hogy már begyógyult.”
— Grace klinika
„Az áldozatlét a tudat hullamerevsége. Megakad a múltban, megakad a fájdalomban, és megakad a veszteségben és a hiányokban: mit nem tehetek és mim nincs.”
— Edith Eva Eger
Grace klinika 13/4
„Egy nagy pofon sokáig sajog. Általában ez a helyzet. Próbáljuk enyhíteni. Gyógyszerrel. Jéggel. Kötéssel. Borogatással. A cél, hogy gyorsan elmúljön a fájdalom. De bármeddig is nyomjuk el a fájdalmat, ha a gyógyszer hatása elmúlik, újra nagyon fáj.
…
Ezek a megoldások nem véletlenül átmenetiek, mert sosem tartanak örökké. De mi történik, ha olyan megoldás kell, ami állandó? Küzdünk vele? Próbálunk ellenállni? Vagy hátralépünk és úgy döntünk talán az elfogadás a legjobb megoldás?”
— Grace klinika
Grace klinika 14/2
„Van egy mondás, amit gyakran idéznek kórházakban. Így hangzik: A fájdalom elkerülhetetlen, de szenvedni nem muszáj. De aki ezt kitalálta, annak sosem volt nagy műtéte. Vagy nem fizikai fájdalomra gondolt, hanem a másik fajtára, ami rosszabb. Talán arra a szörnyű égő, sajgó fájdalomra gondolt, ami akkor tör ránk, ha kudarcot vallunk. Szenvedni nem muszáj. Aki ezt mondta, azt sem tudta, mit beszél.
…
Sebészként megszüntetjük a fájdalmat. Emberként pedig próbáljuk elkerülni azt. Ha már fájnia kell, megpróbáljuk megérteni. Ostoba idézetekkel, amik talán segítenek. Minthogy szenvedni nem muszáj. Vagy az idő mindent megold. Vagy az én kedvencem: a fájdalomnak célja van. Bárcsak igaz lenne.”
— Grace klinika
Grace klinika 14/13
„A világ leghosszabb műtétje négy napig tartott. Több sebész csapat váltotta egymást. Előfordult, hogy egy orvos 18 órán át fogta a szikét. Próbáltak már valamit 18 órán át fogni a kezükben. Képzeljék el milyen lehet, ha egy ember élete a tét.
…
Ha valamit túl sokáig fogunk, az izmaink hozzászoknak az adott pozicióhoz. Ez igaz a kézre, a szívre és az agyra is. Az, hogy tudjuk, hogy fájni fog, segít, hogy kitartsunk.”
— Grace klinika
„Az élet – még az elkerülhetetlen traumájával, fájdalmával, gyászával és szenvedésével és a halállal együtt is – ajándék. Ajándék, amit elszabotálunk, amikor börtönbe zárjuk magunkat: a büntetéstől, a kudarctól és az elhagyatástól való félelmünk; a szégyen és a vád; a felsőbbrendűség és az alacsonyabb rendűség; a hatalom és az irányítás iránti szükség börtönébe. Ha meg akarjuk ünnepelni az élet ajándékát, akkor bármi történik, mindenben meg kell találnunk az ajándékot, még abban is, ami nehéz, amiről azt sem tudjuk, hogyan éljük túl.”
— Edith Eva Eger
„A léleknek időnként szüksége van a fájdalomra, ha magasabb szintre kíván lépni.”
— Mészöly Ágnes – Rókabérc
Gyilkos elmék 16/3
„A fájdalom színe előtt nincsenek hősök.”
— George Orwell