„Víz! Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.”
— Antoine de Saint-Exupéry
Kategória
Antoine de Saint-Exupéry
21 idézet erről a falról
„Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.”
— Antoine de Saint-Exupéry
„…csak egyetlen igazi fényűzés van: az emberi kapcsolatoké. Ha csupán anyagi javakért dolgozunk: magunk építjük magunk köré börtönünket. Bezárjuk magunkat, magányosan, hamunál hitványabb pénzünkkel, amely semmi olyat nem nyújt, amiért érdemes élni.”
— Antoine de Saint-Exupéry
„A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.”
— Antoine de Saint-Exupéry
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
— Antoine de Saint-Exupéry
„Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…”
— Antoine de Saint-Exupéry
„Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.”
— Antoine de Saint-Exupéry
„A mosolyban egymásra találunk, nyelvek, kasztok, pártok felett.”
— Antoine de Saint-Exupéry
„Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít.”
— Antoine de Saint-Exupéry
„Most valósággá válik minden édes remény,
Mely ott ég a szívünk rejtekén.
Az élet tárt karokkal vár,
Hogy szép lesz-e, csupán rajtunk áll.”
— Antoine de Saint-Exupéry
„Egyedül a szellem szabadsága teszi lehetővé a gondolat fejlődését.”
— Antoine de Saint-Exupéry
„Ahhoz, hogy az ember szabad legyen, először is embernek kell lennie.”
— Antoine de Saint-Exupéry
„A mosollyal fizetni lehet. A mosollyal kárpótolni lehet. A mosollyal életet lehet adni. És van mosoly, melyért meghal az ember.”
— Antoine de Saint-Exupéry
„Mi a távolság? Jól tudom, ami igazán érinti az embert, az soha nem mérhető meg, nem számolható ki. A valódi távolságnak sincs köze a szemünkhöz: csak a lélek érezheti át.”
— Antoine de Saint-Exupéry
„Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.”
— Antoine de Saint-Exupéry
„Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok mind-mind hallgatnak. De Neked olyan csillagaid lesznek, amilyeneke senki másnak … Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül Neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! … S majd ha megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel.”
— Antoine de Saint-Exupéry
„Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!”
— Antoine de Saint-Exupéry
„Nem akkor alkottál tökéleteset, ha már nem tudsz mit hozzátenni, hanem ha már nem tudsz mit elvenni belőle.”
— Antoine de Saint-Exupéry
„Arról tudom felismerni azt, aki valóban szeret, hogy nem lehet megsérteni.”
— Antoine de Saint-Exupéry
„A világos látáshoz néha elegendő a nézőpont megváltoztatása.”
— Antoine de Saint-Exupéry
„Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van. És kezdődik a szorongás, annak a tudata, hogy nem vagyunk.”
— Antoine de Saint-Exupéry