Kategória

Sorozat

1 059 idézet erről a falról

Született feleségek 4/5

„Ugyanaz áll mindannyiunkra. Igyekszünk nem túl közel kerülni azokhoz, akik a szomszédban laknak. Könnyebb udvariasan biccenteni, mint megkérdezni, hogy mi a baj? Biztonságosabb oda sem nézni, mint belekeveredni. Igaz előfordul, hogy megismerjük a kerítés túloldalán élőket és életre szóló barátságot kötünk. De legtöbbször tartjuk a három lépés távolságot, mert a szomszédok inkább ne tudjanak rólunk semmit, minthogy túl sokat tudjanak.”

— Született feleségek

Grace klinika 5/5

„Szikla vagyok. Sziget vagyok. Ez a hitvallása minden sebésznek, akit csak ismerek. Szeretjük azt hinni, hogy függetlenek vagyunk, magánzók, szabadúszók. És hogy a munkánkhoz nem kell más csak egy műtő, egy szike és a megfelelő test. De az igazság az, hogy még a legjobbaknak sem megy egyedül. A sebészet, akár az élet csapatsport. És végül fel kell állni a kispadról és el kell dönteni, melyik csapatban játszol.
…
A csapatválasztás a valóéletben nem úgy megy, mint tornaórán. Ha elsőnek választanak az rémisztő lehet. És ha utolsónak maradsz nem biztos, hogy olyan rémes. Az oldalvonalról figyelünk és próbálunk elkülönülni. Mert tudjuk, hogy ha felállunk a kispadról, jön valaki és teljesen felforgatja a játékot.”

— Grace klinika

Született feleségek 4/6

„Sok minden van ezen a világon, amitől félni kell. De félelemeinknek semmi köze a iszonytató maszkokhoz, műanyag pókokhoz vagy rémületes szörnyekhez. Nem, a fejünkben kavargó gondolatok rémítenek a legjobban. Mi van, ha megbánja a döntését? Mi van, ha tényleg boldogtalan? Mi van, ha a szerelem esélye örökre elúszott? Hogyan legyünk úrrá ezeken a gondolatainkon? Először is emlékeztessük magunkat: ami nem öl meg, attól csak erősebbek leszünk.”

— Született feleségek

Grace klinika 5/6

„Egy sebésznek minden beteg egy csatatér. Ők a terepünk, ahol előretörünk, visszavonulunk és eltávolítjuk az összes aknát. És mikor már azt hiszed megnyerted a harcot. És a világ újra biztos hely, akkor jön egy újabb akna.
…
Néhány háború nem ér véget. Néhány csak nehezen kialkudott fegyverszünettel. Egyes háborúk teljes győzelemmel végződnek. Mások fegyverszünettel. Néhány háború reménnyel zárul. De ezek a háborúk semmik a legrémisztőbb háborúhoz képest, amit még meg kell vívnunk.”

— Grace klinika

Született feleségek 4/7

„Megtévesztés. A legjobb családokban is előfordul. Szülők fordulnak hozzá, ha túl sokat kíváncsiskodik a gyerek. Asszonyok vetik be, ha kisebb-nagyobb titkokat kell megőrizni. Szeretők használják, ha kínos baleseteket kell elleplezni. Mért nyúlnak emberek a megtévesztéshez? Mert kezes szerszám az, amivel könnyen megszerezhetjük pontosan azt, amit keresünk.”

— Született feleségek

Született feleségek 4/8

„Úgy gondolunk a múltra, mint a híd alatt rég lefolyt vízre. Folyóra, mely elmossa ifjúságunk ballépéseit. Kihunyt szerelmeket. Leküzdhetelen szenvedélyeket. Veszni hagyott lehetőségeket. De előbb vagy utóbb elénk sodor valamit az élet, ami emlékeztet a hibáinkra és a bűnökre, amiket elkövettünk.
…
Múltbéli hibáinknak meg van aza rossz szokásuk, hogy visszasodrodnak az életünkbe és olyankor bizony meg kell fizetnünk értük.
…
A múltat sosem hagyjuk igazán a hátunk mögött. Kísértetek olálkodnak a sötétben, lesben állva, hogy emlékeztessenek döntéseinkre. De ha hátra tekintünk lehet, hogy egy kitárt karú régi barátra lelünk. Vagy egy ellenünk ármánykodú régi ellenségre. Vagy egy felnőtt fiúra, aki szívből megbocsájt. Milyen szomorú, hogy valaki nem hajlandó visszanézni és sosem érti meg, hogy aki a múltat tagadja, az arra van kárhoztatva, hogy ugyanabba a hibába essen újra.”

— Született feleségek

Grace klinika 5/7

„Ha átlag ember vagy egy dolog ellen nem sokat tehetsz életed során. Ez a halál. De ha sebész vagy még ettől a luxustól is megfosztanak. Sebészként átverjük a halált. Elodázzuk. Tagadjuk. Odaállunk és azért is betartunk a halálnak.
…
Megszületünk, élünk, meghalunk. Néha nem feltétlenül ebben a sorrendben. Eltemetünk dolgokat, hogy aztán egyszer feltámadjanak. De a halál nem a vég. Akkor mire számíthatunk? Az biztos, hogy az életben semmi sem biztos. Az élet a legtörékenyebb, leglabilisabb, legkiszámíthatatlanabb dolog. Valójában csakis egy dolog biztos az életben. Hogy nincs vége, amíg nincs vége.”

— Grace klinika

Született feleségek 4/9

„Olyan gyönyörű napnak indult, de akkor jött a szél és megváltoztatott mindent. És nemcsak a házakat és a kerteket. Megváltoztak az emberek is. Míg a vihar tombolt mindegyikük tanult valamit barátságról, megbocsátásról és megváltásról. És volt, aki a legkeményebb leckét tanulta meg, hogy az élet mindig törékeny és nagyon gyakran igazságtalan. „

— Született feleségek

Grace klinika 5/8

„Intenzív dolog, ami egy műtőben zajlik. Mikor egy élet a tét. Döfködjük az agyat, mint valami lufit. Kötelék alakul ki a melletted álló sebésszel. Elvághatatlan, kibogozhatatlan kötelék. Nagyon bensőséges ez az együttlét. Tetszik vagy sem. Szereted őket vagy sem. Egy család lesztek.
…
Az, hogy mi köt össze minket néha megmagyarázhatatlan. Akkor is összetart, ha már a köteléknek el kellett volna szakadnia. Van, ami még a távolságot is legyőzi. És az időt. És a józan észt. És néha egy kötelék örökké tart.”

— Grace klinika

Született feleségek 4/10

„A tornádó ahogy jött úgy ment. Egy férfi odaadta a kabátját egy szükséget szenvedő idegennek. Egy asszony élelmet osztott az arra járóknak. Egy kamasz összehozott egy kutyát az aggodó gazdájával. Ezek azok a dolgok, melyek súlyos katasztrófák nyomában történnek. Az emberek elkezdenek apró, jó cselekedeteket végezni. Megtesznek mindent, amit tudnak, hogy segítsenek. Még ha tudják is, hogy az nem lesz elég. … Igen. Nagy tragédiák után az emberek megtesznek mindent, amit tudnak, hogy segítsenek. Még, ha tudják is, hogy az nem lesz elég.
…
Hét nap telt el azóta, hogy egy tornádó végig söpört a Lilaakác közön. És a lakók azóta is életük széthullott darabjait szedegették. Néhányan értékes barátságokat mentettek meg. Mások színes historiákat tártak fel. Megint mások nem várt kihívással kerültek szembe. És végül volt egy fiatal lány, aki rábukkant egy oly régóta keresett igazságra. Csak azért, hogy azt kívánja, bár ne tette volna.”

— Született feleségek

Grace klinika 5/9

„Gyerekkorunkban félünk éjszaka, mert attól tartunk szörnyek bújtak az ágyunk alá. Ahogy öregszünk, a szörnyek egész mások lesznek. Önbizalom hiány. Magány. Megbánás. És bár idősebbek vagyunk és bölcsebbek, rájövünk, hogy még mindig félünk a sötétben.
…
Alvás. A legkönnyebb dolog. Egyszerűen becsukod a szemed. De oly sokunknak az álom kicsúszik a kezéből. Akarjuk, de nem tudjuk, hogy szerezzük meg. De ha szembe nézünk a démonjainkkal, a félelmeinkkel, és ha segítséget kérünk egymástól. Az éjszaka már nem is olyan ijesztő, mert többé nem vagyunk egyedül a sötétben.”

— Grace klinika

Született feleségek 4/11

„A hit annak elfogadása, ami nem bizonyítható. Így hát bízunk annak az egyetlen férfinak a szavában, akit apánknak ismertünk. Hiszünk az asszony ígéreteiben, akivel megosztjuk az ágyunkat. Szeretett barátok példájára hagyatkozunk, akik segítenek jobb emberré válni. Igen. Mindannyian szeretnénk hinni azokban, akik a legközelebb állnak hozzánk. De ahol felüti a fejét a kétely, a hitünk meginog. És gyorsan átveszi a helyét a félelem.”

— Született feleségek

Grace klinika 5/10

„Anyám élete legszebb és legrémisztőbb percének nevezte. A műtőasztal végén állni és tudni, hogy az ott fekvő beteg élete csakis és kizárólag rajtad múlik. Mindenről álmodunk, mert az első ember, aki először szólózik egy műtőben, az nagymenő.
…
Egyedül lépünk be a világba és egyedül távozunk. És közben csupán annyi történik, hogy igyekszünk magunknak társat találni. Kell a segítség, kell a támasz. Másképp magunkra maradunk. Idegenek. Egymástól elvágva. És elfelejtjük, mennyire össze vagyunk kötve. Ezért hát a szerelmet választjuk, az életet. És így egy kis ideig egy kicsit kevésbé vagyunk egyedül.”

— Grace klinika

Született feleségek 4/12

„Vakság. Nyomorúság, ami gátolja az embereket abban, hogy meglássak, ami ott van az orruk előtt. A feleségeket, akik nem érzékelik a férjüket emésztő féltékenységet. Az asszonyokat, akik nem látják be, hogy a riválisból akár jó barát is lehet. A férfiakat, akiknek nem jut el az elméjükig a bennük rejtező bűntudat. Igen, a világ tele van olyanokkal, akik nem képesek látni. De a legveszélyesebbek azok, akik vakok az önnön szívükben lakozó gonosz iránt. Hogy hogy védjük meg magunkat ezektől az emberektől? Először is nyissuk ki a saját szemünket és találjuk meg őket. Még mielőtt ők találnak meg minket.”

— Született feleségek

Született feleségek 4/13

„A szabályokat mindenki megszegi olykor-olykor. És ha megszegi, mindig van egy jó kifogása. Mint a szomszédnak, akinek megtelt a saját kukája. Vagy a szöszinek, aki elfelejtett reggelizni. Vagy az alkalmazottnak, akinek kellett egy kis előleg a fizetésből. Való igaz mindenkinek van oka nem követni a szabályokat. Még azoknak is, akiknek a szabályok betartatása a dolga.
…
Az igazság az, hogy a szabályokat mindenki megszegi olykor-olykor. És eszébe sem jut egy percig sem, hogy rajta kaphatják. Ha netán mégis lebukik egyszerűen bocsánatot kér. És az esetek többségében bocsánatot is nyer. De némely tett annyira alávaló, hogy csakis a megvetésünkre érdemes. Hogy lehet az ilyen sorsot elkerülni? Nos a nagy trükk az, hogy tudni kell, melyik szabályt lehet megszegni és melyiket nem.”

— Született feleségek

Grace klinika 5/12

„Anyám mondta ezt a rezidensségről: egy év alatt megtanulsz vágni, aztán egy életen át tanulod, hogy hogyan ne vágj. A sok sebészeti eszköz használata közül a józan ítélőképességet a legnehezebb elsajátítani. Pedig anélkül mind csak totyogók vagyunk szikével a kézben.
…
Emberek vagyunk. Hibázunk. Rossz döntéseket hozunk. Nem jól mérjük fel a dolgokat. De ha egy sebész hoz rossz döntést, az nem olyan egyszerű. Az emberek megsérülnek. Véreznek. Ezért megküzdünk minden öltéssel. Szenvedünk minden varratnál. Mert egy hirtelen döntés, ami gyorsan és könnyen ugrik be minden habozás nélkül, azaz ami egy életen át kísért.”

— Grace klinika

Született feleségek 4/14

„Minden házasságban így van. A párok összegyűjtenek megannyi csecsebecsét. Tárgyakat, amelyek otthonná varázsolják a házakat. De ha az otthon széthullik, osztozni kell a tárgyakon. Ennek a legméltóságteljesebb módja, ha a felek megtartják mindazt, ami a számukra a legkedvesebb.
…
A kertvárosban csak úgy virágzik a bolondság. Ismerik azt a típust. A pasast, aki ajtót nyit minden vadidegennek. Az asszonyt, aki nem használja a reteszt. Fel sem merül bennük, hogy azzal, hogy valakit beengednek az otthonukba. Azzal az életükbe engedik be.
…
A köszöntés, hogy ‘Isten hozott!’ mindig hordoz magában némi kockázatot. Végülis, akit beengedünk az otthonunkba azt, az életünkbe engedjük be. És sose tudhatjuk, az illető miféle rémséges titkokat hozott be. Nem láthatjuk előre jöttének miféle fájdalmas következményei lesznek a szeretteinkre nézve. Nem sejthetjük a pletyka áradatot, amit a jelenlétük megindít. Bizony. Roppant óvatosnak kell lennünk azzal, hogy kit engedünk az életünkbe. Mert akad olyan, aki nem hajlandó távozni.”

Tovább olvasom ↓

Grace klinika 5/11

„Évente legalább egyszer kívánhatunk valamit a szülinapi gyertyák fölött. Egyesek többet is bevetnek. Szempillákat. Szökőkutakat. Szerencsecsillagot. És néha nap egy ilyen kívánság valóra válik. És aztán? Olyan jó, mint gondoltuk? Sütkérezünk a boldogság meleg fényében? Vagy … csak ráébredünk, hogy még hosszú a be nem teljesült kívánságaink listája?
…
Nem egyszerű dolgokat kérünk. Nagy dolgokat kívánunk. Ambiciozusokat. Elérhetetleneket. Kívánunk, mert segítség kell és félünk. És tudjuk, hogy talán sokat kérünk. De azért kívánunk, mert a kívánság néha nap valóra válik.”

— Grace klinika