1 059 idézet erről a falról
Grace klinika 13/7
„Ha nem rossz, ne javítsd meg. Ez ugyanúgy igaz az emberi testre, mint egy mosógépre, vagy egy turmixgépre. Egy jó sebész tudja, hogy ha olyasmit szerelünk, amit nem kell megszerelni, a mi hibánk lesz, ha rosszabb lesz, mint volt.
…
Nem könnyű belátni, ha tévedtünk és hogy hiába tűnik minden jónak, van gond. Valami rossz és tudnunk kell, hogy hol romlott el és hogy hogyan javítsuk meg. Különben minden tönkre megy.”
— Grace klinika
Grace klinika 13/5
„Nem véletlen, hogy a legtöbb doktoros vicc poénja így kezdődik: Van egy jó meg egy rossz hírem … . A rossz hír gyakran annyira rossz, hogy ha történik valami jó is azt szeretjük túlreagálni.
…
Minden rosszban van valami jó. De attól még rossz. Lehet csak kicsit rossz vagy nagyon. Úgyhogy becsüljük meg a jó napokat. Pozitívan állunk hozzá. Ne feledjük még a rossz hír is lehet jó hír valakinek.”
— Grace klinika
Grace klinika 13/4
„Egy nagy pofon sokáig sajog. Általában ez a helyzet. Próbáljuk enyhíteni. Gyógyszerrel. Jéggel. Kötéssel. Borogatással. A cél, hogy gyorsan elmúljön a fájdalom. De bármeddig is nyomjuk el a fájdalmat, ha a gyógyszer hatása elmúlik, újra nagyon fáj.
…
Ezek a megoldások nem véletlenül átmenetiek, mert sosem tartanak örökké. De mi történik, ha olyan megoldás kell, ami állandó? Küzdünk vele? Próbálunk ellenállni? Vagy hátralépünk és úgy döntünk talán az elfogadás a legjobb megoldás?”
— Grace klinika
Grace klinika 13/3
„Minden beteg, aki rossz hírt kap, az kivétel akar lenni. Az egy a millióból. A csoda. Mi sebészek nem hiszünk a csodában. Nekünk végre kell hajtanunk őket.
…
Nem minden csoda hatalmas. Lemegy a láz. Tart az öltés. Beforr a csont. Ezért nehéz észrevenni egy csodát és ezért tud néha annyira fájni is. Ne értsék félre, a kis csodák is jók. Az apró csoda is csoda. Csak nem mindig elég, hogy megmentsen minket.”
— Grace klinika
Grace klinika 13/2
„Mi sebészek felelősek vagyunk másokért, az életükért. Bölcsőtől a sírig. Látjuk, ha a másik fél. Látjuk, amikor retteg a kudarctól. Látjuk magunkat, akkor is ha nem akarjuk.
…
Gyakornokként lépünk be az ajtón, tojáshéjjal a fenekünkön, gyáván. Kis rocksztárok a világhír küszöbén. Együtt dobnak be a mélyvízbe, hogy mentsünk életeket és mentsük meg egymást. Egy család leszünk. És amikor tényleg elszúrjuk a család mindig ott van. Mindig, ha kell. A bölcsőtől egészen a sírig.”
— Grace klinika
Grace klinika 13/1
„Nem lenne jó, néha visszavonni a dolgokat. Amit mondtunk. Amit tettünk. De nincs mégse gomb, csak remélhetjük, hogy tanulunk, hogy változunk. Igaz? Hogy jobbak lehetünk. Nem vonhatjuk vissza, amit tettünk. A múlton nem változtathatunk, mert a jövő folyton a nyomunkban van.
…
A legjobb, ha a múlt a múltban marad. Tovább lépünk és tanulunk belőle. Ha nem tanulunk a hibánkból, nem rajtunk múlik, milyen jövő vár ránk. A múlton már nem tudunk változtatni. Ami történt, megtörtént. De a jövőnket mi határozzuk meg. Vagy jobb lesz vagy rosszabb.”
— Grace klinika
Grace klinika 12/22
„Van egy bibliai történet két asszonyról. Mind a ketten ugyanazt a gyereket akarják. Salamon királynak döntenie kell. Két anya van, csak egy kaphatja meg. Salamonnak támadt egy ötlete. Osztozzanak meg. Fifty-fifty. Szó szerint félbe akarta vágni a gyereket. Az ügynek vége, ha az egyik anya lemond a gyerekről vagy egyikőjük sem hajlandó engedni és a gyereket szétszakítják.
…
Szeretnéd tudni mi a Salamon sztori vége? Lelövöm a poént. Az igazi anya inkább lemond a gyerekről, mint sem hogy ketté vágják. De mi legyen, ha két igazi anya van? Akkor nem nyer senki. Az már egy teljesen másik történet.”
— Grace klinika
Gyilkos elmék 14/13
„A legfontosabb dolgokat a legnehezebb kimondani.”
— Stephen King
Grace klinika 12/18
„Órákon át tanulmányoztam Anyám régi műtéteinek felvételeit. Figyeltem minden mozdulatot, minden vágást minden döntést és összeraktam a puzzle-t. Néztem, figyeltem, tanultam. Ezt a luxust nem engedhetjük meg, ha egy beteg fekszik előttünk. Nincs visszatekerés. Nincs ismétlés. Akkor muszáj vágnunk és bíznunk benne és hogy tudjuk, hogy mit csinálunk.
…
Utólag mindig okos az ember. Könnyű rájönni, hogy mit kellett volna tenni, ha visszatekerjük. Látjuk a hibákat, tudjuk mit csináltunk rosszul. De akkor már késő, nem igaz?”
— Grace klinika
Grace klinika 12/17
„Hátfájás. Sajgó áll. Émelygés. A férfiaknál általában ez mind pont az, aminek látszik. A nőknél azonban ezek a szívroham tünetei. A tünet néha inkább eltakarja, mi is a baj igazából. Az számít ahogy megmutatkozik.
…
Mi történik, ha lekerül a kesztyű és nem lehet már a maszk mögé bújni? Mi jön ezután? Mindent beleadsz az ütésbe és nézed hová puffan. Vagy hátradőlsz, vársz kicsit és bekapod a balhorgot? … Meghátrálsz vagy előretámadsz? Na? Melyiket választod?”
— Grace klinika
Grace klinika 12/16
„Nem kell félni. Fogalmam sincs hányszor mondtam már ezt. Ott áll a gyakornok a beteg felett kezében szike vagy tű vagy fogó és fél megtenni az első lépést. Rettegnek. Tudják, mi a feladat, csak egy kis lökésre van szükségük.
…
Ne várjunk. Ne vaciláljunk. Nem szabad félni a nagy lépéstől. Nem állhat a félelem az utunkba. … Ezért nem operálunk egyedül. Ott van a szakorvos, a nővér, a gyakornok. A műtő mindig tele van emberekkel. Így ha valaki esetleg mégis bajba kerül, senkinek sem kell egyedül megoldania.”
— Grace klinika
Grace klinika 12/14
„Minden csecsemő úgy sír a születésekor, mintha nem lenne holnap. Hangosan, fülsértően. A helyzet nagyon igazságtalan. Az imádnivalóan pici babának most kellett elhagynia az anya méhét. Kénytelen a kinti levegőt belélegezni az aprócska tüdejével. Az ember már csak ilyen, nem szeret kint vacogni a hidegben. Kirekesztve, egyedül.
…
Ragaszkodás, elfogadás és feltétlen szeretet. Mind erre vágyunk. Csak ezt keressük. De amikor megtaláljuk, halálra rémülünk tőle. Mert ugyanolyan hirtelen ahogy rátalálunk, el is veszíthetjük. És újra kint vacogunk a hidegben. Egyedül.”
— Grace klinika
Grace klinika 12/7
„Egy sebész dolga, hogy problémák után kutasson. Hogy megkérdezze mindenkitől, Önnek mi a baja? Előre kell látnunk a legrosszabb eshetőséget. Ha az a munkánk, hogy másokat jobbá tegyünk automatikusan a legrosszabbat keressük bennük.
…
A beidegződések ellen nehéz harcolni. Nagyon fontos, hogy nyitottak legyünk. Így tanulunk. Így fejlődünk. Megyünk előre. Amíg csak tudunk. Aztán hagyjuk, hogy a vágy fölénk kerekedjen. Aztán engedünk annak, ami helyes vagy jó vagy kielégít pillanatnyilag. De még akkor is mélyen legbelül többnyire tudjuk, hogy megfogjuk bánni.”
— Grace klinika
Grace klinika 12/2
„A testnek mintegy 11 szervrendszere van. És mind egyszerre végez különböző feladatokat. Ahhoz, hogy mi működjünk vagyis éljünk szükségünk van egy hangra, egy vezetőre, egy mesterre. És az agyunkban ez az agyalapi mirigy. Érzi, mire van szüksége a testnek és dolgozik. Non stop. Az agyalapi mirigy kommunikál az összes többi miriggyel megmondja nekik, hogy mikor termeljék a test működéséhez szükséges hormonokat. Ezért tud minden hibátlanul működni. Tökéletesen. Kár tagadni, az övé a legnehezebb feladat.
…
Erős vezető nélkül a gépezet nem ér semmit. Ez elég egyszerű, ha az agy működik, a test figyel rá. A végtagok mozogni akarnak. A tüdő lélegezni akar. A szív dobogni akar. De egyikük sem képes rá az agy nélkül. Az agy tartja össze az egészet. Mint egy főnök.”
— Grace klinika
Grace klinika 11/18
„Képzeljék el, hogy milyen életet akartak élni? És hogy kivel akarták leélni? A munkát, amire vágytak. Olyan életet élnek, amilyet megálmodtak maguknak? Így akartak élni? Ha felnőttek.
…
Nyissák ki a szemüket. Nézzenek jól körül. Na milyen? Tetszik, amit látnak? Emlékezzenek vissza, amikor kicsik voltak. Olyan életet élnek, amilyet elképzeltek maguknak? Vagy még mindig valami nagyobbról álmodoznak?”
— Grace klinika
Grace klinika 11/17
„Egy dolgot sokszor csináltam gyerekként anyám videójával. Szétszedtem apró darabokra. Aztán összeraktam. De óhatatlanul egy vagy két alkatrész kimaradt, amiről nem tudtam mire való. Mihez kezdjek azzal az alkatrésszel? Próbáljam meg visszarakni? Hátha újra működni fog? Vagy nézzem meg, működik-e a hiányzó alkatrész nélkül?
…
Ha valamit sokáig nélkülöznünk kell, könnyű elfelejteni, mennyire szükségünk van rá. Elfelejtjük, ami megvolt. Elfelejtjük milyen is volt vele élni és azt is, hogy mit akarunk. Hát ezért annyira fontos, hogy emlékeztessük magunkat, hogy emlékezzünk: azért mert tudunk élni valami nélkül, még nem feltétlenül muszáj.”
— Grace klinika
Grace klinika 11/13
„Vannak kérdések, amelyekre nincs válasz. Például hova kerülünk, ha meghalunk? Azt tudom, mi történik fiziológiai értelembe, de azontúl mi is történik? Mi történik? Ezt kérdezzük magunktól, mikor már nagy a baj. Ezekre a kérdésekre nincs válaszunk. Őrjítőek. Ezért szeretem a munkámat. Gyerekeket gyógyítok és segítek a világra. Nincsenek kétségek, sem kérdések csak válaszok. Nyílt, pontos, egyértelmű válaszok. És élet. Gyönyörű, új élet. Remény a jövőre. Istenem, de hiányzik!
…
Sosem foglalkoztatott a halál utáni élet. Sokkal jobban érdekelt ez az élet. Mihez kezdjek vele? Hogyan hagyhatok nyomot? Valami újat akartam. Nyomot akartam hagyni, hogy az életem, az agyam a létezésem jelentsen valamit. Az viszont, amire eddig még sohasem gondoltam, amivel egészen eddig a pillanatig sosem foglalkoztam. Hogy ahhoz, hogy emlékezzenek ránk, hogy ahhoz hogy valami fontosat hagyjunk magunk után, el kell mennünk.”
— Grace klinika
Grace klinika 11/1
„5 éves koromban anyám otthagyott a vidámparkban. Csak arra emlékszem, hogy az egyik percben még a körhintán ültem, a következőben pedig már sehol nem volt. Nem emlészem, hogy találtam meg. Arra sem emlékszem, hogy kerültem haza. De arra emlékszem, mi történt ezután. Azt mondta, ne aggódjak. Azt mondta, minden rendben lesz. Azt mondta, játszuk azt, csendben maradok. Tudtam, nem szabad kérdeznem semmit. Más különben szóltam volna, hogy ottmaradt a babám. Nagyon szerettem azt a babát, nem akartam otthagyni. Fura nem, ahogy a memória működik? Egyes dolgokra nem emlékszünk, míg másokat sosem felejtünk el.
…
Nem mindig rossz dolog elveszni. Néha muszáj elvesznünk, hogy megtaláljuk egymást. És néha csak azért találjuk meg egymást, hogy újra teljesen elvesszünk. Nincs mindig hatásunk rá és könnyen lehet, hogy egyedül maradunk. Ahogy állunk a teraszon és visszanézünk az életünkre, amit magunk mögött hagyunk. El kell fogadnunk hogy vége elveszett, ahogy mi is. Nem tehetünk mást, minthogy nem mozdulunk, veszünk egy mély levegőt és csak várunk. Arra hogy legközelebb hova sodor minket a szél.”
Grace klinika 10/23
„Minden hatásnak van egy azonos erejű ellenkező irányú ellenhatása. A sürgősségi osztályon dolgozók ezt a saját bőrükön tapasztalták. Ejtőernyősök, redeósok. Emberek, akiknek a bátor lépéseik törött csontokhoz és zúzott lépekhez vezetnek. A sebészek megtanulják kezelni, hogy a nagy ötletük kudarcot vall. Összeszedjük a darabokat és megpróbáljuk összerakni őket.
…
Az a helyzet a bátor lépésekkel, hogy ijesztőek. Lehet, hogy könnyekhez és törött csontokhoz vezetnek. És éppen ez teszi őket olyan átkozottul izgalmassá.”
— Grace klinika
Gyilkos elmék 13/14
„Mind olyan hálón dolgozunk, melyet már születésünk előtt megszőttek.”
— William Faulkner
Gyilkos elmék 13/14
„A sebem a földrajzom, a horgonyom, s a kikötőm.”
— Pat Conroy
Grace klinika 10/18
„Minden ébren töltött óra alatt átlagosan tizennyolcszor érintjük meg az arcunkat. Naponta körülbelül százszor tesszük ki magunkat valamilyen fertőzésnek. A fertőzés gonosz módon kihasználja a mindennapi szokásainkat. Terjed, ha megfogunk egy ajtót, egy asztalt, a lift gombját, egy tollat, egy poharat. Vagy pénzt. Csak annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk megállítani a terjedését. Mert ha már terjed, általában a vírus győz.
…
Köztudott, hogy az orvosok a legrosszabb betegek. Nem törődünk a tünetekkel, amíg össze nem esünk. Szeretjük azt hinni, hogy mások vagyunk, mint a betegeink. De egyikünk sem legyőzhetetlen. Végül szembe kell néznünk vele, hogy emberek vagyunk és hogy néha legnagyobbaknak is kell segítség.”
— Grace klinika
Gyilkos elmék 13/11
„A titkaim életveszélyesek. A zsebem tele szomorúsággal, ami aszpikba zárva nő és nő.”
— Sue Townsend
Gyilkos elmék 13/10
„Ahol romok vannak, ott kincsek is lehetnek.”
Jalal Uddin Rumi
— Jalal Uddin Rumi
Gyilkos elmék 13/9
„Ha kizárod a lehetetlent, bármi is marad, bármily valószerűtlen, az az igazság.„
— Sir Arthur Conan Doyle
Grace klinika 10/16
„Van egy szakasz, amit át kell vészelnünk szüléskor. És ez a legnehezebb része. Úgy nevezik az átmeneti szakasz. Nagyon keményen kell nyomni. És sokáig. Kimerülünk. Elfáradunk. És az erőfeszítésnek nincs látható eredménye. Ebben az átmeneti szakaszban úgy érezzük, nem bírjuk tovább. De csak azért, mert már olyan közel van a cél.
…
Az átmenet mozgás. Az élet egyik részéből egy egészen újba. Olyan, mint egy hosszú, ijesztő sötét alagút. De ki kell jönnünk a másik oldalon. Mert ami ott vár Ránk, az csodás lehet.”
— Grace klinika
Gyilkos elmék 13/9
„Ha kizárod a lehetetlent, bármi is marad, bármily valószerűtlen az az igazság.”
— Sir Arthur Conan Doyle
Grace klinika 10/15
„Tudják, hogy van farokcsontjuk. Az régebben farok volt. A rózsaszín rész a szemünk sarkában pedig egy harmadik szemhéj volt. A féreg nyúlvány régebben segített az emésztésben. Most semmit sem csinál. Az evolúció története arról szól, mit hagytunk hátra. Mitől váltunk meg. A testünk csak ahhoz ragaszkodik, amihez feltétlenül szüksége van. És ha valamit már nem használunk, lemondunk róla. Elengedjük.
…
Miért olyan jó érzés megszabadulni dolgoktól? Kifakadni. Elengedni. Talán azért, mert amikor rájövünk, hogy mennyire kevés kell az életben maradáshoz akkor jövünk ár, milyen erősek is vagyunk valójában. Amikor már tényleg csak annyink van, amennyi kell. Hogy csak ahhoz ragaszkodjunk, ami nélkül nem tudunk élni. Ami kell. Nemcsak a túléléshez. Hanem a gyarapodáshoz.”
— Grace klinika
Gyilkos elmék 13/8
„Mindig nálam van a naplóm. Mindig kell lenni valami jó olvasmánynak az embernél a vonaton.”
— Oscar Wilde
Grace klinika 10/12
„A kudarc elkerülhetetlen. Minden tudósnak mondtak nemet. Újra és újra. Azok, akikre emlékszünk. Akik jobbá tették az életünket. A Curie-k, a Salk-ok, a Barnard-ok. Ők azok, akik nem fogadnak el nemleges választ.
…
A kudarc elkerülhetetlen. Kivédhetetlen. De sosem lehet a kudarcé az utolsó szó. Küzdenünk kell azért, amit igazán akarunk. Ne fogadjunk el nemleges választ. De azt fogadjuk el, ami Ránk vár. Ne alkudjunk meg. Ne adjuk fel. Álljunk fel. Álljunk fel és vegyük el.”
— Grace klinika
