„Aki az ösztöneinket szólítja meg az emberiség legmélyebb tudását hívja elő és gyors választ talál.”
Amos Bronson Alcott
Grace klinika 11/4 – Emlékek
„Anyám azt akarta, hogy így őrizzék meg. Az én emlékeim viszont egy kicsit mások. De biztos mindenki a maga módján emlékszik rá. Mintha nem is mindegyik ő lenne. Csak az emlék marad valakiből, ha meghal. De pont ez a baj. A memóriánk nem tökéletes, nem teljes. Keverjük a dolgokat. Minden összefolyik. Sok helyen megfordulunk és végül minden teljesen összemosodik. Pont úgy van, ahogy ő mondta: a körhinta mindig csak forog.
…
Azt mondják elnyomhatunk emlékeket. Lehet, hogy csak raktározzuk őket. Mert legyenek bármilyen fájdalmasak az emlékek, nincsen náluk értékesebb. Az életünk a kudarcainkra és sikereinkre is épül. Az emlékek formálnak minket.”
Grace klinika
Grace klinika 4/4 – Hibák, megbántás, megbocsátás
„Az életben csak egyetlen dolog biztos. Leszámítva a halált és az adózást. Mindegy mennyire próbálkozol. Mindegy mennyire jók a szándékaid. Akkor is hibázni fogsz. És megbántasz másokat. És téged is megbántanak. És ha fel akarsz épülni csak egyetlen dolgot mondhatsz: megbocsátok.
…
Bocsáss meg és felejts! Ezt mondják. Ez jó tanács, de nem túl gyakorlatias. Ha megbántanak vissza akarunk vágni. Ha valaki igazságtalan mi igazságra törekszünk. Megbocsátás nélkül a régi viták nem ülnek el. A régi sebek nem hegednek. És a legtöbb, amit remélhetünk az az, hogy egy nap szerencsénk lesz és feledni tudunk.”
Grace klinika
Bosszú 1/4 – Kétszínűség
„A legveszélyesebb fegyver, amit ellenünk fordíthatnak az a saját lelkünk. Kihasználják kételyeinket és bizonytalanságunkat, amik eleve ott lesnek ránk. Önmagunkhoz legyünk hűek vagy mások elvárásainak feleljünk meg? Ha őszinték és nyiltak vagyunk, szerethetnek minket feltétel nélkül? Van-e elég bátorságunk ahhoz, hogy kiadjuk magunkból a legbelsőbb titkainkat. Vagy a végén mind kiismerhetetlenek maradunk? Még magunk számára is?”
Bosszú
Gyilkos elmék 1/6 – Shakespeare a vágyról
„Semmi sem olyan hétköznapi, mint a vágy, hogy ne legyünk azok.”
Shakespeare