Grace klinika 10/19

„A Harper-Avery díj az egyik legrangosabb díj, amit sebész kaphat. A jelölteket telefonon értesítik mindig ugyanakkor. Pénteken keleti parti idő szerint reggel nyolckor. Ami Seattle-ben hajnali öt. Az anyámat ötször is jelölték. Én már átéltem ezt. Ha megcsörren a telefon minden megváltozik. Hirtelen szupersztárrá válik. És ha nem … azt nem tudom. Anyám szupersztár volt, őt mindig felhívták.
…
Anyám nem hitte volna, hogy nyerni fog. Úgy gondolta, ez népszerűségi verseny és ő nem népszerű. Nő volt és medika és az arroganciáját félreértették az emberek. El sem merte képzelni, hogy esetleg még is nyerhet, mert annyira szerette volna. És amikor kimondták anyám nevét, őszintén megdöbbent. Elismerték a rengeteg munkáját és áldozatát. Majd hazajött és azt mondta, hogy nem nyerte meg a Harper-Avery-t, hanem kiérdemelte.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/18

„Minden ébren töltött óra alatt átlagosan tizennyolcszor érintjük meg az arcunkat. Naponta körülbelül százszor tesszük ki magunkat valamilyen fertőzésnek. A fertőzés gonosz módon kihasználja a mindennapi szokásainkat. Terjed, ha megfogunk egy ajtót, egy asztalt, a lift gombját, egy tollat, egy poharat. Vagy pénzt. Csak annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk megállítani a terjedését. Mert ha már terjed, általában a vírus győz.
…
Köztudott, hogy az orvosok a legrosszabb betegek. Nem törődünk a tünetekkel, amíg össze nem esünk. Szeretjük azt hinni, hogy mások vagyunk, mint a betegeink. De egyikünk sem legyőzhetetlen. Végül szembe kell néznünk vele, hogy emberek vagyunk és hogy néha legnagyobbaknak is kell segítség.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/17

„Tudjuk, hogy kik vagyunk? Tudjuk, hogy mi történt velünk? Így akarunk élni? Elég egy személy, egy beteg, egy pillanat, hogy az életünk örökre megváltozzon. Hogy megváltozzon a világnézetünk és gondolkodásunk. … Tudjuk kik vagyunk? Tudjuk, hogy mi történik velünk? Így akarunk élni? … Tudjuk, hogy kik vagyunk? Tudjuk, hogy mi történt velünk? Így akarunk élni?
…
Tudjuk, hogy kik vagyunk? Tudjuk, hogy mi történt velünk? Így akarunk élni?”

Grace klinika

— Grace klinika

Grace klinika 10/16

„Van egy szakasz, amit át kell vészelnünk szüléskor. És ez a legnehezebb része. Úgy nevezik az átmeneti szakasz. Nagyon keményen kell nyomni. És sokáig. Kimerülünk. Elfáradunk. És az erőfeszítésnek nincs látható eredménye. Ebben az átmeneti szakaszban úgy érezzük, nem bírjuk tovább. De csak azért, mert már olyan közel van a cél.
…
Az átmenet mozgás. Az élet egyik részéből egy egészen újba. Olyan, mint egy hosszú, ijesztő sötét alagút. De ki kell jönnünk a másik oldalon. Mert ami ott vár Ránk, az csodás lehet.”

— Grace klinika

Grace klinika 10/15

„Tudják, hogy van farokcsontjuk. Az régebben farok volt. A rózsaszín rész a szemünk sarkában pedig egy harmadik szemhéj volt. A féreg nyúlvány régebben segített az emésztésben. Most semmit sem csinál. Az evolúció története arról szól, mit hagytunk hátra. Mitől váltunk meg. A testünk csak ahhoz ragaszkodik, amihez feltétlenül szüksége van. És ha valamit már nem használunk, lemondunk róla. Elengedjük.
…
Miért olyan jó érzés megszabadulni dolgoktól? Kifakadni. Elengedni. Talán azért, mert amikor rájövünk, hogy mennyire kevés kell az életben maradáshoz akkor jövünk ár, milyen erősek is vagyunk valójában. Amikor már tényleg csak annyink van, amennyi kell. Hogy csak ahhoz ragaszkodjunk, ami nélkül nem tudunk élni. Ami kell. Nemcsak a túléléshez. Hanem a gyarapodáshoz.”

Grace klinika

— Grace klinika

Grace klinika 10/13

„A sebészek nap, mint nap olyan döntéseket hoznak, amelyek kétféleképpen végződhetnek. Vagy nagyon jól, vagy nagyon nagyon nagyon rosszul. A gond csak az, hogy a fantasztikusan jó döntések és a borzalmasan rosszak egyformának tűnnek, amikor meghozzuk őket.
…
Visszatekintve könnyű megállapítani, hogy hol hibáztunk. Megbánni egy döntést, amely korábban remek ötletnek tűnt. De ha az ítélőképességünkre hallgatunk és tesszük, amit a szívünk diktál, akkor nagyobb eséllyel jövünk rá, hogy bölcsen döntöttünk. És elkerültük a legnagyobb, legfájdalmasabb megbánást a világon. Azt, ami azzal jár, ha hagyjuk, hogy lemaradjunk valami csodálatosról.”

Grace klinika

— Grace klinika

Grace klinika 10/12

„A kudarc elkerülhetetlen. Minden tudósnak mondtak nemet. Újra és újra. Azok, akikre emlékszünk. Akik jobbá tették az életünket. A Curie-k, a Salk-ok, a Barnard-ok. Ők azok, akik nem fogadnak el nemleges választ.
…
A kudarc elkerülhetetlen. Kivédhetetlen. De sosem lehet a kudarcé az utolsó szó. Küzdenünk kell azért, amit igazán akarunk. Ne fogadjunk el nemleges választ. De azt fogadjuk el, ami Ránk vár. Ne alkudjunk meg. Ne adjuk fel. Álljunk fel. Álljunk fel és vegyük el.”

Grace klinika

— Grace klinika

Grace klinika 10/11

„Minden orvosnak van egy piszkos kis titka. Mind versengő tudományos kockák vagyunk. Általános iskolában mi készítettük a legjobb és legnagyobb vulkánokat, amelyek olvadt gumi lávát lövelltek ki. Középiskolában órákig dolgoztunk a patkányos labirintusunkon. Hogy egy nap mi legyünk azok, akik megváltoztatják az orvostudományt egy életre.
…
A fejlődés kulcsa néha az, hogy rájöjjünk, hogyan kell megtennünk az első lépést. Ezután kezdődik az út. Reméljük a legjobbakat. És kitartunk éjjel-nappal. Akkor is ha fáradtak vagyunk. Akkor is ha feladnánk. Nem tesszük. Ugyanis úttörők vagyunk. De azt senki sem mondta, hogy könnyű lesz.”

Grace klinika

— Grace klinika

Egyszer volt

„… Látott  jobb napokat ez igaz, de ezután is jöhetnek még szebb idők. És csak, mert az élet most épp nem olyan, amilyennek szeretnénk még nem kell mindent lerombolni. Elkezdtem gondolkodni arról, amit csinálok és amim van és arról, amit nem csinálok és amim nincs. Úgy tűnik a környéken mindenki lemondott róla, hogy elképzelje, milyen lehet egy jobb élet. De ha be tudjuk vallani magunknak, hogy amit akarunk, az létezik valahol. Akkor talán harcolni is tudunk érte. És ha harcolunk, akkor félig meg is szereztük. Igen, ez a helyzet az itteniekkel. Úgy tűnik minden reménytelen. De hirtelen valaki felbukkan és ihletet ad … , mert az első lépés egy új kezdethez az, ha elképzeljük, hogy lehet új kezdet. …”

Egyszer volt

— Egyszer volt

Grace klinika 10/10

„Testünk egymással kölcsönhatásban lévő bonyolult rendszerek összessége. Sokan azt hiszik az orvosok mindent tudnak róla. De nem mindig egyértelmű, hogy a hiba hol van a rendszerben és hogy mi okozza az összeomlást. Erre keressük a választ első rezidens évünkben. Később pedig végig erről hazudunk.
…
Csak egy megfázás. Le fogjuk gyűrni. Elmúlik. Nincs nagy baj. Orvosok vagyunk. Tudnánk, ha nagy baj lenne. Minden rendben lesz. Nincs semmi baj.”

Grace klinika

— Grace klinika

Grace klinika 10/9

„Az orvosok sosem hibázhatnak. Egy rossz döntésből is nagy baj lehet. Persze nem szándékosan csináljuk. Senkit nem akarunk bántani. De néha így alakul. Időnként hibázunk. És sajnáljuk, hogy ha hibázunk. Nem mintha a bocsánat kérés számítana. Már nem számít. Bármennyire is sajnáljuk, már nem számít.
…
Mind teszünk dolgokat, amikre nem vagyunk büszkék. Tisztában vagyok ezzel. Tudom, hogy senki sem tökéletes. De hogy lehet ezzel együtt élni? Hogy lehet minden reggel felkelni, szembenézni a világgal, ha tudjuk, hogy jobbak is lehettünk volna? Jobbnak kellett volna lennünk. Elég, hogy sajnáljuk? Egy bocsánat kérés tényleg begyógyítja a sebeket? Enyhíthet a fájdalmon? Helyrehozhatja a fájdalmat, amit okoztunk?”

Grace klinika

— Grace klinika

Grace klinika 10/8

„Glióma, fibróma, blasztóma. Bármilyen is egy tumor az emberek ugyanazt várják el az orvostól. Találja meg hol bujkál a testünkben és nyissák fel a beteget. És vágják ki a fenébe. De nemcsak a tumor ellen harcolunk. Több, mint egy milliárd sejttel háborúzunk.
…
De miben bízhatunk, ha az esély egy a milliárdhoz. Erősek maradunk, túl megyünk minden racionális határon és soha nem adjuk fel. De az igazság az, hogy bárhogy is próbálkozunk és igyekszünk talpon maradni, ha már minden eldőlt, egyszerűen nincs esélyünk.”

Grace klinika

— Grace klinika

„Mindennél fontosabb, hogyan cselekszünk. Fontosabb annál, hogy mit mondunk, vagy hogy nézünk ki. Amit teszünk, halhatatlanná varázsolhat bennünket. A cselekedeteink azokra a szobrokra hasonlítanak, amelyeket a hősök halála után állítanak. Éppen, mint a fáraók tiszteletére épített egyiptomi piramisok. Csak kő helyett mások emlékeiből készülnek. Ezért a cselekedetei emelnek szobrot az embernek. Emlékekből kövek helyett.”

Az igazi csoda

— Az igazi csodá