Grace klinika 6/1-2

„Elisabeth Kübler Ross szerint, ha egy szerettünk meghal vagy más tragikus veszteség éri az embert, mindenki a gyász öt fázisán megy keresztül. Az első az elutasítás. Mivel a veszteség annyira felfoghatatlan nem hisszük el, hogy igaz. Mindenkire dühösek vagyunk, a túlélőkre, önmagunkra. És ekkor jön az alku. Könyörgünk. Fohászkodunk. Mindenünket odaadnánk, akár a lelkünket is, cserébe egyetlen napért. Ha az alkudozás csődöt mond és már dühösek sem tudunk lenni, depresszióba zuhanunk. Kétségbe esünk. Míg végül kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy már nincs mit tenni és feladjuk. Elengedjük és az elfogadás fázisába lépünk.
…
Az orvosin ezer órán át tanítják, hogyan birkózzunk meg a halállal. De arról egy óra sem szól, hogy hogyan éljünk tovább.
…
A szótár szerint a gyász valamilyen csapás vagy veszteség miatt érzett intenzív szenvedés vagy gyötrelem. Mély fájdalom. Mardosó bűntudat. Minket sebészeket, tudósokat arra tanítanak, hogy könyvekből, definíciókból, törvényekből tanuljunk, azokban higgyünk. De az életben a merev definíciók nem érvényesek. Az életben a gyász sok mindennek tűnhet, ami cseppet sem hasonlít a mély fájdalomhoz.
…
A gyász mindannyiunkban közös, de mindenkiből mást hoz ki. Nemcsak a halált gyászoljuk, az életet is, a veszteséget, a változást. És ha eltűnődünk, miért szívunk annyiszor, hogy miért fáj annyira, nem szabad elfelednünk, hogy tudunk változtatni. Így maradunk életben. Mikor már annyira fáj, hogy fojtogat. Az segít túlélni. Ha visszanézünk arra a napra, furcsa mód, hihetetlen mód nem érzünk már úgy, nem fog ennyire fájni. A gyász mindenkit utolér a maga idejében, a maga módján. A legtöbb, amit tehetünk, amit bárki tehet, hogy becsületesek vagyunk. A legrosszabb dolog, a gyász legrémesebb része, hogy nem tudjuk irányítani. A legtöbb, hogy átadjuk neki magunkat, ha eljön és ha tudjuk kieresztjük. De a legrosszabb, hogy mikor már azt hiszed, hogy vége, kezdődik előlről. És mindig. És minden alkalommal … eláll a lélegzeted. A gyásznak öt fázisa van, mindenkiből mást hoz elő, de mindig öt fázisa van. Tagadás. Düh. Alkudozás. Depresszió. Elfogadás.”

Grace klinika

Tovább olvasom ↓

Született feleségek 3/23

„Család. Nincs is ennél fontosabb. A családunk az, akikkel együtt nevetünk, amikor jó idők járnak és akik vigaszt nyújtanak, amikor nehéz napok köszöntenek ránk. És bár eljön az idő, amikor el kell hagyniuk minket. A hangjuk sokáig ott cseng még a fülünkben. És van úgy, hogy akaratlanul is hallgatunk rájuk.
…
Család. Nincs is ennél fontosabb. A családunk az, aki megjelenik, ha bajban vagyunk. Aki ösztönöz, hogy sikeresek legyünk. Aki híven őrzi a titkainkat. De mi van azokkal, akiknek nincsen családjuk, amire támaszkodhatnak. És mi történik azokkal az elcsigázott lelkekkel, akiknek nincsenek szeretteik, akik melléjük állnának a szükség idején. Nos, a legtöbbjük megtanul egyedüljárni az élet rögös útján. De néhány szerencsétlen egyszerűen feladja a küzdelmet.”

Született feleségek

Grace klinika 2/19

„Na jó. Néha napján még a legjobbak is hoznak elhamarkodott döntéseket, rossz döntéseket. Döntéseket, amikről tudjuk, hogy megbánjuk őket abban a pillanatban, abban a percben vagy legkésőbb mikor eljön a másnap reggel. Vagyis hát nem igazán bánjuk meg, mert legalább akkor abban a percben megpróbáltuk. De … de mégis  valami legbelül arra sarkall, hogy őrültséget csináljunk. Valamit, amiről tudjuk, hogy úgyis megfordul és a visszájára sül el és mégis, csak azért is megtesszük. Csak arra célzok, hogy ki mint vet úgy arat. Azt kapjuk vissza, amit adunk. A karma az oka és akárhogy is nézzük a karma  szívás. Megmondtam, a bosszú szar ügy.
…
Így vagy úgy a karmánk rákényszerít, hogy szembenézzünk önmagunkkal. Szembenézhetünk a karmánkkal vagy megvárhatjuk, hogy egyszer csak hátulról mögénk lopakodjon. Így vagy úgy, de a karmánk mindig ránk talál. És az igazság az, hogy sebészként nagyobb esélyünk van mint másnak, hogy az egyensúlyt magunk felé billentsük. Bárhogyan is próbálkozunk, nem menekülhetünk a karmánk elől, mert követ minnket. Azt hiszem nem panaszkodhatunk a karmára. Nem igazságtalan és nem is váratlan, csak helyre billenti az egyensúlyt. És mégha olyasmira készülünk is, amiről tudjuk, hogy ezáltal a karmának esélye van ellenünk fordulni. Nos azt hiszem egyértelmű, hogy mindenképp megtesszük”

Grace klinika

Tovább olvasom ↓

„Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tied marad.”

Buddha

„Sokféle állat él a világban és … és néha elkezdünk felfigyelni a sok apróságra, amiben különbözünk. És elkezdünk aggódni. De ha esetleg néha beszélnénk egymással, ha megpróbálnánk megérteni egymást, rájönnénk, hogy hiába különbözünk annyira, ez egyáltalán nem változtat semmin. És ráeszmélnénk, hogy az amitől én én vagyok, te pedig te, erősebbé tehet mindkettőnket.”

Zootropolis II.

„Ha ököllel támadsz rám, biztos lehetsz benne, hogy az én öklöm kétszer olyan gyors lesz, mint a tiéd. De ha azt mondod, üljünk le, és beszéljük meg a dolgot, tisztázzuk a nézeteltéréseket, és ezek okát: rögtön kiderül, hogy tulajdonképpen nem is különbözik olyan nagyon a véleményünk, csak néhány pontban kell megegyeznünk, mert sokban máris egyetértünk. Ha tehát megvan bennünk az együttműködéshez szükséges türelem és őszinteség, semmi akadálya az együttműködésnek.”

Woodrow Wilson

Grace klinika 7/18

„Az agy az ember legrejtélyesebb szerve. Tanul. Változik. Alkalmazkodik. Megmondja mit látunk. Mit hallunk. Eléri, hogy szeretni tudjunk. És itt van a lelkünk is. És nem számít mennyi kutatást végzünk senki nem tudja megmondani, hogyan működik az a kényes szürke állomány a koponyánkba. És ha megsérül, ha az emberi agyar sérülés éri … nos olyankor még rejtélyesebbé válik.”

Grace klinika

Született feleségek 7/3

„Boldogság. Mindannyian vágyunk rá. És mind keressük is. Kicsi lányok a csokoládé ízében találják meg. Jól öltözött férfiak a közeli butikban fedezik fel. Kamasz fiúk egy csinos lánnyal való beszélgetésben tapasztalják meg. És aztán ott vannak a feleségek, akik addig képtelenek boldogok lenni, míg meg nem tudtak mindent, amit csak lehet a legújabb szomszédjukról.
…
Boldogság. Azt keresi, arra vágyik mindenki. Vannak, akik biztosra veszik, hogy megtalálják, ha végre haza költöznek. Vannak, akik azt hiszik, hogy megtalálják, ha barátra lelnek. Vannak, akik azt remélik, megtalálják, ha legyőzik a versenytársat. Aztán olyanok is vannak, akik már nem keresik a boldogságot, mert egy nap felnéznek és rájönnek, hogy mindvégig ott volt az orruk előtt.”

Született feleségek

Született feleségek 7/3

„Boldogság. Mindannyian vágyunk rá. És mind keressük is. Kicsi lányok a csokoládé ízében találják meg. Jól öltözött férfiak a közeli butikban fedezik fel. Kamasz fiúk egy csinos lánnyal való beszélgetésben tapasztalják meg. És aztán ott vannak a feleségek, akik addig képtelenek boldogok lenni, míg meg nem tudtak mindent, amit csak lehet a legújabb szomszédjukról.
…
Boldogság. Azt keresi, arra vágyik mindenki. Vannak, akik biztosra veszik, hogy megtalálják, ha végre haza költöznek. Vannak, akik azt hiszik, hogy megtalálják, ha barátra lelnek. Vannak, akik azt remélik, megtalálják, ha legyőzik a versenytársat. Aztán olyanok is vannak, akik már nem keresik a boldogságot, mert egy nap felnéznek és rájönnek, hogy mindvégig ott volt az orruk előtt.”

Született feleségek

Bosszú 1/11

„A kényszerítő körülmény jogi kifejezés arra, ha valakit fizikai erőszakkal vagy lelki terrorral rávesznek valamire. Ha a kényszerítés alanya érzelmileg instabil, az eredmény erőszakos, egyszer s mind  kiszámíthatatlan lehet.
…
A kényszerítő körülmény kétféleképpen hat a kapcsolatokra. Vagy elszakítja egymástól az embereket, vagy megerősíti a szövetségüket egy közös érdekért.”

Bosszú

Grace klinika 5/19

„Minden sebész zűrös eset. Hentesek vagyunk. Zűrös, késimádó hentesek. Emberekbe vágunk, továbblépünk. Emberek halnak meg a kezünk között, továbblépünk. Bajt okozunk, bajba kerülünk. Nincs időnk gondolkodni, hogy mit is érzünk a sok vér, a halál meg egyebek láttán.
…
Nem számít milyen erősek vagyunk. Egy sérülés mindig heget hagy. Hazáig követ. Megváltoztatja az életünket. Egy sérülés mindenkit felkavar, de talán ez a lényege. A fájdalom, a félelem és a sok vacak. Talán az, hogy mindezt átéljük. Ez segít továbblépni. Ez hajt előre. Talán össze kell kavarodnunk, mielőtt cselekednénk.”

Grace klinika