„A remény az a tollas madárka, amely a lelkünkben fészkel és amely szavak nélküli dalt csicsereg. S örökkön örökké dalol.”
Gyilkos elmék 5/16
— Emily Dickinson
Címke
remény
46 idézet erről a falról
„A gyerek az öröm, a reménység. Gyönge testében van valami világi; ártatlan lelkében van valami égi; egész kedves valója olyan nékünk, mint a tavaszi vetés: ígéret és gyönyörűség.”
— Gárdonyi Géza
“Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést.”
— Einstein
„A remény az emberi önáltatás kvintesszenciája, mely egyszerre tud a legerősebb oldala és a leggyengébb pontja lenni.”
— Mátrix
„A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy a lelke mélyén a nyár soha nem múlik el.”
— Albert Camus
Gyilkos Elmék 4/22
„Bármily sötét is a pillanat, a szeretet és a remény mindig élhet.”
— George Chakiris
„Nem sokra haladunk azzal, ha egyszerűen csak megpróbáljuk elnyomni mindazt, ami gonosz. Legnagyobb reményünk abban van, hogy kibontakoztassuk mindazt, ami jó.”
— Calvin Coolidge
Grace klinika 3/13
„Senki nem azt tervezi, hogy az élete csak úgy eltelik. Mind azt hisszük, hogy nagy emberek leszünk. És attól a naptól fogva, hogy eldöntjük, sebészek leszünk tele vagyunk szép reményekkel az új feladatokat és az embereket illetően, akiken segítünk majd. Hisszük hogy megváltjuk a világot. Szép reményeink vannak azzal kapcsolatban, hogy kik leszünk és hová jutunk. És egyszer ott leszünk.
…
Mind azt hisszük, hogy nagyok leszünk és csalódunk, ha a reményeink nem valósulnak meg. De néha a reményeink alaptalanok. Néha amire számítunk könnyen elhaványul amellett ami váratlanul ér. Miért ragaszkodunk a reményeinkhez? Mert amire számítunk az tartja bennünk a lelket. A reményeink tartanak talpon. Amire számítunk az csak a kezdet. Amire nem számítunk attól változik meg az életünk.”
— Grace klinika
Grace klinika 11/24
„A műtőben megáll az idő. Odamegyünk az asztalhoz. Megnézzük a beteget. Fogunk egy szikét. És aztán egy buborékba kerülünk, ahol csak a műtét van és semmi más nem számít. Az idő. A fájdalom. A kimerültség. Semmi. A való életben is megesik. Ha nagy dolog történik. Egy tragédia. Lefagyunk. Visszahúzódunk a buborékunkba. Csak egy másodpercnek tűnik. De aztán felnézünk és hirtelen rájövünk, hogy egy egész év volt.
…
Hogy léphetünk vissza a világba? Ez ijesztő. Az idő megállt. De most felgyorsul. Keresünk egy mentőcsónakot. Valamit, ami reményt ad. De tényleg készen állunk? Hogy elhagyjuk a kis buborékunkat és kilépjünk a nagy, óriási véres szörnyű világba. Készen állunk, hogy megtegyük a lehetetlent?”
— Grace klinika
Grace klinika 5/23
„Mikor elkezdődik valami legtöbbször fogalmad sincs arról , mi lesz belőle. A ház, amit el akarsz adni, az otthonod lesz. A kényszerből lett lakótársaid a családoddá válnak. És az egy éjszakás kalandból, amit el szeretnél felejteni életed nagy szerelme lesz.
…
Egész életünkben a jövő miatt aggódunk. Eltervezzük. Próbáljuk megjósolni. Mintha az, hogy előre ismerjük elnyomná a robbanást. De a jövő mindig változik. A jövő a legbenső félelmeink otthona. És a legvadabb reményeinké. De egy dolog biztos, ha végül megmutatkozik a jövő mindig más, mint ahogy elképzeltük.”
— Grace klinika
„A remény veszélyes dolog. Megőrjíti az embert. Semmi szükség rá.”
— A remény rabjai
Grace klinika 9/12
„Ha valakinek amputálják valamelyik végtagját gyakran előfordul, hogy mégis érzékeli a hiányzó testrészt. Mintha még mindig ott lenne. Ezt fantomvégtag szindrómának nevezik. Mintha a test nem akarná elfogadni, hogy mi történt vele. Az elme próbálja a testet kiegészíteni. Akik fantomvégtag szindrómában szenvednek sokféle érzést tapasztalnak. De a leggyakoribb mind közül a fájdalom.
…
A test igen csökönyös tud lenni, ha el kell fogadnia a változást. Az elme reménykedik, hogy a test ismét egész lehet. És az elme mindig harcolni fog a reményért. Míg fel nem fogja az új valóságot. És el nem fogadja, hogy ami már nincs az nem is lesz többé.”
— Grace klinika
Gyilkos elmék 5/4
„Az erőszak sosem kínál reményt. Csak időlegesen fújja el a reménytelenséget.”
— Kingman Brewster
„Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal.”
— Kahlil Gibran
Grace klinika 13/14
„Nem járok találkozókra. Se gimisekre, se az egyetemiekre. Nincs kedvem felületes beszélgetésekhez egy csomó emberrel, akikre alig emlékszem. Ha valakire szükségem van, azzal tartom a kapcsolatot. Vagy csak nem tudom, hogy hogyan szabaduljak meg tőlük.
…
Nem járok találkozókra. De értem, hogy mások miért járnak. Mert újra azt érezhetik, amit már nagyon régen nem. Kényelmes, ismerős, olyan, mintha hazatérnénk. Látjuk, mi lett a többiekből. Megvalósították-e az álmaikat vagy már elvesztették minden reményüket. Vagy látjuk, hogy megtalálták, amit mindenki keres. Új álmokat és reményeket.”
— Grace klinika
Egyszer volt
„… Látott jobb napokat ez igaz, de ezután is jöhetnek még szebb idők. És csak, mert az élet most épp nem olyan, amilyennek szeretnénk még nem kell mindent lerombolni. Elkezdtem gondolkodni arról, amit csinálok és amim van és arról, amit nem csinálok és amim nincs. Úgy tűnik a környéken mindenki lemondott róla, hogy elképzelje, milyen lehet egy jobb élet. De ha be tudjuk vallani magunknak, hogy amit akarunk, az létezik valahol. Akkor talán harcolni is tudunk érte. És ha harcolunk, akkor félig meg is szereztük. Igen, ez a helyzet az itteniekkel. Úgy tűnik minden reménytelen. De hirtelen valaki felbukkan és ihletet ad … , mert az első lépés egy új kezdethez az, ha elképzeljük, hogy lehet új kezdet. …”
— Egyszer volt
Mr. Robot 1/4
„Úgy tartják az ördög akkor a legerősebb, amikor elfordulunk. Mint egy program, amely csendben fut a háttérben, amíg mi mással sz*rakodunk. Démonoknak hívjuk őket, felhasználói interakció nélkül dolgoznak. Monitoroznak, naplóznak, értesítést küldenek. Az ősi ösztönök, elnyomott emlékek, öntudatlan szokások, mind velünk vannak, mindig aktívak. Igyekszünk helyesen cselekedni jól viselkedni, elhozni a változást, de az egész sz*rt sem ér. Mert a szándékaink lényegtelenek, nem a szándékok vezérelnek, hanem a démonok. … Hogy megijesztenek-e a reményteli pillanatok? Igen, hiszen ott vannak a démonok. Mert egy felhaszhnálói jóváhagyástól független parancs úgyis kirántja a talajt a lábam alól. Tovább folytatódik a hamis örömök és valós csapások körforgása. Ezt biztosra veszem. … A démonok sosem tétlenkednek. Folyton ügyködnek. Elcsábítanak. Manipulálnak. A markukban vagyunk. És hiába vagy velem, hiába hoztalak létre. A lényeg nem változik. Egyedül küzdünk a démonainkkal. És a legjobb amit remélhetünk, a reménysugarunk a küzdelem során, hogy ha kitörünk innen, akkor a túloldalon legalább ismerős arcok várnak.”
Gyilkos elmék 12/16
„A remény azt jelenti, hogy képes vagyunk meglátni a fényt a legmélyebb sötétségben is.”
— Desmond Tutu
Született feleségek 3/6
„Van egy hely a Szt Timóteus templomban, ahova a bűnösök bűneiket meggyónni járnak. És ha letették terhüket feloldozást várnak. De az igazság az, hogy nem minden gyónó méltó ilyen irgalomra. A legtöbben, akik felfedik rejtett szándékaikat, rászolgálnak a korholásra, amit kapnak. A legtöbben, akik leleplezik bosszú vágyukat, megérdemlik a rájuk rótt büntetést. Csak a bűneiket szívből megbánóknak van egyáltalán joguk egy második esélyt remélni. Épp ezért jó kétszer is meggondolni, mielőtt gyónni készülünk. Különösen, ha azt sem tudjuk, hogy mi az, amit meggyónni készülünk.”
— Született feleségek
„A legnagyobb dolgok mindig egyszerűek és egyetlen szóval ki lehet fejezni őket. Szabadság. Igazság. Becsület. Kötelesség. Irgalom. Remény.”
— Winston Churchill
„A reménység egy madárka, amely már tudja, hogy hajnalodik, pedig még sötét az ég.”
— Rabindranath Tagore
Grace klinika 8/12
„Ennél többet nem tehetünk. Ez az a mondat, amit egy sebész nem szívesen mond ki. Mi nem adjuk fel egy könnyen. Mindent meg is teszünk, hogy ne kelljen. Egy sebésznek a veszett ügy csak több próbálkozást jelent.
…
Mikor dobod be a törölközőt? Ismerd el, hogy egy veszett ügy az veszett ügy. De van egy pont, amikor túl sok lesz. Amikor belefáradunk egy harcba és feladjuk. Itt kezdődik az igazi munka. Reményt találni ott, ahol az már teljességgel lehetetlennek tűnik.”
— Grace klinika
Gyilkos elmék 7/8
„A remény a hit kinyújtott keze a sötétben.”
— George Iles
Grace klinika 3/22-23
„Mind arról álmodunk, hogy egyszer boldogok leszünk, ha végre elértük a céljainkat. Pasit találunk, a gyakornokság lejár. Ez az álom. Egyszer megvalósul. De ha emberből vagyunk, azonnal másról kezdünk álmodozni. Mert, hogy ha ez álom inkább felébrednénk, de azonnal.
…
Egy ponton be kell látnunk, hogy az álomból rémálom lett. Elhitetjük magunkkal, hogy a valóság jobb. Meggyőzzük magunkat, hogy jobb nem is álmodozni. De a legerősebbek, a legelszántabbak kitartanak az álmok mellett. Vagy hirtelen egy olyan új álomba csöppenünk, amire nem is számítottunk. És akkor ráébredünk, bármily valószínűtlen is, hogy reménykedünk. Egy kis szerencsével rájövünk, hogy minden dacára, az élet dacára a legnagyobb álom, hogy még képesek vagyunk álmodni.”
— Grace klinika
„Olyan fiatal vagy, mint reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal, mint önbizalmad, olyan öreg, mint félelmeid. Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed.”
— Albert Schweitzer
„Egy vágyam van csupán, s efelé török egész lényemmel. Oly soká kívántam, és oly állhatatosan, hogy bizonyára beteljesedik, mégpedig nemsokára, hisz földi életem magába szívta már: megsemmisültem e beteljesedés várásában… Istenem! Hosszú küzdelem ez, és bár vége volna már!”
— Emily Brontë
Grace klinika 2/18
„Hosszas gondolkodás, és számtalan álmatlanul töltött éjszaka után úgy döntöttem, hogy nem létezik olyan, hogy felnőtt. Kiköltözünk, beköltözünk, elköltözünk a családunktól és sajátot alapítunk. De az alapvető bizonytalanságok, az alapvető félelmek és a sok régi seb mind velünk együtt nőnek. És mikor már hatalmába kerítene minket az érzés, hogy az élet és a körülmények most már arra kényszerítettek minket, hogy végleg felnőjünk … az anyánk hirtelen ilyesmit mond … sőt mi több ilyesmit … Felcseperedünk, megnövünk, megöregszünk. De az esetek döntő többségében mégis csak gyerekek maradunk, akik futkosnak a játszótéren és veszettül próbálkoznak beilleszkedni.
…
Úgy hallottam, hogy fel lehet nőni, csak eddig még nem találkoztam olyannal, akinek sikerült. Ha nincs szülő, akinek ellentmondjunk megszegjük a saját magunk által felállított szabályokat. És kiborulunk, ha a dolgok nem a szánk íze szerint mennek. A legjobb barátainkkal titkokat pusmogunk a sötétben. Ott keresünk vigaszt, ahol találunk. És reménykedünk, minden észérv és minden tapasztalatunk ellenére. Mint a gyerekek, sose adjuk fel a reményt.”
„Most valósággá válik minden édes remény,
Mely ott ég a szívünk rejtekén.
Az élet tárt karokkal vár,
Hogy szép lesz-e, csupán rajtunk áll.”
— Antoine de Saint-Exupéry
Grace klinika 2/6
„Általában az emberek kétféleképpen kategorizálhatok. Vannak, akik szeretik a meglepetéseket és vannak, akik nem. Én, én nem. Nem is ismerek sebészt, aki szereti a meglepetéseket, mert sebészként szeretünk mindent tudni. Muszáj tudnunk, mert ha nem tudunk mindent, az emberek meghalnak és minket beperelnek. Most csacsogok? Azt hiszem csacsogok. Oké, tehát a mondandom lényegének, mert van lényege, semmi köze a meglepetésekhez, vagy halálhoz, sem perekhez, sőt a sebészekhez sem. A lényeg a követekző: akárki is mondta azt, hogy amit nem tudsz, az nem fáj az egy címeres idióta volt. Mert az általam ismert legtöbb ember számára a legrosszabb dolog a világon, ha nem tudnak valamit. Na jó, nyertek, talán csak a második legrosszabb.
…
Sebészként annyira sok mindent kell tudnunk. Tudnunk kell, hogy van-e elég erőnk. Tudnunk kell, hogy hogyan gondoskodjunk a betegekről. És tudnunk kell, hogy hogyan gondoskodjunk egymásról. A végén arra is rá kell jönnünk, hogyan gondoskodjunk magunkról. Sebészként mindent tudnunk kell, de emberilényként néha jobb sötétben tapogatozni, mert a sötétben lehet, hogy félünk, de réménykedünk is.”
Grace klinika 1/8
„Emlékeznek még a gyermekkori tündérmesékre. Az életről szőtt álomképre, a fehér ruhára és hogy az ifjú herceg eljön és megszöktet minket a lován a kastélyába. Az ágyban fekve esténként csukott szemmel tökéletesen hittünk a megvalósulásában. A Mikulás, a Fogtündér, a Királyfi. Szinte tapintani tudtuk volna őket, de végül felnövünk. Egy nap kinyitjuk a szemünket és a tündérmese szertefoszlik. Annál keresünk vigaszt, akiben megbízunk. De a lényeg az, hogy nehéz végleg elereszteni azt a bizonyos tündérmesét, mert mindenkiben ott lapul legalább egy parányi kis szikrája a hitnek és reménynek, hogyha kinyitjuk a szemünket, akkor minden valóra válik.
…
A nap végén a hit mókássá válik. Ott bukkan fel, ahol nem számítunk rá. Mintha egy nap rájönnénk, hogy a tündérmese egy kicsit más, mint amiről álmodtunk. A kastély hááát nem is annyira kastély. És a boldogan éltek, míg meg nem haltak nem is fontos. Csak az, hogy most boldogok. Mert néha egy évezredben egyszer az emberek meglephetnek. És néha napján pár embertől még a lélegzeted is elakad.”